Magyar Nemzet: élt 80 évet

/ 2018.04.18., szerda 18:23 /

Nem igaz, hogy a tulajdonos súgta a kampányban botrányokat kirobbantó Magyar Nemzet-cikkeket – mondja a múlt héten bezárt lap munkatársa, az alapító Pethő Sándor dédunokája. Pethő Tibor irányváltásról, médiaháborúról és a kormányzati dömpingsajtóról.

– A Magyar Nemzet első, 1938. augusztus 25-én megjelent számának vezércikkét Pethő Sándor írta. Az utolsót pedig majdnem 80 évvel később ön, az alapító-főszerkesztő dédunokája. Dühös vagy büszke?

– A düh nem jó kifejezés, helyesebb elkeseredettségről beszélni. Arra igazán nem lehetek büszke, hogy az utolsó vezércikket én írtam. Családom története szorosan összefonódik a Magyar Nemzet eseménytörténetével; dédapám alapította, nagyapám hosszú ideig volt munkatársa, majd főszerkesztőként vezette. A váratlanul sűrű múlt hét egyszerre volt fájdalmas és a küzdelem velejárójaként felemelő, nemcsak nekem, de az egész szerkesztőségnek. A múlt szombati szamizdatszámot nehéz körülmények között készítettük, kis híján megakadályozták a megjelenését; alig találtunk nyomdát, amely el merte vállalni a kinyomtatását.

– Áldozatnak tekinti a lapot?

– Nem. Vádaskodni sem szeretnék. Hogy mi, miért és hogyan történt pontosan, azzal kapcsolatban mi is csak sötétben tapogatózunk.

– Meg sem száradt a tinta az utolsó lapszámon, de már háború indult a múltért, hogy melyik Magyar Nemzet-korszak volt „az igazi”. Ha végignézzük a kronológiát – a Pethő Sándor-i időktől a hazafias népfrontos korszakon át a rendszerváltás utáni, minimum három periódusig –, a legkevesebb, ami elmondható, hogy a történetük bonyolult.

– A Magyar Nemzet – nem függetlenül a legújabb kori történelem bonyolultságától, kiismerhetetlenségétől – többször markánsan változott. Igaz, néhány alapvető jellemvonása politikai rendszerektől függetlenül szinte végig megmaradt. Többek között a nemzeti elkötelezettség, a távolságtartó, szélsőségektől mentes stílus, a konzervatív-liberális értelmiségi attitűd. Az első pillanattól az utolsóig végighúzódó aranyszál a külhoni magyarsággal való törődés; ez egyértelműen ott volt a II. világháború utáni idők lapjában, mely szellemiségében tekinthető a Pethő Sándor-éra meghosszabbításának, és a Nagy Imre politikáját támogató korszakban is. 1956 után, ha lassan is, de visszatért erre az útra, amennyire a diktatúra körülményei között ez lehetséges volt. A hetvenes évektől már módszeresen foglalkozott nemcsak a külhoni magyarok helyzetével, de más kényes kérdésekkel is. Nem véletlenül szerepelt az MSZMP Központi Bizottságának 1982-es, második ellenzéki határozatában, hogy nemcsak az illegális kiadványokba, de a Mozgó Világba és a Magyar Nemzetbe is beszivárogtak a „nemkívánatos” ellenzéki hangok.

– Aranyszál ide vagy oda, a lap a diktatúra utáni évtizedekben is több fordulaton ment keresztül.

– Kétségtelen, hogy az erősebben jobboldali hangnemet képviselő Napi Magyarországgal történt egyesítés jelentős változást hozott az ezredfordulón. Nehéz volt összeszokni, egy ideig erősen elkülönültek a két lap munkatársai. Később ez persze oldódott.

– A napokban éppen egy egykori Napi Magyarország-os akarta számonkérőszék elé állítani önöket a kormánypárti-kormányellenes váltás miatt: Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője. Berontott a Magyar Nemzet történetéről szóló egri konferenciára, be nem jelentett szónoklatba kezdett, mire a közönség kivonult.

– Provokációja csupán azt igazolja, hogy soha semmit nem értett meg a Magyar Nemzet szellemiségéből. A három évvel ezelőtti fordulatról beszélt, amelyhez bármilyen groteszk, csúfondáros háttér társult is, a lap megújulását hozta el. A Magyar Nemzet 2015-ig egyértelműen kormánypárti lap volt, és előtte is a Fidesz céljait támogatta, de a szerkesztőség korántsem volt homogén politikai felfogású. Ez legkésőbb 2015. február 6-án, Simicska Lajos és Orbán Viktor nyilvános szakításakor, a Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió és Hír Tv vezérkarának felmondásakor nyilvánvalóvá vált.

– A Magyar Nemzet körüli felfordulást az újságírók megszenvedték, az olvasók közül pedig sokan nem értették. Évekig azt olvasták Csermely Pétertől, hogy a Fidesznél jobb nem is történhetne az országgal, majd jött Puzsér Róbert ugyanazokon a hasábokon, és megírta ennek pont az ellenkezőjét.

– A helyzet ennél bonyolultabb. Csermely olyanokat is írt, hogy „a kétharmad rá akar lépni a sajtószabadság torkára” – mindezt 2014 nyarán, a reklámadó ellen tiltakozva. A kormánytól való távolodásunk ekkoriban vált egyre markánsabbá. A lapvezetés 2015. februári, puccsszerű távozását a szerkesztőség meghatározó része cserbenhagyásként, ám egyszerre felszabadulásként élte meg. Ez a belső felszabadulás azonban együtt járt a politikai karanténnal is; bojkott, hirdetésmegvonás, lejáratás kísérte működésünket, a kollégák felét vették rá arra a legkülönbözőbb módon, hogy felmondjanak. Azt sem felejthetjük el, hogy a Magyar Nemzet metamorfózisa közben a kormánypolitika is egyre vállalhatatlanabbá vált. Ennek szembetűnő jeleként kialakult egy új típusú, de korábbi történelmi időszakokból ismert dömpingsajtó – Lokál, Ripost, 888 –, amelynek fegyvere a lejáratás, a karaktergyilkosság, az agresszív hangvétel. Ha ezt valaki kereszténynek, konzervatívnak tartja – lelke rajta. Riasztó stílusa egybecseng a lehengerlő, plakátokon, hirdetéseken nap nap után elénk tűnő állami propagandával. Sajnos torzítások korábban is előfordultak, többek között a 2015 előtti Magyar Nemzetben is. A valóságtól való ilyen megdöbbentő elszakadás azonban páratlan a rendszerváltozás óta. Erre a szintre a Magyar Nemzet szerencsére a legrosszabb időszakban sem süllyedt le.

– Mármint a 2000 és 2015 közöttire érti, hogy a „legrosszabb”?

– Akkor is voltak jobb és kevésbé jó időszakok. Amíg a Fidesz nem volt kormányon, egyértelműen könnyebb helyzetünk volt.

– A közkeletű értelmezés szerint a Magyar Nemzet-cikkek alapján kirobbant mostani botrányokat – Semjén-vadászat, Kósa Lajos és az 1300 milliárdos örökség – a tulajdonos szállította. Ez igaz?

– Nem. Ezek saját erőnkből feltárt ügyek voltak.

– A Magyar Nemzet 2015-ben naponta 30 ezer, a megszűnéskor 15 ezer példányban fogyott. A tendencia nem a lassú eltűnést mutatta?

– Talán sokan reménykedtek ebben, ám a csökkenés megállt, a kampányidőszakban pedig enyhe emelkedést is tapasztaltunk, és látványosan növekedett az online kiadás látogatottsága is. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban a Magyar Nemzet által feltárt ügyeket, témákat számos más országos orgánum is átvette. A lap az egyik legfontosabb hivatkozási forrássá vált. A megújuló érdeklődés hátterében persze ott húzódott az olvasótábor átalakulása is: akiknek nem tetszett a Fidesztől elszakadt lap, azok letették, de a jelzésekből arról is értesülhettünk, hogy számos korábbi előfizető tért vissza. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyomtatott sajtó az online média megerősödése óta hanyatlik, igaz, nem mindenhol. Mi ebből a szempontból a szerencsétlenebb országok közé tartozunk. A szintén tízmilliós Csehországban a legnagyobb közéleti napilap, a Dnes még mindig 200 ezer körüli példányban fogy. Idehaza a Népszava vezet a maga 19 ezres számával.

– Ön szerint mit üzen ez a hatalmas különbség?

– Csehországban – valószínűleg a német hatásnak köszönhetően– erősebb a polgári hagyomány, nálunk viszont a polgárság sajnos ma is gyenge.

– Volt kollégájuk, Huth Gergely lapja úgy írt az ön nagyapjáról, Pethő Tiborról, a Magyar Nemzet 1973 és 1982 közti – majd rendszerváltás utáni – főszerkesztőjéről, mint ügynökről és „a Kádár-diktatúra egyik futtatott káderéről”. Mi igaz ebből?

– A nagyapámról lábra kapott hírek engem sem hagytak közömbösen; történész segítségével igyekeztem utánajárni a kérdésnek. Biztosan állítom, hogy nem volt ügynök, nem volt része a hálózatnak. Társadalmi kapcsolatként a külföldiekkel való tárgyalásairól szóban be kellett számolnia. Azt ráadásul senki sem állította, hogy ártott volna másoknak, ami döntő szempont. Minden életutat a maga összetettségében kell vizsgálni, és az állambiztonsági dokumentumok mellett érdemes egyéb tényezőket is figyelembe venni. Főszerkesztői időszakát magam is tanulmányoztam levéltári anyagok, oral history-dokumentumok alapján, elolvastam a kor lapszámait, tisztában vagyok az akkori tendenciákkal. Vezetése alatt az „ahogy lehet” szellemében a lap igyekezett visszatérni a Pethő Sándor-i célokhoz, ami persze csak részben sikerülhetett. Illyés Gyula állandó szerzője lett a Magyar Nemzetnek, ahogy Csurka István is. A hangnemváltás Ruffy Péternek, Mátrai-Betegh Bélának, Oltványi Ambrusnak, Vikol Katalinnak és Javorniczky Istvánnak is köszönhető volt. Szinte állandó témává vált a külhoni magyarok sorsa, és – természetesen rendkívül áthallásosan – a szabadságjogok hiánya, a cenzúra-öncenzúra kérdése. A lapot a kommunista vezetés részéről számos bírálat érte mindezért; nem véletlen, hogy az 1982-es általános újraszigorodásnak nagyapám volt az egyik első főszerkesztő áldozata.

– „A hadra kelt idő újból végigsöpört rajtunk” – írja utolsó vezércikkében. Meddig tarthat még a magyar médiaháború?

– Szívem szerint optimista lennék, és azt mondanám, hogy nem sokáig. Az a baj, hogy mindez rosszat is jelenthet; az egyhangúságot, ha úgy tetszik, temetői csöndet.

– Hallani pletykát arról, hogy érdemi tárgyalások vannak a lap megvételéről és újraindításáról. Ön szerint lesz még Magyar Nemzet címmel újság az árusoknál?

– Bízom benne.

Pethő Tibor - A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar–történelem szakán végzett, 1998-tól középiskolai tanárként dolgozott, 2007 óta volt szerzője, majd munkatársa a Magyar Nemzet kulturális rovatának, illetve a szombati magazinmellékletnek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.