valasz.hu/itthon/idoskori-testfelujitas-fizetik-a-halapenzt-mint-a-katonatiszt-129161

http://valasz.hu/itthon/idoskori-testfelujitas-fizetik-a-halapenzt-mint-a-katonatiszt-129161

Nonstop Soros

/ 2018.02.07., szerda 17:12 /

Ha nem kérünk a bevándorlókból, hogyan jöhetnek mégis tízezerszámra? A kvótabaki után itt egy friss ellentmondás – az ENSZ képében pedig az új ellenség. A világszervezettel amúgy részben indokolt a fenntartás.

„A mi alapállásunk mindig is az volt, hogy egyetlenegy bevándorlót sem vagyunk hajlandók befogadni, sem uniós kvóták alapján, sem attól függetlenül. Így is tettünk. Az is mindenki számára elérhető és nyilvános információ volt, hogy Magyarország a genfi egyezmény alapján, amely a magyar belső jog része, egy évben hány üldözöttnek nyújt oltalmat” – nyilatkozta Gulyás Gergely a múlt heti Figyelőben. A Fidesz frakcióvezetője ezzel magyarázta, hogy a kormány kvótaellenes kampányának dacára – miként Altusz Kristóf külügyi államtitkár elszólásából az egész ország megtudhatta – miért fogadtunk be „titokban” az uniós elvárásokkal azonos számú, 1300 menekültet.

Maga ásta verembe

Ami az oltalmazottakat illeti, a nyilvános statisztikákból valóban már eddig is ki lehetett olvasni, hogy ezen a téren éppen hányadán állunk. A kormánykommunikáció azonban a maga ásta verembe esett azzal, hogy olyan sikeresen heccelte fel az országot a migránsok ellen, mígnem az államtitkári szavakat könnyedén ellene lehetett fordítani. A kabinet ezért kármentésbe kezdett, és sosem látott árnyaltsággal kezdte magyarázni a különbséget oltalmazott és illegális betolakodó között, majd Stop Soros kampányával ráerősített az agyzsibbasztó migránsozásra.

Feltételezve azonban, hogy Gulyás Gergellyel ugyanazt a nyelvet beszéljük, a politikus fenti nyilatkozatának első mondata szintén messze esik a valóságtól. A KSH A bevándorló külföldi állampolgárok földrészek és ország szerint című jelentéséből ugyanis megtudhatjuk: hazánk az utóbbi időben nem kevesebb, mint évi 20–25 ezer külhoni embernek ad otthont. Ennek megfelelően tavaly december 31-én 243 ezer „bevándorolt, letelepedett és három hónapot meghaladó ideig itt tartózkodó személy” volt az országban.

Nagy részük persze határon túli magyar, illetve a mienkéhez hasonló kultúrát képviselő külföldi; az Ázsiából és Afrikából érkezők száma azonban így is minden esztendőben 8-10 ezerre rúg. (Ráadásul a letelepedési kötvény vásárlói, illetve családtagjaik révén ez a szám kiegészül összesen közel húszezer – jellemzően uniós állampolgárságra vágyó kínai és orosz – fővel.) Mármost fenti tény legalább annyira, ha nem még inkább ellentétes a kormányzati migránskampánnyal, az etnikai homogenitás megőrzését emlegető nyilatkozatokkal, mint az Altusz Kristóf révén „megismert” adat.

Igaz, csak a menekültválság kitörése óta felkorbácsolt közhangulatban az. A korabeli sajtóban ugyanis rálelhetünk egy 2001-es hírre, mely szerint Orbán Viktor az Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara üzleti ebédjén így fogalmazott: hazánk képes akár 14 millió embernek is megélhetést biztosítani, a GDP-bővülés fenntartását firtató kérdésre pedig a miniszterelnök így felelt: „Az elkövetkezendő öt évben Magyarországnak a gazdasági növekedés fenntartása érdekében több millió külföldi bevándorlót kell befogadnia.”

Hasonló célokat tűzött ki 2013-ban a kormány hét évre szóló migrációs stratégiája. A dokumentum a mai fülnek üdítően higgadt megállapításokat tartalmaz. A külföldiekkel szembeni előítéletek leépítése, a befogadó ország képének kialakítása; a legális migráció minden formájának támogatása; a migránsok bevonása a társadalmi és politikai életbe; együttműködés a menekültekkel foglalkozó civilekkel – sorjáznak a kitételek. „Különös tekintettel a magyar munkaerő egyes szektorokban fokozottabban jelentkező kivándorlására, szükséges a további migráns munkaerő fogadása” – olvassuk a szövegben, mely „a migrációt természetes, ugyanakkor összetett jelenségként kezeli”, gazdasági és demográfiai előnyökkel, valamint köz- és nemzetbiztonsági kockázatokkal. A jelek szerint tehát az Orbán-kormány ezen a téren békeidőben, illetve a gyakorlatban még most is – minden kommunikációs ámokfutása ellenére – nagyon is észszerűen tud gondolkodni, fogalmazni és cselekedni.

A fenti stratégia azonban még akkor is kiáltó ellentétben áll a „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját” és hasonló szlogenekkel, ha azóta a menekültek tömeges érkezése rendkívüli állapotokat teremtett. De ha az összképből kivonjuk is az ország határait és önrendelkezését valóban veszélyeztető illegális behatolók tízezreit, illetve a nemzetközi nyomást a menekültek nagyobb számú befogadására, a dokumentumban még mindig marad elegendő megállapítás – például a demográfiai válság vagy a munkaerőhiány területén –, amely nem veszített érvényéből.

Megállítani az ENSZ-t

Példa a fenti ellentmondásra Gulyás Gergely idézett nyilatkozata is. Miközben a politikus nehezményezi, hogy sokan összemosták a betolakodókat a valódi menekültekkel, az imént kimutatott számok dacára ugyanazzal a lélegzettel állítja, hogy egyetlen bevándorlót sem fogadtunk be. A kérdés persze megint attól függ, kit tekintünk annak. A tisztánlátást nem segíti, ellenben a kétértelmű nyilatkozatoknak tág teret enged, hogy törvényeink a bevándorló szót ma már nem alkalmazzák konkrét személyekre. A KSH, valamint a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal ugyanis csak gyűjtőfogalomként használja azon külföldiekre, akik letelepedési vagy hosszú távú tartózkodási szándékkal érkeznek Magyarországra.

Mindezek után a kabinet váratlan muníciót kapott migránsellenes kampányához. Kezdődött azzal, hogy 2016-ban António Guterres lett az ENSZ főtitkára. A volt portugál szocialista kormányfő 1995 és 2005 között a világszervezet Menekültügyi Főbiztosságát irányította, mely minőségében a kvótarendszer atyjának tekinthetjük. Ő volt, aki 2015 márciusában felszólította az EU vezetőit: támogassák kísérleti programját, mely a dél-európai országokba érkező migránsok egy részének áthelyezését célozta más uniós államokba. ENSZ-főtitkári tisztségét ráadásul a következő entrée-val foglalta el: „A migráció nem a probléma, hanem a megoldás.”

Persze ha a jelenséget harci láztól mentesen vizsgáljuk, akkor nem az a kérdés, hogy természetes és akár hasznos folyamatról van-e szó, hanem hogy a befogadásnak tömegesnek kell-e lennie, és az államok megőrizhetik-e szuverenitásukat ebben a döntésben. A múlt héten erről újult ki a vita, mi-után az ENSZ-főtitkár bejelentette: hamarosan elkészül a szervezet első iránymutatása a témában. A migráció világméretű kezelésének szükségességét 2016 szeptemberében az úgynevezett New York-i nyilatkozat szögezte le, s a megállapodás létrejöttének 2018-at jelölte meg. Most január végén pedig Guterres a migránspaktum alapelveiről szólván megismételte: a népvándorlást nem elutasítani kell, hanem lehetőségnek tekinteni.

A magyar választási kampányban e szavak muzsikaként csengtek Szijjártó Péter fülében. A külügyminiszter válaszul leszögezte, hogy elutasítja ezt a felfogást, mert „a migráció veszélyes és megállítható”, majd hozzátette: ha a tervezet nulladik változatának február 5-i bemutatásakor a fenti szemlélet válik uralkodóvá, Magyarország kilép az egyeztetésekből. Miként tette – eddig egyedüliként – decemberben az Egyesült Államok, hangsúlyozva, hogy nem enged beleszólást bevándorlási politikájának alakításába.

Ne gátold: szabályozd!

Orbán Viktor viszont már kétértelműen nyilatkozott a tervezetről. Először azt mondta, annak tartalma olyan, mintha kimásolták volna a „Soros-tervből”, mondandóját azonban így folytatta: „Higgadtság, hidegvér, csigavér, nyugalom. […] Ismerjük meg a szöveget, és azután döntsünk róla.” E kettős hozzáállásra jó oka lehetett. A kormány feltehetőleg még nem döntötte el, mi hasznosabb neki: nagy csinnadrattával asztalt borítani, és ezzel most besöpörni a rövid távú belpolitikai hasznot, vagy folytatni a tárgyalásokat, és a választásokig, sőt azon túl is meghosszabbítani a szavazók hergelését célzó harcot a „Soros kottájából játszó” ENSZ ellen.

Bár a szöveg hétfőn ismertté vált, a kabinet lapzártánkig nem nyilatkozott a hogyan továbbról. De akár így lesz, akár úgy, egyértelmű, hogy a kormány kettős játékot űz. Míg idehaza eszközökben nem válogatva fűti a migránsellenességet, diplomatái jóval árnyaltabban nyilatkoznak. Először is: a mostani tervezetről szóló 2016-os New York-i jelentést gond nélkül aláírták – pedig abban már szerepelnek a ma kifogásolt dokumentum alapelvei. És azok között bizony nem egy a migráció gazdasági, társadalmi előnyeit, a befogadás szükségességét hangsúlyozza, sőt elítéli az idegenellenességet, a bevándorlók és menekültek démonizálását.

Másodszor: a világszervezet egyszerre két megállapodást készít elő, s a migrációról szóló szöveg mellett külön dokumentum foglalkozik a menekültkérdéssel. E csupa általánosságot tartalmazó szöveg ellen viszont az Orbán-kormány egy vakhangot nem szólt. Márpedig az pont ugyanolyan alapokon áll, mint kifogásolt társa.

Harmadszor: hazánk ENSZ-képviselete eddig is megfogalmazta – ráadásul igen konstruktív módon – észrevételeit a migrációs tervezetről. Javaslatcsomagunk például mindjárt indításként leszögezi: Magyarország általánosságban az EU álláspontjához csatlakozik, emellett kiemel néhány témakört, amelyben változtatásokat, kiegészítéseket szorgalmaz. Amellett, hogy a dokumentum eleve tartalmazta az országok jogát bevándorlási politikájuk meghatározásához, ezt a kitételt hangsúlyosabbá tenné. Indítványozza továbbá, hogy a migrációban a szöveg ne csak lehetőséget, hanem gazdasági, kulturális kihívást is lásson, s a menekültek kötelességeiről is essen elegendő szó.

Nos, a nulladik változat a fenti kitételeket egytől egyig tartalmazza. Mi több, az Orbán-kormány olyan szívügyei is szerepelnek benne, mint a helyben segítés, a migráció megelőzése és a határok védelme. Az egyezményben továbbá a következő alapelvek körvonalazódnak: mivel a népvándorlást nem lehet meggátolni, jobban járunk, ha megpróbáljuk szabályozni, s kiaknázzuk az előnyeit. Már csak azért is, mert a világon 258 millió migránsnak tekinthető ember jövedelmének 85 százalékát a befogadó országban költi el, s 600 milliárd dollárnyi pénzt utal szülőhazájába, ezzel élénkítve mindkét állam gazdaságát. (Ide tartoznak a külföldön dolgozó magyarok is, akik tavaly három százalékkal járultak hozzá a hazai GDP-hez – árnyalva azt a képet, hogy a migrációról kizárólag mint „veszélyes” és „megállítandó” jelenségről érdemes-e beszélni.)

A dokumentum szerint a nemzetközi közösség más tagjaira is szét kell teríteni azon országok terheit, amelyek leginkább ki vannak téve a jelenségnek. És ha azt vesszük, hogy a menekültek 80 százalékát a déli földteke fogadja be – tavaly például csak Ugandába háromszor annyian érkeztek, mint Európába a Földközi-tengeren –, akkor bőven tér nyílik a szolidaritásnak. És még hosszan lehetne sorolni a tervezet megállapításait, de nem érdemes: mivel az ENSZ-nek nincs jogalkotó szerepe, a mindössze általános alapelveket kimondó jelentés semmire sem kényszerítheti a tagállamokat. Amint láttuk, belpolitikai hasznosításra viszont nagyon is alkalmas.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.