valasz.hu/kultura/kiss-tibi-ki-kell-kopni-a-fekete-dugot-129128

http://valasz.hu/kultura/kiss-tibi-ki-kell-kopni-a-fekete-dugot-129128

A konzervativizmus értékrend, nem párthűség

/ 2018.06.19., kedd 18:45 /
A konzervativizmus értékrend, nem párthűség

A konzervatív értelmiség most azt kapja jutalmul, amit a baloldali büntetésül kapott – mondja Nyáry Krisztián. A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatói posztját is betöltő sikerszerző úgy látja: épp kihúzzák a szellemi talajt a konzervatívok lába alól.

– Könyvekhez ajánlottak borokat a könyvhéten. Mégis mi alapján?

– Játék volt. Nyilván a könyveket szeretnénk népszerűsíteni, s mindenfélét kipróbálunk ehhez.

– Tudna ajánlani bort a Heti Válasz már csak digitálisan megjelenő számához is?

– Hű, jó feladvány. Talán a Montenuovo Cuvée a Vylyan pincészettől. Tiszteleg a régi villányi hagyományok előtt, de azért modern, gyümölcsös. És csak keveset palackoznak belőle...

– Szép, köszönjük. Ahogy sorait is, amikor kiderült, hogy vége a nyomtatott Heti Válasznak.

– Nagy veszteségnek látom a lap nyomtatott változatának megszűnését általában is, kulturális műhelyként meg különösen. Ami az elmúlt időszakban a médiában történik, azt többnyire politikai szempontból elemzik. Nincs Népszabadság, Magyar Nemzet, a megyei lapokat átvették, most a Heti Válasz... Hogy a kultúrában mindez mit okoz, arról sajnos kevesebb szó esik.

– Számít, mi jelenik meg egy-egy lapban színházról, könyvről?

– Az is számít, de főleg, hogy megjelenik-e egyáltalán. A Magvető Kiadónál még három éve is volt 40-50 sajtópéldány egy-egy fontosabb könyv esetén. Most van tíz.

– Kevesebbet kell odaadni ingyen.

– Befektetés volt ez mindig. Óriási változatosság van a megjelenésekben, ami remek, de hogy egy-egy jó új könyv híre hogyan jut el az olvasóhoz, kérdésessé vált. Eddig a sajtó vitte ezt a szerepet. Míg politikai véleménycikket általában azért olvasnak, hogy megerősítsék a saját véleményüket, a kulturális kritika nem ilyen: gondolkodtat, szempontokat vet föl, és informál. Ennek hiánya nagy veszteség.

– Eladott példányszámaikon pedig nem látszik, hogy gond lenne.

– Az ismert szerzőknél nincs gond: ha valaki Dragomán Györgyöt akar olvasni, bemegy a könyvesboltba és elkéri. Az első kötetesek szempontjából viszont különösen fontos lenne, hogy létezzen még kulturális újságírás.

– Létezik. A Magyar Idők jár élen benne: nekimennek Prőhle Gergelynek, mondván, túl liberális, meg Ókovács Szilveszternek is, ugyanezért.

– Egy Facebook-bejegyzésemben tévedésből Orbán János Dénesnek, a kulturális rovat vezetőjének nyakába varrtam ezeket a nagyon ártalmas cikkeket. Valójában a véleményrovatban jelentek meg, de persze ez így is kultúrharc a javából.

– Meglepte?

– Részben. A konzervatív értelmiség most azt kapja jutalmul, amit a baloldali büntetésül kapott. Kihúzzák a szellemi talajt a lába alól. A könyvhéten összefutottam egykori egyetemi professzorommal, aki nagy támogatója az Orbán-kormánynak. Ő mondta, hogy az általa géniuszként tisztelt miniszterelnök biztosan nem tudja, mi történik a kultúrában. Nem kezdtem el mondani neki, hogy vélhetőleg pontosan tudja. Így is láttam, mennyire felzaklatja, hogy az övéi támadják a minőségi kultúrát.

Fotó: Jelli Márk

– A megszűnők helyett vannak igazi párthű felületek.

– És ez nagy különbség. A konzervativizmus ugyanis értékrend. Nem párthűség. Sokakat kizökkentett ez most. Azokat a konzervatívokat, akik nem napi szinten figyelik a politikát. A Heti Válasz ügye csakúgy, mint az intézményrendszer elleni támadás: a Balassi Intézet, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Opera megtámadása. Az említett cikksorozatban a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elleni támadás volt egyébként az első: lám, a könyvfesztiválon a liberális szerzők előtt kígyóznak a sorok. Az okot a szerző abban látta, hogy őket engedjük oda. Nos, elnökségi tag vagyok az MKKE-ben, s büszkén mondhatom: a piac 90 százalékát lefedjük. A Magyar Művészeti Akadémia kiadója is csatlakozott, a Jezsuita Kiadó szintúgy: nehéz volna az egyesülést szabadkőműves klubnak beállítani. A helyzet egyszerűbb: az olvasó dönt. A térért való harc már csak azért is visszás, mert közben kialakulóban van egy államilag masszívan finanszírozott infrastruktúra épp azoknak, akik ezen problémáznak: az MMA vagy az Előretolt Helyőrség Íróakadémia. Olvasó viszont nem jön automatikusan az állami támogatással együtt. Ahhoz jó könyvek kellenek.

– Az állam ezen túl is belenyúl a könyvpiacba?

– Vannak a könyvpiacnak területei, amelyek sehol nem működhetnek állami támogatás nélkül. Bizonyos művészeti, tudományos kiadványok. Erre van az NKA pályázati rendszere. Csökkentek ezek a keretek, egyes források el is apadtak, egyelőre a Frankfurti Könyvvásár állami támogatása is kérdéses, de olyat nem látok, hogy kifejezetten politikai alapon vonnának el pénzt a könyvszakmától.

– Ajaj. Szakács Árpád majd jól megírja a Magyar Időkbe, hogy ezzel is a liberálisok járnak jól.

– Ki a liberális?

– Ön.

– Én mondjuk tényleg. Ezért a piaci versenyben hiszek. A veszteséges tudományos és művészeti kiadványok támogatásán túl, ami nemzeti érdek, sose bántam, hogy az állam nem avatkozik be a könyvpiacba. Ez a baloldali kormányok idején sem kívánatos, és most sem az. Úgy hallom, sokan vannak a jobboldalon, akik szerint ebben a ciklusban „a kultúrát kell rendbe tenni”. Bármit jelentsen is, van egy kedvenc mottóm. Ronald Reagantől származik. Valahogy úgy szól, hogy „a hat legfélelmetesebb szó: a kormánytól jöttem és segíteni akarok”.

– Kásler Miklós miniszteri kinevezése, Fekete Péter államtitkársága „rendbetételt” vetít előre?

– Kásler mondott furcsákat, de kultuszminiszteri tevékenységét egyelőre korai lenne értékelni. Szerencsétlen volt az is, ahogy egyes szerkesztőségekben az új kulturális államtitkárt lebohócozták és lecirkuszigazgatózták. Fekete Péter mégiscsak jobbá tett egy színházat, van teljesítménye, semmi nem utal rá, hogy ne lehetne jó államtitkár. A kulturális életünk pedig minden baja ellenére is lenyűgöző. Nem utolsósorban olyan intézkedéseknek köszönhetően, mint a sokat szidott társasági adótámogatás. Ha a visszaélések miatt esetleg megszüntetik, beleroppanhatnak azok a kis színházi műhelyek is, amelyek annyira izgalmassá teszik Budapest kulturális arculatát. Az érem egyik oldalán tehát pezsgő kulturális életünk van, a másikon viszont szinte nincs már kulturális sajtó, pedig ez alapvető közszolgálati feladat is lenne. Talán a marosvásárhelyi magyar rádió tölti be ma leginkább ezt a funkciót. A kortárs magyar irodalom ott kapja a legnagyobb teret.

– Az adón, amelyet a román állam tart fent?

– Paradox, de igen.

Fotó: Jelli Márk

– Ha már Erdély: Romsics Ignác két hete lapunkban kijelentette, hogy államjogi értelemben örökre elveszett, mire Raffay Ernő közölte: fegyverrel kell visszafoglalni. Ehhez mit szól?

– Többfedeles hülyeség és veszélyes is, hiszen a kormánylapban jelent meg. A demográfia, a nemzetközi politika, a haderőnk – semmi nem támasztja ezt alá, de gerjesztheti a magyarellenességet Romániában, ahol a magyar kártya kijátszása gyakori húzás amúgy is. A téma felvetése mindenkinek árt, talán csak Putyin örül. A magyarországi politikai kultúra beszivárgása egyébként máris sokat ártott Erdélyben. Még három-négy éve sem volt az, ami itthon már régen: hogy minden fekete-fehér, velünk vagy ellenünk. Az erdélyi magyar könyvkiadás is nehéz helyzetben van: magyar költségvetési forrásokra szorul, melyek odaítélése viszont politikai alapon dől el. Sok érték meg sem jelenik így. Olyan sem, ami nem is politika, csak épp politikai szempontból érdektelen.

– Ha egyszer minden politika...

– Nem hiszem, hogy egy mátészalkai autószerelő a vacsoraasztalnál arról beszélgetne, mi is van a műfordítási pályázatokkal. Orbánék eddig így is kezelték ezt a területet. Értelmiségi belügyként. Volt kultúrharc a rendszerváltás után is, de akkor az értelmiség csinálta a politikát. Eddig Orbánékat nem érdekelte a dolog. Ezért meglepő, hogy fideszes szerkesztőségek ütik-vágják egymást amiatt, hogy van-e homoszexuális szereplő egy musicalben. Persze ha nem a kulturális sajtóért aggódunk, hanem politikailag nézzük ezt, nem is olyan rossz hír. Több politikai rezsim összeomlása kezdődött belső kulturális konfliktusokkal.

– A szocik és az SZDSZ-esek is marakodtak, aztán mi lett a vége! Ön Demszky Gábornak dolgozva közelről figyelhette ezt.

– A politikusok akkor is úgy élték meg az értelmiségi kritikát, hogy a sajátjaik bántják őket. Persze a baloldali lapokban a szoci kormányok idején messze nem csak olyan finom kritika fogalmazódott meg, mint mondjuk a Heti Válaszban az Orbán-kormányok alatt. Most mégis belső csatákat látunk. Márpedig ’56 előkészítését is a volt kommunista értelmiség végezte el ’53-tól, épp azért, mert kiszorították őket. Észrevették, hogy ezek már nem mi vagyunk, és cselekedni kezdtek. Persze ez most nem a Rákosi-rendszerhez hasonlítható véres diktatúra, de e tekintetben látok párhuzamot. Amikor a volt MTA-elnöknek mérlegre kell tennie, hogy saját tudományos életművével forduljon szembe CEU-ügyben csak azért, hogy politikai lojalitása makulátlan maradjon, s amikor mégsem fordul szembe önmagával, eltávolítják... Amikor tiltólisták készülnek...

– Ön rajta van ilyenen?

– A közmédiában 2010 óta vannak ilyen listák, én is rajta voltam az egyiken egy ideig.

– Mit tett?

– Amikor egy filmgyártó csapattal összeveszett egy államilag privilegizált filmkészítő, előbbiek nem kaptak munkát. Aki aláírta a mellettük való szolidaritási nyilatkozatot, egy évig nem mehetett be a közmédiába. Persze bizonyítani ezt nem lehet, a lista fénymásolata nincs meg, de akkor egy évig az ment, hogy behívtak egy-egy műsorba, aztán szabadkozva lemondták. Később egy darabig hívtak, most megint nem. Az én mindennapjaimat ezzel együtt közvetlenül nem érinti a politika. Senki nem szól bele a munkámba, nem kényszerülök öncenzúrára sem. Kicsit olyan, mint a homok a cipőben. Kényelmetlen, zavaró, de járni attól még lehet. A versenypiacon dolgozom, vannak olvasóim, akik megveszik a könyveimet.

– Jól megy forradalmi könyve, a Fölébredett a föld?

– Jól, persze nem annyira, mint a szerelemről szóló kötetek, de ezt tudtam is: meg akartam írni, nekem volt fontos. 1848-ban született a modern magyar nemzet, ennek is a személyes része érdekelt, a levelek pedig ezt is megmutatják. A következő könyv viszont megint szerelmi téma lesz. Szerelmes levelek.

– Az mindig jó pénzt hoz.

– Nem csak erről van szó. Maga a műfaj izgalmas. Egyszerre személyes, ugyanakkor benne van az adott kor is, ráadásul ebben mindenki kipróbálta magát. Az utca embere éppúgy, ahogy a legnagyobb művészek. A magyar kultúrtörténet legfontosabb szerelmes leveleit és szerelemről szóló leveleit szeretném tehát közreadni.

– Mikor írták az elsőt, ami bekerül?

– 1526-ban, a mohácsi csata előtt írta Batthyány Ferenc bán a feleségének. Az lesz az első, és az 1970-es éveknél zárom majd le – mai érzékenységeket nem szeretnék sérteni. Négyszázötven év tanulsága viszont, hogy ugyanazok a stációk. Izgalom, megismerés, udvarlás, esküvő, féltékenység, kapcsolat elromlása, szerelmi háromszög... A történelmi környezet folyton változik: börtön, halál, elszakítottság, tipikusan magyar sorsok sora sejlik fel – a szerelem maga viszont változatlan, időtlen és örök.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámon.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ezért viszik el Nagy Imre szobrát a Kossuth tér mellől

Immár biztos: elviszik a Nagy Imre-szobrot a Kossuth tér közvetlen szomszédságából, helyére valószínűleg a Nemzeti Vértanúk emlékműve kerül. Miért mondja az általunk megkérdezett történész, hogy a „Nagy Imre-kultusz” elleni hadjárat legalább egy évtizeddel elkésett? Megéri-e visszaállítani a Vértanúk terének 1945 előtti állapotát? Részletes háttér a július 18-i, digitális Heti Válaszban!

Baljós árnyak a magyar Microsoftnál

Váratlanul felállt székéből a magyar Microsoft ügyvezetője. Nem ez az első baljós árny a vállalatnál: fél éve elcsapták állami viszonteladóikat, két volt vezetőjük kormányzati mentőövet kapott, és a hírek szerint az amerikai hatóságok is vizsgálódnak az ügyben.

Kiss Tibi: „Ki kell köpni a fekete dugót”

Kitörölné-e az életéből a gödrökkel teli időszakokat? Mit gondol a közrádió zenei felhozataláról? És a politikai kritikáról? Nagyinterjú Kiss Tibivel, a Quimby zenekar frontemberével a legfrissebb digitális Heti Válaszban.

Mi legyen a hajléktalanokkal? Válaszol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke

Októberből törvény tiltja, hogy a hajléktalanok életvitelszerűen közterületen tartózkodjanak. Egy magát kereszténynek valló kormány bilincsben vezetteti el a legszegényebbeket? De működhetnek-e hajléktalanszállóként az aluljárók? Vecsei Miklóst, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét dilemmáinkkal szembesítettük. A teljes nagyinterjú a digitális Heti Válasz legfrissebb számában olvasható.

Hatékony oktatási-nevelési stratégia a cirkuszban

A Fővárosi Nagycirkusz előadásait, valamint különböző programjait látva egyre inkább bebizonyosodik, hogy a cirkusz közösségeket tud megszólítani, gondolkodásra, beszélgetésekre, vitákra sarkalló tartalmakat képes közvetíteni.

Matteo, az igazságos?

Olaszország lehet az első nyugat-európai állam, ahol az új, populista jobboldal bedarálja a mérsékelt jobboldalt.