Mérlegen „a remény színháza”

/ 2018.02.07., szerda 17:50 /

Vidnyánszky Attila 2013-as kinevezése a Nemzeti Színház élére nagy indulatokat váltott ki. A szakma hangadói tudták, hogy az utóbbi évtizedek legizgalmasabb rendezőjéről van szó, mégis a távozó Alföldi Róbertet siratták. Az újrázó igazgató mérlege tisztújítás előtt.

Vidnyánszky Attila felkészültségét, rendezéseinek eredetiségét, költőiségét, katartikus erejét 2010 előtt senki nem kérdőjelezte meg, sőt sokan esküdtek rá, hogy ő lesz a Székely Gábor–Zsámbéki Gábor–Babarczy László–Ascher Tamás-féle nagy nemzedék munkájának méltó folytatója. Csak hát a politika közbelépett. Vidnyánszky színházteremtő ambícióját előbb Debrecenben, aztán Budapesten is komolyan vette a 2010-ben másodszor is kormányra jutó Fidesz. Elvben jobb igazgatót el sem lehetett képzelni a Nemzeti élére, ha Alföldi Róbertnek lejár a mandátuma.

De hamarosan kiderült, mások a magasztos elvek, a szakmaiság és mások a hatalmi érdekek. A puszta pályázásért össztűz zúdult a leendő direktorra, győzelme után pedig minden lépését bírálták; azt is, hogy elküld, azt is, hogy nem küld el színészeket. Azt is, hogy kitárta a kapukat, hogy koncepcióját – hagyomány, korszerűség, nemzetköziség – következetesen érvényesíti. Aki ad magára, nem teszi be a lábát a Nemzetibe – hangzott a suttogópropaganda, ami egy időre meg is tette a hatását.

A politikai hatalomból kiszorult liberális értelmiség foggal-körömmel kapaszkodott a kulturális intézményekbe, ragaszkodott volna színházi hegemóniájához – egyes művészi kudarcok ellenére is. Vidnyánszkyt ott ütötték, ahol érték. Ha fehér inget vett, magyarkodott, ha fekete mellényt, fasiszta lett. Kevésbé erős idegzetű ember bedobta volna a törülközőt. Ő csinálta, mégpedig az igencsak öntörvényű Eperjes Károllyal az oldalán.

Eperjes távozása

Az első bemutató, Tamási Áron Vitéz lélek című költői játéka még a vezérigazgató és helyettese közötti összhangról tanúskodott: az örök újrakezdés, a hit kérdéseit járja körül, a gyakorlatlan színházlátogató számára is világosan, szép képekkel, erős hangeffektusokkal. Az Alföldi leváltását követelő jobbikos politikusok úgy vélték, lám, nem harcoltak hiába, ez most már a nemzet igazi színháza. Még a remek színészi játékot (Eperjes, Sinkó László, Básti Juli és a többiek) felmutató komédia, Caragiale Zűrzavaros éjszakája is arra utalt, hogy a vezetésben jó az együttműködés. A bajok Vidnyánszky legnagyobb vállalkozásával, a Johanna a máglyánnal kezdődtek. Eperjes bizonyos képeket istentelennek látott, a Vitéz lélekért lelkesedő közönség pedig nem értett semmit: sem Paul Claudel szövegét, sem Arthur Honegger zenéjét, sem a rendező vízióját, sem az előadás sajátos humorát és emelkedettségét. Nem igazán volt vevő a világhírű Silviu Purcărete Ahogy tetszik rendezésére sem; a Shakespeare-darabot hamar le is vették a színről, pedig az itt megmutatkozó posztmodern könnyedség és mélység a legjobb Vidnyánszky-előadások sajátossága is.

Eperjes az első évad végén, 2014-ben lemondott. A színház nem keresett új embert a helyére, így minden felelősség Vidnyánszky vállán nyugszik. Az a döntés is, hogy rendszeresen teret ad Zsótér Sándornak, aki az ő elképzeléseitől távol álló, tehetséges rendező. Mindhárom előadása – Ibsen Brandja, Brecht Galileije és Euripidész Hippolütosza – visszacsalogatta az Alföldi-rajongó közönséget.

Sikerek és kísérletek

Bár Vidnyánszky sok rendezőt, köztük külföldi vendéget foglalkoztat – a Szentivánéji álom a grúz David Doiasvili rendezésében sokak felejthetetlen élménye, ahogy Rostand Cyranója is –, a legizgalmasabbak és legtöbb vitát kiváltók az ő produkciói. A diákok számára már ingyenesen látogatható János vitéz a sepsiszentgyörgyi Mátray László címszereplésével visszahozta az iskolásokat a Nemzetibe. A parádés szcenikai megoldások rabul ejtették a Csillagok háborúján edződött kicsik és kamaszok nagy részét, a lányok a régi idők hangulatában sutyorogtak János vitéz daliás alakjáról, szívjóságáról. A felnőtt közönség pedig sejtette, hogy Vidnyánszky rátalált a színház új sztárjára. A sejtés mára beigazolódott. A nézők szeretik a Körhintát, a Sarkadi Imre bűnrossz novellájából készült remek filmen alapuló színpadi játékot is, mivel a tánc nyelvét könnyebb befogadni, mint a költészetét. Az előadás biztató kísérlet.

Vidnyánszky rendezéseinél megesik, hogy a néző a rázúduló szerteágazó gondolatok, fantasztikus képek, hangeffektusok hatása alatt nem tudja felvenni az előadás fonalát, s csak hetekkel később jön rá, mit is akart mondani például a Bánffy Miklós A nagyúr című drámája nyomán készült Isten ostora. Az előadás olyan időszerű, ugyanakkor általános filozófiai, erkölcsi kérdéseket fogalmaz meg eredeti színpadi megoldásokkal, amelyeket nem könnyű befogadni. Pedig jó lenne, ha a közönség értené, miért olyan nehéz a kultúrák találkozása, miért gyötrelmes a népvándorlás.

Kötelezők, ajánlottak

A színházszervező direktor olykor megfárad. Érdemes lenne újból nekifutni a Don Quijoténak és a Szindbádnak is. Vidnyánszky többször bizonyította, hogy minden anyagból – versből, eposzból, novellafüzérből – tud nagyszerű előadást létrehozni, de e két esetben a produkció széttöredezett: hiába a remek színészek, a jó díszlet, hiányzik a kohéziós erő. Ez mondható el az 1956-os forradalom 60. évfordulójára készült, olykor nagyon hatásos, máskor túl harsány Tóth Ilonka című előadásról is.

A Csongor és Tünde kötelező színpadi lecke a Nemzetinek, de ritkán tudják bizonyítani színpadképességét. Az előadásból csak néhány szép képet és színészi alakítást tudunk felidézni (mindenekelőtt a Cyranóként is remeklő Fehér Tiborét). A Csíksomlyói passió nem kötelező, csak ajánlott feladat, de annak hatásos. Vidnyánszky itt azzal kísérletezik, hogyan lehet különböző kulturális rétegeket egymásra építeni. Az előadás után az az érzése a nézőnek, hogy a kevesebb ezúttal is több lett volna.

Az idei évad Bánk bánjában viszont csak azok csalódnak, akik az Erkel-opera szövegkönyvét, afféle kötelezőolvasmány-zanzát akarnak látni. Aki hajlandó nemzeti sorskérdésekről és emberi kapcsolatokról komolyan gondolkodni, rájön, hogy a színpadon shakespeare-i tragédia zajlik, hogy az emberi természet változatlanul rosszra hajló és ártatlan, s évszázadok óta ugyanazokkal a gondokkal nézünk szembe. Vidnyánszky szakított a drámára ragadt sallangokkal, Mátray László pedig Bánkként a csúcsra ért. Ebben az előadásban minden benne van, amit Vidnyánszky tud: kiérlelt koncepció, bámulatosan szép és eredeti képi világ, remek színészvezetés.

A mostani tisztújításon szerencsés pillanatban adja be pályázatát – egyedüli jelöltként – Vidnyánszky Attila a következő öt évre. A színház jó formában van, legtöbb előadására nehéz jegyet szerezni, a színészgárda remek. És még erősíteni is lehet: jó lenne megint friss magyar darabokat látni.

* * *

Az óvatos, a pofátlan és a konzervatív újító

„A kritika szerintem nem bánik igazságosan a Nemzetivel, még mindig ellenérzés van benne” – mondta Jordán Tamás 2007-ben. A baloldali igazgatót ütötték eleget, pusztán mert el merte vállalni a Siklós Mária által terezett, a liberális véleményformálók szerint ízléstelen Nemzeti Színház vezetését.

Az új Nemzeti a Szikora János rendezte Az ember tragédiájával nyílt meg 2002 .március 15-én, első igazgatója Schwajda György volt. 2003-ban lett direktor Jordán, aki Szikora rendezését – melyben Szarvas József alakította Ádámot, Pap Vera Évát, Alföldi Róbert Lucifert – levette a színről, mondván, „olyan Tragédia kell, amit meg is néznek”. Jordán a repertoár kialakításakor biztonságra törekedett („Itt nem lehet vadulni” – nyilatkozta a Heti Válasznak), és éppen ez segítette az őt 2008-tól váltó Alföldi Róbert túlélését az első évben. Tizenkilenc darab ment tovább (köztük a III. Richárd, a Hermelin vagy a Tizenkét dühös ember), emellett az új igazgatónak volt lehetősége a kísérletezésre, hogy megvalósítsa „expresszív, szemét, pofátlan, vitára ingerlő” színházát.

A nyitó előadás, a Mundruczó Kornél rendezte A jég, majd Remenyik Zsigmond Pokoli disznótora vagy Botho Strauss A park című műve elriasztotta a közönség egy részét, Kacsóh Pongrác nemzetis János vitéze pedig (melynek végén Iluska egy lepukkant metróállomáson örömlányként tűnik fel) a Parlamentig érő hullámokat vetett. Alföldi mandátumának vége felé azonban annyira felerősödtek a „leváltásától” tartó politikai hangok, hogy valóságos katasztrófaturizmus indult a Nemzeti felé: az első évadban, 2008/09-ben a látogatók száma 114 ezer volt, az utolsóban 129 ezer.

Vidnyánszky Attila első évadában a nézőszám harmadával esett vissza: 88 ezren váltottak jegyet a – pályázatában Blaskó Balázs egri színigazgatótól idézett, de Vidnyánszky által is vallott – remény színházába. Elődje repertoárjából semmit nem vitt tovább – nem is tudott volna, hiszen a színészek egy része látványos politikai gesztusként távozott. Az első évadban nyolc bemutató volt és 39 vendégelőadás, s Vidnyánszky legjelentősebb debreceni rendezéseit is láthattuk (Mesés férfiak szárnyakkal, Fodrásznő, A szarvassá változott fiú, Három nővér). 2015/16-ra aztán a nézőszám meghaladta a 118 ezret, a 2017/18-as évad pedig szintén jól indult: szeptembertől decemberig több mint 47 ezren látogattak a Nemzetibe, ami a korábbi tíz év azonos időszakának legjobb látogatottsági adata.

* * *

Budapestre jön a világ

Vidnyánszky legjelentősebb kezdeményezése a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) programsorozat, amelyet immár a korábban a Nemzetit bojkott alá vevő színházigazgatók és rendezők is látogatnak, tudniillik két hétre Budapestre jön a teátrumi világ. Nekünk adódik az összehasonlítás lehetősége, hol tartanak mások, a külföldiek pedig megismerhetnek egy-egy kiemelkedő magyar produkciót. A MITEM hatalmas szervezőmunka, és méltán nagy siker. Idén már a fellépő társulatok ismerete nélkül is elfogytak a jegyek, mert az elmúlt év garancia volt a felejthetetlen élményekre. Az ötödik MITEM-fesztiválon, áprilisban húsz külföldi előadást mutatnak be. Érkezik a legendás Berliner Ensemble, itt lesz a magyar közönséget legutóbb az Anyeginnel lenyűgöző Vahtangov Színház Moszkvából, és újra eljön Európa egyik legrégebbi művészszínháza, a milánói Piccolo Teatro is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.