valasz.hu/itthon/idoskori-testfelujitas-fizetik-a-halapenzt-mint-a-katonatiszt-129161

http://valasz.hu/itthon/idoskori-testfelujitas-fizetik-a-halapenzt-mint-a-katonatiszt-129161

Ron Werber miatt nem dolgozik már az LMP-nek a párt volt tanácsadója (frissítve)

/ 2018.02.15., csütörtök 14:30 /

Létezik Magyarországon két, egyaránt közvéleményformáló keresztény blog, melynek vezetői jószerivel megfojtanák egymást egy kanál – Uram bocsá’ – szenteltvízben.

Miközben mindkét portált Rómához hű személy vezeti, a Katolikus Válasz és a SZEMlélek blog teljes antitézisei egymásnak. Előbbi, tradicionalistának is nevezett weboldal hitelvi kérdésekben rendre pápább a pápánál (mármint ha az illetőt Ferencnek, és nem XVI. Benedek „atyánknak” hívják), s ideálja a II. vatikáni zsinat előtti liturgia és egyházkép. (Számukra a hazai katolikus püspöki kar félhivatalos lapja, a Magyar Kurír is teológiai elhajlást képvisel.)

Utóbbi a mostani egyházfő magyar hangjaként is emlegetett Beer Miklós irányvonalát viszi, és rendre olyan, „unortodox” írásokat közöl, amelyek kivívják a Katolikus Válasz haragját. Szerzői között pedig olyan személyiségeket találunk, mint Gundel-Takács Gábor tévés, Máté-Tóth András vallásszociológus vagy a laptól közéleti szerepvállalása miatt a közelmúltban távozó Lukácsi Katalin.

A két főszerkesztő, Gégény István és Szerdahelyi Miklós ennek megfelelően már többször került szembe egymással. A KV a közelmúltban több írást is szentelt egy németországi „bolondmisének”, mely a portál, illetve patrónusa, Barsi Balázs ferences hitszónok szerint nettó szentségtörés volt. A SZEMlélek erre azzal tromfolt, hogy nem kellene minden bokorban eretneket keresni, az orgánum szerint ártatlan középkori hagyományról van szó. A KV nem maradt adós a viszontválasszal, de ezzel nem terheljük tovább az olvasót.

Most ugyanis a Katolikus Válasz minden korábbinál nagyobbat csapott Gégényre. A 168 óra írása alapján közhírré tették: az időnként a 444.hu-n és más világi orgánumokban is idézett vagy megszólaltatott, Beer Miklóssal, Hajós Andrással, Gundel-Takács Gáborral és Veiszer Alindával közéleti kezdeményezést is jegyző kommunikációs szakértő tavaly 700 ezer forintért adott tanácsokat az LMP parlamenti frakciójának. Ennek a ténynek az ismeretében szemére vetik, hogy

- orgánuma a megbízás ellenére a „politika (mint közélet) igen, pártpolitika nem” szlogennel működik

- miközben Lukácsi Katalin közéleti szerepvállalása miatt szünetelteti írásait a portálon, Gégény minden további nélkül folytatja tevékenységét

- megtámadta a hódmezővásárhelyi plébánost, amikor az kiállt a Fidesz mellett

- interjút készített az LMP-s Ikotity Istvánnal, és nem tüntette fel, hogy anyagilag kötődik a párthoz

- egy „bevándorláspárti, LMBT-párti, abortuszpárti” politikai formációnak adott tanácsokat

Ezután megkerestük Gégény Istvánt, és megkérdeztük, hogy is volt azzal az LMP-megbízással. Válaszát alább közöljük:

Közvetve jutott el hozzám a hír, hogy ismét aljas, személyeskedő, nyilvánvaló lejárató szándékú tartalom jelent meg velem kapcsolatban egy olyan blogon, amely neve alapján azt a látszatot keltheti, mintha köze lenne a katolikus egyházhoz. Ennek a jelzőnek a használatát ismereteim szerint a Magyar Katolikus Püspöki Kar feladata szabályozni. Ők adhatnak engedélyt a „katolikus” megjelölés alkalmazására, s ugyancsak nekik kell lépniük, ha valaki engedély nélkül ilyen elnevezést használna. Ezt érdeklődésemre megerősítette Mohos Gábor is, az MKPK titkára, de az internettel kapcsolatos jogi nehézségek miatt nem terveznek lépni a visszaéléssel szemben.

Fontos ezt az alaphelyzetet tisztázni, főleg annak okán, hogy az úgynevezett „Katolikus Válasz” felületén rendre jelennek meg például a katolikus egyházfő „tévtanításáról”, lemondatásáról szóló cikkek, amelyeket mások sajnos naivan átvesznek, terjesztenek. Maga Bayer Zsolt is saját bevallása szerint a „sajtóból” szerezte azokat az információkat, amelyek alapján gyalázatosan szidta Ferenc pápát, majd ezen kijelentéseiért bocsánatot is kellett kérnie. Arról pedig ez a blog büszkélkedett el, hogy még Bayer Zsolt is tőlük szerzi az információit.

Ismereteim szerint nincs is Barsi Balázs szerzetesen kívül más hazai egyházi személy, aki megszólalást vállalna azon a felületen. Hogy ő miért teszi, tudatában van-e, mit idéz elő ezzel a hazai médiavilágban, egyházzal kapcsolatos kommunikációban – nem tudhatom.

Ezek után nem meglepő, hogy amikor egy felháborodást keltő megnyilatkozás kapcsán megkerestem Ferenc pápa amerikai munkatársát, hogy közvetlenül reagáljon az idehaza vele kapcsolatos kritikákra, az említett blog a tisztázó szándékot „homolobbinak” nevezte. Természetesen távol áll mind a saját szándékomtól, mind a SZEMlélek törekvéseitől az ilyesmi – akik rendszeres olvasói a blogunknak, ezt világosan tudhatják. De rágalomnak, mocskolódásnak kiváló az ilyen hangulatkeltés. A katolikus egyházat hivatalosan képviselő Magyar Kurír is megkapta tőlük a magáét: „katolikus médiacsődtől” a főszerkesztőnek beüzenő „Kuzmányi Góliátig” színes a felhozatal.

Pár napja megint elővették e botrányblog munkatársai a nevemet, s címben üzenték, hogy válaszolni kívánnak nekem. Amire viszont reagáltak, azt a bejegyzést nem én írtam, nem is a saját nevem alatt jelent meg.

De a gépezet nem állt le, miért is tenné, s hogy, hogy nem, megint ott van a nevem egy bejegyzésük címében: „Gégény István az LMP fizetett embere (volt)”. Olyan kivételes megfogalmazásról van szó, ami ebben a formában (a zárójeleket elhagyva) igaz. Amit viszont sugallnak a cikkben (amit nem olvastam, hiszen szennylapokból nem tájékozódom, így is eljutott hozzám a lényeg), újfent aljas rágalomnak nevezhető.

A valóság az, hogy kommunikációs szakemberként változatos tevékenységeket folytatok, így cikkek írása, kiadványok átfogó kivitelezése mellett tanácsadással is foglalkozom. Dolgozom, pénzt keresek, mint megannyi tisztességes ember. Ennek ismeretében kérdezett meg kedves barátom, a Katolikus Egyetemisták és Főiskolások Egyesületének korábbi elnöke, hogy segítenék-e neki. Ő most történetesen az LMP országgyűlési képviselője, Ikotity Istvánnak hívják, a feladat pedig a keresztény értékek, különösen Ferenc pápa tanításának – kiemelten a teremtett világ védelmére vonatkozó iránymutatásának – képviselete, az ezzel kapcsolatos kommunikáció támogatása volt.

Némi gondolkodást követően elvállaltam a megbízást, főleg annak fényében, ami a hazai nagypolitika és politikai újságírás világában Ferenc pápával kapcsolatban zajlik. Tudtam, hogy ezen együttműködés ténye nyilvános lesz (ezért nem is kell külön nyilvánosságra hoznom), akár vissza is élhetnek vele, ám megtiszteltetésnek vettem, ma is büszkeséggel tölt el, hogy a katolikus tanítás hiteles képviseletéhez egy ennyire zűrzavaros, sok tekintetben lealjasult, egyébként igencsak fontos közegben hozzájárulhattam.

Hozzájárulhattam, múlt időben, mert sok hónappal ezelőtt magam jeleztem Ikotity Istvánnak, hogy nem szeretném folytatni az együttműködést. Az tehát a valóság, hogy noha egy párt egyik politikusának kommunikációját egy időszakban támogattam, a pártpolitikába nem folytam bele, hanem szakmai, teológiai tanácsokat adtam egy politikusnak. A munkámért még fizettek is, szerződés alapján, noha az összeg a kommunikációs tanácsadók többé-kevésbé ismert tarifáihoz képest igen szerénynek mondható. Korrekt, transzparens, nem sokszorosan túlárazott együttműködést folytattunk. Lehet, hogy ez botrányos a sumákolások, jellegüket elveszítő közpénzek, lenyúlások országában, de vállalom a megkövezést.

S hogy mi köze ehhez az általam 2014-ben elindított, mára sokszázezres olvasói közösség által figyelemmel követett SZEMlélek értékmagazinnak? Közvetlenül semmi, hiszen ott sem folytatunk pártpolitizálást. Megszólalt ugyan Ikotity István is egy interjú keretében, de csak majdnem egy évvel azt követően, hogy Rétvári Bencével készítettem és publikáltam ugyanott interjút. Akivel egyébként szintén egyetemista korunk óta ismerjük egymást, Balog Zoltánnal és számos, jelenleg a kormányzásban aktívan részt vevő pártpolitikussal egyetemben. Azóta Lendvai Ildikóval is készítettem interjút. Merthogy a SZEMléleken akár pártpolitikusokkal is készítünk interjút – miért ne tennénk –, feltéve, ha a téma támogatja az általunk képviselt értékekről szóló párbeszédet.

Eddig mindössze két alkalommal jelent meg olyan tartalom, amiért fizetett a megrendelő (van róla szerződés, számla). Ide, illetve ide kattintva bárki elolvashatja, miről szól az a két pr-cikk.

A SZEMléleken morális szempontból foglalkozunk különféle témákkal, s a visszajelzések, olvasottsági mutatók szerint jelentős igény van az általunk közvetített gondolatokra, üzenetekre. Ismerős és ismeretlen emberek visszajelzései mutatják, mennyire fontos, hogy ez a hang is szóljon a médiazajban, a számos jelentős médiafelület általi gyakori idézettségünk ugyancsak amolyan impact factor módjára igazolja, hogy amit teszünk, nem érdemtelen. A Karc FM-től a Tilos Rádióig sokfelé meghívtak már vendégként, az pedig szintén indokolatlanná tesz bármiféle ellenzékiséggel vádaskodást, hogy egyik szerzőnk írását olyan lelkesedéssel emelte át Bayer Zsolt a blogjára, hogy még engedélyt is elfelejtett kérni (ami teljes szöveg átemelésekor azért egy hosszú cikk esetében legalábbis illendő lenne, de nincs harag).

Olyan szempontból áttételesen persze van köze minden bevételemnek az értékmagazin fenntartásához, hogy gyakorlatilag a saját zsebemből, a szakmai munkám során szerzett bevételekből fedezem a felmerülő költségeket. Ez a szaporodó feladatok, növekvő elvárások miatt óriási teher, az ilyen rágalmazások emellett pusztító erővel próbálják rombolni a kezdeményezést.

A gyalázkodóknak nem kívánok aprólékosan reagálni – ők mindig találnak okot, alkalmat a mocskolódásra, ezzel az írással is valószínűleg elbíbelődnek majd. Ferenc pápa azonban mondott valamit a koprofágiáról, érdemes elgondolkodni a szavain.

Azt a hazugságot sem én, hanem a valóság cáfolja, miszerint lemondásra szólítottam volna fel a hódmezővásárhelyi plébánost. Aki megnézi a televíziós beszélgetést, meggyőződhet róla, hogy azt mondtam: „A plébánosnak a saját szavai szerint vagy bűnbánatot kéne tartania, vagy le kéne mondani”. Vagyis magát mondatná le a plébános, feltéve, ha komolyan venné saját szavait. Nem szerintem, hanem a saját szavai szerint.

S hogy a beszédét szentmise keretében tartotta Németh László, azt sem magamtól találtam ki, hanem előzetesen érdeklődve ezt a tájékoztatást kaptam a helyi egyházközség egyik, névtelenséget kérő munkatársától: nem prédikáció keretében, hanem a mise végén, hirdetéskor, áldás előtt lesz a beszéd. Ezt erősíti, hogy a beszéd közben láthatóan a szentélyben ül az asszisztenica, a miséző pap is ott foglal helyet kazulában. Egy mise áldással és kivonulással ér véget. Itt a kivonulás még biztosan nem történt meg, de ha igaz, amit nekem pár nappal korábban mondtak, akkor az áldás is csak ezután jött.

A magyar katolikus egyház vezetőit ezúton is kérem, éljenek azzal a jogukkal, ami egyben kötelesség is, és segítsék a társadalom tájékozódását, hogy a zavarkeltők ne okozhassanak korlátlanul botrányt! A SZEMlélek soha nem definiálta magát sem katolikus, sem keresztény felületnek, mindazonáltal az értékrendünk Krisztus tanítását követi. Talán nem minden megszólalásunkkal sikerül hitelesen képviselni ezeket az értékeket, néha mi is hibázunk. Ám ha ez előfordul, azt nyilvánosan elismerjük, bocsánatot is kérünk, ahogy megtettem ezt magam a Heti Válasz főszerkesztő-helyettese felé is.

A SZEMlélek közössége továbbra is a párbeszéd, nyitottság, közösség értékeit képviseli, ahogy tettük eddig is pártpolitikától, bármely politikai párt melletti elköteleződéstől függetlenül. Aki mást mond, az nem az igazságot képviseli.

Gégény István

Lábjegyzet:

A 168 Óra szerint a SZEMlélek főszerkesztője az év első hat hónapjában, vagyis a parlament nyári szünetéig volt az LMP tanácsadója. Szeptember elején pedig Szél Bernadett, a párt társelnöke bejelentette, hogy leszerződtetik kampánytanácsadónak Ron Werbert. Nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy Gégény István távozása mögött ez a tény áll. Sőt meg mernénk esküdni rá.

Rekontra:

Cikkünk megjelenése után a Katolikus Válasz főszerkesztője, Szerdahelyi Miklós az alábbi levél közlését kérte. Íme, s ezzel a vitát (legalábbis itt és a magunk részéről) lezártnak tekintjük.

Kedves Szilárd!

Mivel Gégény István vette a fáradtságot, hogy hosszasan kifejtse a véleményét a Katolikus Válasz blogról az általad közzétett összeállításban, méltányosnak gondolnám, ha a rövid válaszomat szintén hasonló nyilvánosság elé tárnád. Feltételezem, hogy a KV-ról írt bekezdéseket azért közölted Istvántól, mert úgy ítélted, hogy azok érdeklik az olvasókat: ez alapján a válaszom is hasonló érdeklődésre találhat. Szeretném továbbá pótolni az olvasók kedvéért a linkeket mindazon büszkén vállalt KV cikkekhez, melyeket Gégény István felemleget, hivatkozások nélkül.

Mindenekelőtt megköszönném a közreműködésedet, mint ahogy Gégény István nyilatkozatát is, amelyben válaszol néhány általunk feltett fontos kérdésre – noha nem mindegyikre – azzal kapcsolatban, milyen viszony fűzi őt az LMP-hez. Ez volt a cél. Véleményem szerint ezeket az információkat legkésőbb a 168Órában megjelent cikk után közölnie kellett volna, bár igazán jó és etikus még ennél is korábban lett volna.

Azt gondolom, az olvasóknak joguk van tudni egy-egy interjú kapcsán, hogy a riporter szerződéses viszonyban áll az interjúalanyával, még ha ez a viszony nem is feltétlenül befolyásolja a kérdezőt. Ez egyszerűen hozzátartozik a kontextushoz, amelyre a szerzőnek fel kell hívnia a figyelmet, hogy azután az olvasóra bízhassa az elfogulatlanságának megítélését.

A Gégény István blogja iránt érdeklődőket bizonyára érdekelni fogja, hogy az a két cikke, amelyekről a főszerkesztő most elismeri, hogy fizetett megrendelésre készültek, szintén sehol nem árulkodott arról, hogy a megírásukban a puszta kíváncsiságnál több is motiválta a készítőjüket. A Google által eltárolt, mindössze néhány nappal ezelőtti változatukban megnézhető, hogy még a fizetett tartalmat jelző és közismertnek aligha nevezhető "(x)" jelek is a cikk végén csak utólag és magyarázat nélkül, a jelen botrány kapcsán lettek beszerkesztve. Ezek olyan elvi és etikai problémák, amelyekre Gégény István nem adott megfelelő választ.

A Szemlélek blog főszerkesztője sarkalatos problémát lát abban, hogy a még 2013-ban indult blogom elnevezésében ott szerepel a „katolikus” szó. Igaza van abban, hogy a püspököm ezt 2013 óta már megvonhatta volna, és ma is megvonhatná. Azonban messze túldimenzionáltnak érzem az ezen való rágódást, illetve a felvetést, hogy ez mennyire félrevezeti az embereket – ti. ahogy már a neve is mutatja, egy blogról van szó. Szívesen elmondom azonban, hogy a névválasztásban a San Diego-i Catholic Answers Live Radio adott számomra mintát, amit 2010 és 2014 között szinte minden nap hallgattam.

Ferenc pápa személyét és hivatalát is mindig tiszteletben tartottam. Ne legyen félreértés: Ferenc a pápa, ahogy emellett folyamatosan és következetesen állást foglalunk. Azonban a pápatisztelet önellentmondásait, mint amikor például Ferenc pápa ellentmond pápaelődeinek vagy a Katekizmusnak, nem tudjuk pusztán a pápatisztelet dimenziójában kezelni. Akik így tesznek, azok könnyen a kronológiai sznobizmus hibájába esnek, vagyis, hogy mindig csakis az újabbat fogadják el igaznak – ez azonban idegen az igazság természetétől.

Érdekes következetlenség Gégény István nyilatkozatában, hogy a Katolikus Válaszon számonkéri, ha Bayer Zsolt alapoz rá (ahogy tette ezt jóval azután, hogy Ferenc pápát elhíresülten minősítette volna), majd a Szemlélek széles elfogadottságát azzal támasztja alá, hogy Bayer Zsolt átvett tőle egy cikket. A Bayer Zsolttal kapcsolatos állítólagos „büszkélkedésünk” pedig egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Épp az ő esete kapcsán mi, a Katolikus Válasz szerkesztői, fontos hitvallást tettünk, amelyhez máig tartjuk magunkat.

Összességében Gégény Istvánnak is csak azt szeretném üzenni, mint minden más kritikusnak a KV bloggal kapcsolatban: kérem, hogy mutassanak rá pontosan a ténybeli vagy tanításbéli tévedésekre, ha ilyet találnak. Azok helyesbítésére nyitottak vagyunk. Arról cikkezni, hogy James Martinnak platformot adni miért homolobbi, és hogy a Magyar Kurír, a Bonum TV és a Szemlélek blog időnként miért médiacsőd – tan- és ténybeli kérdések híján – olyan, mint ízlésekről vitatkozni. A KV cikkeiben mindig ott vannak a tanítások vagy tények, amelyekre egy-egy kritikánk felépül. Épp mint ebben az esetben is, amikor Gégény István elhallgatott LMP-s szerződései, és a blogján vallott pártpolitika-mentesség közti ellentmondások kapcsán tettünk fel logikusan következő kérdéseket.

Tisztelettel és köszönettel,

Szerdahelyi Miklós

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.