„Kincsem, vettem kenyeret”

/ 2017.10.25., szerda 16:03 /

Megint illetéktelenül olvasunk. A kötet egyik szerzője, a XX. század második felének jeles prózaírója ugyanis azt kérte feleségétől, hogy leveleit semmisítse meg, mert tartalmuk csak kettőjükre tartozik. Az 1948 és 1997 közötti levelezésnek csak néhány, az asszonynak címzett darabja lett az enyészeté.

Nádas Péter, akit Mészöly Miklós és Polcz Alaine szinte fogadott fiaként szeretett, megindítóan szép esszét írt a házaspárról, amit a közel nyolcszáz oldalas levelezés utóhangjaként közölt az immár végérvényesen pestivé lett Jelenkor Kiadó. Az író-tanítvány jobban becsülte annál mesterét és annak feleségét, kisoroszi szomszédait, mintsem hogy pálcát törjön felettük. Megérti, ha nem is helyesli Mészöly rövidebb és hosszabb szerelmi kalandjait, de együtt érez a hűséges, megsebzett asszonnyal is. Szerinte az Isten egymásnak teremtette ezt a gyönyörű emberpárt.

Még mielőtt bárki olvasta volna ezt a fölöttébb nehezen emészthető levelezést, az interneten már ott kerengtek a feminista bírálatok: a nagy írónak mondott Mészöly Miklós a magánéletben erkölcsi nulla volt. Lefoglalt magának egy okos, tehetséges, sokra hivatott nőt, s közben fűvel-fával csalta abban a reményben, hogy úgyis kitart mellette. Polcz Alaine a nagylelkűség és önfeláldozás élő szobra lett, aki karrierjét alárendelte férje pályájának. Nagy, jeles, mi több: iskolateremtő pszichológus vált belőle, remek író, háziasszony, a társaság középpontja stb. Hirtelen mellékessé vált Mészöly írói teljesítménye, tisztes erkölcsi helytállása, megvesztegethetetlensége. A művek háttérbe szorultak. Ezért és kizárólag ezért, valamint Polcz Alaine Mészöly halála után született könnyes vallomásai miatt volt érdemes ezt a levelezést teljes egészében közzétenni. Emellett kardoskodott, nagyon helyesen, az író emlékét ápoló Mészöly Miklós Egyesület, holott egy okos válogatás nem késztetné az olvasókat szinte emberfeletti erőfeszítésre, hogy e kapcsolatot megismerje.

Egy háztartásban

Tudniillik a kötet kétharmada mellékes közlés, háztartási tudnivaló. Van-e kenyér, hús, tej a hűtőszekrényben, milyen gép romlott el éppen, hogy áll a kassza, hogy vannak a rokonok, a szülők. Ki van-e takarítva. Így érintkezik két, közös háztartásban élő ember. Joggal vetődik fel az olvasóban, hogy ha együtt élnek, miért leveleznek. Nos, Alaine nagyon sokat betegeskedik, a háborúban szerzett sebeit (lásd a szovjet katonák erőszaktételéről az Asszony a fronton című regényét) soha nem heveri ki, ráadásul gyenge a tüdeje. Nincs az az orvos, aki ne utalná szanatóriumba, ha éppen gyógyulni szeretne. Ha úgy látja, hogy férje elhidegülőben van, rögtön beteget jelent, s ez nagyon sokáig hat, hiszen a betegség hallatán a részvét mindig feltámad Mészölyben. Az íróban, aki csak a legteljesebb nyugalomban képes alkotni, s ezért sűrűn elvonul, hol anyjáékhoz, hol más csendes vidékre, később külföldre. Hogy nem mindig egyedül, az a futó levelekből nem derül ki, később is csak Polcz Alaine megjegyzéseiből, amiket a levelek hátára rótt, s most a kötetben olvashatók. De kezdjük az elején!

1948-ban, a budapesti Darling presszóban találkozik az írónak készülő, 27 éves Molnár Miklós (Mészöly polgári neve) és az erdélyi születésű, frissen elvált asszony Polcz Alaine. Gyönyörű emberpár, sok hasonló háborús emlékkel, nem csoda, hogy a presszóból együtt távoznak, s nyomban elhatározzák, hogy összekötik az életüket. Mészöly nem hitegeti kedvesét, már a harmadik levelében csavargó alkatáról beszél, amely „nem zárja ki a megülést, a kikötőt; csak ebben a kikötőben legyen meg az »idegenség« varázsa, s ne akarja magát a szürke és fantáziátlan törvényerőre emelni… Legyen meg benne a véletlen csodálatossága és törékenysége, a legkülönbözőbb lehetőségek panorámája; önfelajánlás legyen s ne törvény. A bilincse a szabadság legyen. Azt hiszem, ez mindennél tartósabb, nem? S becsületesebb”. (1948. december 27.) Hasonlóan komoly, s kíméletlennek tűnő elvárásokat Szabó Lőrinc fogalmazott meg társának a sűrűn félreértett Semmiért egészen című versében („Mint lámpa, ha elcsavarom, / ne élj, mikor nem akarom;”), igaz, ő tízévi házassági tapasztalat után.

Író a csúcson

Az alapelvek lefektetve, a testi-lelki vonzalom erős. Mészöly Miklós és Polcz Alaine 1949. augusztus 12-én házasságot köt. Lakás is lesz. Basch Lóránt elegáns városmajori villájának műteremlakásában indul a közös élet, amely Mészöly 2001. július 22-én bekövetkezett halálával ér véget. Ami a két dátum között van, arról hol hézagosan, hol sűrűn és aprólékosan tájékoztatnak a levelek. (Az események követéséhez, a számos rokon, kolléga azonosításához elengedhetetlenek a sajtó alá rendező Nagy Boglárka kiváló jegyzetei.) Az ötvenes évek eleje ugyan állandó anyagi gondok között zajlik, mégsem esik szó a rendszer természetéről. Polcz Alaine utal rá, hogy passzivitásáért esetleg elveszik a „könyvét”, azaz párttagsági igazolványát. Hogy miért és mikor lépett be az MDP-be, nem tudni. Nem esik szó Sztálin haláláról, de még 1956-ról sem. Később sem beszélnek letartóztatásokról, kivégzésekről – a félelmeknek, úgy látszik, akkoriban nem maradhatott írásos nyoma. A politika először 1969-ben kerül terítékre, az önmagát felgyújtó Jan Palach és Bauer Sándor kapcsán. Ne feledjük, Mészöly ekkor már befutott író. Megjelent végre Az atléta halála (1966), a Jelentés öt egérről és a Magasiskola (1967), a Saulus (1968), műveit idegen nyelvekre fordítják, külföldi meghívásokat kap. Már nem bábjátékokból, mesékből és rádióadaptációkból kell élniük, amely munkákba a feleség is be tudott segíteni. Mészöly a nem hivatalos, ám mérvadó irodalmi körökben komoly, nemzetközileg is elismert tekintély. Feminista vélemények szerint ekkor szalad el vele a ló. Hát nem egészen. Már 1963-ban is hosszú levelet ír feleségének a „csikó-futásokról”, az érzelmi kavarodásról, amiben a bántás talán szükségszerű tünet, de aminek belátása és megértése megszégyenítő. (Mármint az ő örökös gyónása és felesége nagyvonalú feloldozása.) „Hiányzol, de jó, hogy ebben az érzelmi kapkodásban nem látsz” – fogalmaz a férj, s az asszony kórházba menekül, és megbocsát. De a hatvanas évek közepétől már semmi sem a régi. Igaz, a levelezéskötet ettől az időszaktól kezdve lesz igazán izgalmas, hiszen Mészöly hamarosan bekapcsolódik az ellenzéki mozgalomba, járja a világot, egyéves DAAD-ösztöndíjjal Németországban időzik, külföldi fordítókkal tárgyal, filmesekkel dolgozik (Huszárik Zoltán, Gaál István, Lugossy László). Már nincsenek kisszerű anyagi gondok, lesz autó, nyaraló, csak éppen a magánéletük fut zátonyra. Nem bomlik fel a házasság, de Mészöly egyre nagyobb nyűgnek érzi, Polcz Alaine pedig egyre nehezebben viseli a férje oldalán feltűnő fiatal nőket.

Levelek indigóval

Pszichológus létére (vagy tán éppen foglalkozása miatt) nem érti, mi a baj. Mintha nem fogná fel, hogy egy férfi számára a saját gyerek hiányát nem pótolják más gyerekek, főként nem a beteg, a haldokló kicsik, akiknek gyámolítására hosszú éveket szentel (Mészöly nemtetszésére). Pusztán a levelezés során csak egyszer felhánytorgatott gyermektelenség („Nagyon fáj, hogy nem lett gyerekünk”. 1974. január 12.) nem vezetett volna elhidegüléshez. Bármily kegyetlen, de ki kell mondani: a feleség minduntalan szavakba is öntött odaadó szeretete, feltétlen szerelme fojtogatja a férjet. „Először is örülök – már pusztán a ténynek is, hogy vagy. Külön, hogy az életemben vagy, hogy mellettem maradtál… Meghalni nem azért vágyom, mert valaha bántottál – nem akarva. Egy szavadba kerül és mindent elfelejtek. Mert olyan nagyon függök Tőled, jóban és rosszban…”– írja Alaine 1970. szeptember 26-án, Londonban tartózkodó férjének. A válasz bonyolult önanalízis, a „sex-nyugtalanság” feltárása és vallomás: „Szeretlek, bármilyen tótágast állva is.” Ezt a „tótágasos” szerelmet nemcsak a folyamatosan más nők jelenlététől borzadó, szenvedő feleségnek nehéz átélni, hanem az olvasónak is kínos követni. Az asszony a házasság fájdalmait összegző nagy leveleit már indigóval írja, hogy fennmaradjanak az utókornak, de mindenekelőtt saját magának, ha kapcsolatuk történetének megírásához fogna. Bizony, mesterkélt, önfényező írásoknak tűnnek. Mészöly Miklós pedig, aki egész életében, legfontosabb műveiben irtózott a személyességtől, s próbálta minél jobban elrejteni saját arcát, a levelekben sem tud könnyed vallomásokat tenni, közhelyes magyarázatokkal szolgálni. Ezért érezheti a feminista kritika, hogy itt az igazi győztes Polcz Alaine. Pedig nem volt ennek a küzdelemnek győztese, csak túlélője. A feleség, aki végül visszakapta férjét, igaz, nagybetegen, kiszolgáltatottan, tehetetlenül. Rettenetes történet.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.