Tabudöntő köszöntés március 8-án: a nőnek a konyhában a helye!

/ 2018.03.08., csütörtök 16:37 /

Mint tudjuk, a Nemzetközi Nőnap a szociáldemokrata mozgalom szélsőbaloldali szárnyából nőtt ki. Megalapítója, Clara Zetkin németországi kommunista, aki Hitler elől 1933-ban a Szovjetunióba emigrált. A mozgalmár nem annyira a mai értelemben vett emancipációs célzattal, mint inkább osztályharcos öntudattal akarta felszabadítani a nőket. Éspedig azért, hogy – miként Leninnel készült interjúja is tanúskodik róla – a bolsevizmus világméretű elterjedésének szolgálatába állhassanak. Ennek jegyében hadat üzent a hagyományos (az ő szóhasználata szerint burzsoá) családnak, és minden olyan társadalmi konstrukciónak, amely a neméhez tartozókat akadályozza a kibontakozásban.

Az emléknapot ezután a Szocialista Internacionálé karolta fel, és sokáig csak kommunista országokban tartották meg, úgy is, mint a dolgozó nők ünnepét. Az ENSZ csak 1975-ben vette fel a naptárába, és azóta március 8-án világszerte a legtágabban értelmezve megemlékeznek a „gyengébbik” nemről. A nap ideológiai vonatkozásai azonban nem tűntek el, csupán átalakultak, és immár a feminizmus sokadik hullámának, a gendermozgalom aktuális követeléseinek hordozói lettek.

Ez persze még nem jelenti azt, hogy mindenki, aki e „nemzetközi Zoltán napon” hódolatát fejezi a lányoknak, asszonyoknak, mindjárt kommunista társutas vagy a nemek összemosásának szekértolója lenne. Noha nem olyan családból származunk, ahol valaha bárki is szükségét érezte volna ünnepként megülni ezt a napot, nem vitatjuk el, hogy március 8-án lehet a legjobb szándékkal bókolni a hölgyeknek.

Miután azonban Orbán Viktor miniszterelnök – mai videójának tanúsága szerint – a parlament „kantinjába” látogatva virággal köszöntötte fel az ott dolgozókat, volna itt egy kérdés; pontosabban „a” kérdés – nyilván kitalálták már, hogy a nők ideális tartózkodási helyéről szól. Amire válaszunk a következőképpen hangzik: mondjon akárki akármit, a nőknek igenis a konyhában a helyük.

De a férfiaknak úgyszintén – teszi hozzá sietve a bennünk élő Kovács Ákosba oltott Bagdy Emőke.

A hagyományos családfelfogás képviselőiként ugyanis nem kenyerünk megkérdőjelezni a bevett nemi szerepeket. És bár ismerünk házaspárt, ahol a férj főz, nem is szólva a séfek körében tapasztalható nemi arányokról, azt tapasztaljuk, hogy kultúránkban az étel elkészítésére szolgáló helyiség elsősorban a nők birodalma; a fenti mondat szórendjének cseréjével kifejezve: a konyhában a nőnek van helye.

Ám ahogy jeleztük, nem egyedül neki. Mert miután a feleség adott esetben két-három óra kemény munka után az asztalra helyezi a vasárnapi ebédet – melyet aztán a család az elkészítésére fordított idő töredéke alatt elpusztít –, ugyan ki fogja leszedni az asztalt, és elmosogatni, ha nem a férj?

Azzal nem ér jönni, hogy sok családban ezt a munkát ma már gép végzi. Mindenki tudja ugyanis, hogy akár a hagyományos, akár a technológia adta módszerhez folyamodunk, a mosogatásban nem a mosogatás a legnagyobb macera. Hanem a szárítóból le-, illetve a gépből ki-, majd bepakolás – nem is szólva az odaszáradt ételmaradék levakargatásáról, már ha nem akarjuk, hogy a masina szűrője eltömődjön.

Miután ezt a kérdést tisztáztuk, horizontunkat emeljük magasabbra, és a nők társadalmi szerepével összefüggésben ismerkedjünk meg a skandináv paradoxon néven ismert jelenséggel. Mint köztudott, ha valahol, Észak-Európában már rég megoldották a nemek közti esélyegyenlőség kérdését. Erre mi történik? Azt látjuk, hogy a valaha volt legegalitáriusabb társadalom nemhogy nem hozta el a kívánt eredményt, de még fel is erősítette a különbségeket. Jordan Peterson kanadai pszichológus a legjobb példát a technológiai szektorban látja, amely már ebben az új világban alakult ki, mégis sokkal kevesebb nő dolgozik benne, mint férfi. De hasonló a helyzet az ápolói/gondoskodói szakmákban, ahol a nők és férfiak aránya 20:1, vagy a mérnökök között, ahol ugyanez tapasztalható, csak éppen a férfiak javára.

„Képzeljük el, hogy az embereket két tényező különbözteti meg. Valójában persze nem csak kettő, de most vegyük a biológiai és környezeti tényezőket. Mi történik, ha utóbbi okokat kiiktatod? Nos, nem szabadulsz meg a biológiai tényezőktől, hanem ellenkezőleg: sarkig tárod előttük a kaput” – magyarázta Peterson, hogy a férfiak miért választanak mégis előszeretettel „férfias”, a nők pedig „nőies” szakmákat a gendersemlegesség Mekkájának számító Skandináviában.

Mi több, az olyan munkakörökben, mint a vezérigazgató és ügyvezető, a maga 40 százalékával még Magyarország is veri a 10 és 18 százalék közti Norvégiát, Finnországot, Svédországot és Dániát. A kérdésnek kiterjedt szakirodalma van, melyből kiderül: a jelenség egyik fő oka, hogy Skandináviában a nagyvonalú családtámogatás – mely bőkezű anyagi forrásokkal segíti, hogy az anyák szülés után minél tovább otthon maradjanak – sok nőt visszatart a munkaerőpiactól. Egyszerűbben szólva: amely társadalomban megtehetik, hogy karrierépítés helyett a gyermeküket válasszák, ott – legalábbis a feministák számára – meglepően sokan élnek e lehetőséggel. Két lábon járó cáfolataiként annak a közfelfogásnak, hogy ha elhárítunk minden akadályt az érvényesülésük előtt, akkor végre minden szakmában a megfelelő számban képviseltethetik magukat.

Skandináviában tehát a jelek szerint nem annyira szexista férfiak utasítják a konyhába a nőket, hanem sokan maguktól is otthon érzik magukat benne. Na, erre tessék gombot varrni, hölgyek és urak!

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.