Kinek áll útjában Aba-Novák?

/ 2017.08.23., szerda 17:17 /

Elátkozott tárlat ez, halljuk a székesfehérvári Csók István Képtárban. Kétszer nyitották meg, de katalógus most sincs. Mindez kínos, de némelyeknek a XX. századi magyar festészet nagymestere, Aba-Novák Vilmos is az.

A 2008-as debreceni kiállítás után, amely minden korábbinál átfogóbb képet adott a Picasso által állítólag barbár zseninek nevezett Aba-Novák Vilmos (1894–1941) művészetéről, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az 1945 után kiátkozott mesterről többé nem lehet hallgatni. Sőt minden eddiginél alaposabban kell kutatni a fájdalmasan korán, a művész 47. életévében lezáruló pályát. Bár a MODEM-tárlatra elkészült Molnos Péter nagy albuma, még mindig rengeteg a nyitott kérdés, különösen a több mint ötven éven át lemeszelt, eltüntetett falképek ügyében.

Ha ezek a művek nem készülnek el, Rákosiék nyilván akkor is gyűlölik a mestert (a baloldali kritikusok már életében is megvetéssel szóltak törekvéseiről), de Aczél György és famulusai talán nem csak a rendíthetetlenül öntörvényű Supka Magdolna művészettörténésznek (Supka Géza lányának) engedik meg, hogy lelkendező monográfiát írjon róla. A híres seccók azonban elkészültek, és csodák csodájára a rendszerváltozás után előbb a szegedi Hősök kapuját, majd a két fehérvári falképet – a Nemzeti Emlékhely Szent István-mauzóleumában (Romkert) és a Városháza első emeletén látható kompozíciókat – sikerült megmenteni sok év aprólékos munkájával, ahogy az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat kapott Magyar–francia történelmi kapcsolatok című pannót is. Ez utóbbi számára terveztették meg 1938-ban a Horthy Miklósról elnevezendő fehérvári kultúrközpont nagytermét. A „horthystának” tervezett kultúra házából született később az István Király Múzeum Csók István Képtára.

Rásütött bélyeg

Székesfehérvár a XX. század végére három sokat vitatott, ám jelentős művel gyarapodott. Helyesebben: a múltját újra felfedező, a Kádár-kori szürkeséget levető város olyan turistacsalogató, egyedi látványosságra tett szert, mint talán egyetlen település sem, hála a harmincas években műfajt váltó Aba-Nováknak. Lehet, hogy a művésznek nem volt igaza, amikor a festészet jövőjét nem a műtermek mélyén kereste, lehet, hogy tévedett, amikor a „hivatalosság”, végső soron az állam szolgálatába állította művészetét, de ettől még hatalmas méretű munkái erőtől duzzadnak, tele vannak élettel és szellemes ötlettel, remek megoldásokkal. És ha órákig álldogál is előttük a látogató, a következő viziten újabb és újabb részletet fedezhet fel bennük. Aba-Novák ugyanis szabadon kezeli a festészet történetének megannyi nagy vívmányát és jellegzetes eljárását. Fra Angelicótól Hieronymus Boschon, Pieter Bruegelen és Rembrandton át jut el a mába, meghaladva a magyar történelmi festészet romantikus megoldásait, a szecesszió erőtlenségét, a XX. század elejének kérészéletű kísérleteit. Mindent magába olvasztott, de semmit sem másolt. Ettől vált művészete igazán eredetivé.

Iszonyatosan gyorsan dolgozott – amiért már életében is rengeteg irigye támadt. Meggyőződése szerint a képnek el kell mesélnie valamit, tehát a festmény epikus tartalom hordozója. Antiintellektuális, korszerűtlen, lapos – sütötték rá kortárs és későbbi ellenfelei is a bélyeget. Márpedig ha valaki nem védekezik, vagy már nem védekezhet, a bélyeg tartósan rajta marad. Jobb körökben a horthysta, sőt fasiszta jelzőt már a hatvanas években sem illett használni, ezért aztán a közönség kegyeit kiszolgálni igyekvő, tehetségét eltékozló mesteremberként állították őt elénk az utódok és a kritikusok. Gyanús volt és maradt sokak szemében istenhite, ragaszkodása a magyar múlthoz. Meg a személyisége, ami ellentmond a sztereotípiának, hogy tudniillik a művész legyen aszkéta, titkon vagy vállaltan alkoholista, nyomorogjon, s töprengjen minden ecsetvonás előtt. Hogy jön ehhez a képhez egy több mint százkilós, erőtől duzzadó, munkamániás férfiú?

Horthy és a Corvin-koszorú

Noha Aba-Novák minden nagy pannóján ott van Horthy, és jó néhányan ott sorakoznak a korszak neves politikusai, főpapjai közül, nehéz volna a festőre rásütni, hogy a rendszerrel mélyen egyetértett, hogy nem látta volna a korszak szociális feszültségeit. De falképeket akar csinálni, mert ez a művészi feladat izgatta, s ehhez el kellett fogadnia a hivatalos megrendeléseket. (Bárcsak hasonló tehetségű művészeket látnánk ma is állami szolgálatban!) Sajnos, mondta, magánszemélyek nem kérnek seccókat a villájukba. Hogy az állami megrendelésekért szép fizetséget, sőt Corvin-koszorút kapott? Fiatalon szegény volt, mint a templom egere, amikor végre festői rangjához méltó életet teremtett családjának, tehetséges nincsteleneket kezdett gyámolítani.

Aba-Nováktól manapság nem kellene, nem illene félni. A székesfehérvári művészettörténészek egy része mégis megijedt. A debreceninél jóval szerényebb anyagból nagyszerűen megrendezett Színek és színek megint című tárlat megnyitására P. Szűcs Juliannát kérték fel, akinek az értelmiség egy része nem felejti el, hogy átvette a nyolcvanas évek elején a legizgalmasabb magyar folyóirat, a Mozgó Világ vezetését, s aki a rendszerváltás előestéjén a sokat kárhoztatott római iskoláról írt könyvet. A képtár munkatársai P. Szűcsben látták a garanciát arra, hogy Aba-Novák nem megy a mennybe. (A művészettörténész monográfiája, A római iskola kritikusan viszonyul a festőhöz, bár tehetségét nem vonja kétségbe.)

Mindmáig homály fedi, ki és hogyan fúrta meg az alkotóval szemben kritikus hangú megnyitó ötletét. Mindenesetre a múzeum vezetése a vernisszázst elnapolta, és csak a festő agilis unokája, Kováts Kristóf hívta meg vendégeit az eredeti időpontra, mivel úgy látta, nincs technikai akadály, amire az intézmény hivatkozott. A hivatalos megnyitóra egy hét múlva került sor. A P. Szűcs Juliannával és Kovács Péter korábbi múzeumigazgatóval is polemizáló ünnepi beszédet L. Simon László, a térség korábbi országgyűlési képviselője mondta. Mivel nyilatkozni senki sem akar a kényes ügyben, L. Simon beszédéből és a korábbi tekintélyes, ma 78 éves Széchenyi-díjas művészettörténész, Kovács Péter tanulmányaiból, az általa rendezett kiállításokból próbálunk magyarázatot találni a történtekre. Ehhez több évtizedet kell visszaugranunk.

Többrétű ellentétek

1962-ben Kovács Péter (Pilinszky János unokaöccse) és felesége, Kovalovszky Márta friss diplomás művészettörténészként a székesfehérvári István Király Múzeumhoz szerződik. A következő három évtizedben úgy zarándokol a fővárosi értelmiség tárlatokat nézni Fehérvárra, mint színházi élményért Kaposvárra. Itt rendezik az első Csontváry-kiállítást, háttérbe szorított kortárs mestereket mutatnak be, itt kapja meg a kései elismerést az Európai Iskola több kiválósága. Közben a kiállító művészek ajándékaiból a házaspár remek képtárat épít a településnek. Hiába fanyalog a hivatalosság, úgy tűnik, a kortárs képzőművészet fővárosa a hatvanas évek végétől Székesfehérvár lett. Kovalovszky rendkívül élvezetesen megírta ennek a három évtizednek a történetét, Harap utca 3. címmel. Az idő múlt, de a város nem szűnt meg tisztelettel adózni az egykori igazgatónak és feleségének.

Mivel 1999-ben mintegy jutalomjátékként megrendezték 48 művész alkotásaiból A mi huszadik századunk című tárlatot, tudni lehet, hogy az ő művészi ideáljuk messzire esik Aba-Novákétól, ami persze nem baj. Kovács, aki aktívan politizált, visszavonulása után művészeti tanácsadója a fehérvári polgármestereknek, a mostaninak is. Mivel Cser-Palkovics András konfliktuskerülő személyiség, nyíltan nem ütköznek, a háttérben azonban zajlik a küzdelem. Kovács folyton aggódik a város kultúrájáért, attól fél, hogy amit ők felépítettek, a Fidesz tönkreteszi. Ha visszaállítják eredeti helyére a pannót, akkor az olyannyira rányomja bélyegét a Csók István Képtárra, hogy nem lehet jó kortárs kiállítást rendezni. A pannó esetenkénti elfüggönyözése – amit egyéb kiállítások idejére a múzeum jelenlegi vezetése javasolt – Kovács és hívei szerint nem megoldás.

A keményvonalas fideszesek tiltakoznak, hogy még mindig a liberális exdirektor diktál, Cser-Palkovics pedig idén új képtár építésére tesz ígéretet, hogy mindkét tábor megnyugodjon. Vagyis a liberálisnak mondott öregek, akik nehezen viselik a változást, és egyre kevésbé bíznak az őket követő nemzedék ízlésében, valamint a harcias negyvenes-ötvenesek, a trónkövetelők, akik mindenáron új kánont akarnak teremteni. A háború több éve folyik. L. Simon 2015-ben felavatja Pogány Gábor Benő egész alakos Aba-Novák-szobrát, Kovács Péter pedig országos tanácskozásra hívja elvbarátait – Marosi Ernő akadémikussal az élen – Székesfehérvárra, hogy megvitassák, hogyan formálódjon a város művészeti arculata.

Eközben a fehérvári belváros visszanyerte régi fényét, a képtárban hétköznap délelőtt is vannak érdeklődők, a Városháza portása pedig – noha nincs félfogadási idő – kedvesen mondja, hogy biztosan nagy élmény lesz az első emeleten az 1938-as városi Szent István-ünnepséget megörökítő képsorozat. Nem aggódik, hogy esetleg berontunk a polgármester szomszédos irodájába. A Romkert látogatóinak többsége pedig, mint kiderül, most szembesül először azzal, hogy az első királyunk halálának kilencszázadik évfordulóján megrendelt falképeket az az Aba-Novák Vilmos festette, akinek kiállítása körül botrány támadt a nyár elején.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.