BUROKREPESZTÉS

/ 2006.08.31., csütörtök 16:41 /

A kormánytervezet szerint megszűnhetnek a közszféra eddig védett burkában dolgozók előjogai, úgymint a 13. havi bér, a pótlékok és az utazási kedvezmény. A szigorítások kárát a köz 800 ezer szolgája láthatja.



A múlt héten nyilvánosságra került az államreform-bizottság tervezete a közszféra "reformjáról". Az egyelőre csak a köztisztviselőket, vagyis az állami és önkormányzati igazgatásban dolgozókat érintő tervek szerint felszámolják az előjogok rendszerét: megszűnik a 13. havi bér, a pótlékok rendszere és az utazási kedvezmény, és felszámolják az Orbán-kormány által létrehozott főtisztviselői kart is. A konvergenciaprogramból az is kiderül, hogy a közszféra béreit a következő két évre befagyasztják. Bár döntés még nincs, a program 2007-ben újabb hatezer fő elbocsátásával számol a közigazgatásból - ezzel két év alatt 14 500 munkavállaló kényszerül távozásra.

A megszorítások csak a köztisztviselőkre vonatkoznak, ám nyílt titok, hogy a közalkalmazottak (orvosok, tanárok, könyvtárosok) helyzete is megváltozik. Mindenki valószínűsíti hogy a közalkalmazotti kiváltságokat is megpróbálják felszámolni. A hírek szerint például a közalkalmazotti bértáblát és a fokozatos béremelés rendjét - a közalkalmazotti életpályamodell legfontosabb elemeit - eltörlik.

Úgy tudjuk, a terv a kormányon belül nézetkülönbségeket hozott felszínre. A javaslat Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter álláspontját tükrözi, aki az államreform-bizottság alelnökeként a közigazgatás reformjáért felel. A közalkalmazottakat érintő döntések viszont Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszterhez tartoznak, ő pedig Draskovics terveinek nyilvánosságra kerülése után azonnal jelezte, nem ért egyet az elképzelésekkel.

ISKOLA BT.

Az előjogok rendszerének felszámolása több megszorításnál. A kormány ugyanis az elbocsátásokkal és a bérbefagyasztással egy időben elkötelezte magát a közszféra munkaügyi viszonyainak üzleti átalakítása mellett. A nagy össznépi sanyargatás közben valószínű, hogy ez a lépés kisebb ellenállásba ütközik, hiszen a szakszervezetek el lesznek foglalva a bérharcokkal és az álláshelyek védelmével.

Draskovics abból az elképzelésből indul ki, hogy a közszféra rosszul működik, a lakosság elégedetlen az állami szolgáltatásokkal, és a közszolgálati alkalmazottakat ideje lenne intenzívebb munkára fogni. A megoldás ezért a kormánybiztos szerint a munkaügyi liberalizáció. Ha az elképzelések megvalósulnak, az összes magyar iskola, kórház és önkormányzati hivatal magánvállalat módjára működhet. Az intézményvezető dönt a keresetek nagyságáról, hivatalosan a teljesítményelv, a valóságban azonban nyilván a saját szempontjai alapján, és ha elégedetlen, elbocsáthatja a dolgozót. A kiszolgáltatottság érzése persze nem újdonság a munkavállalók versenyszférában dolgozó 80 százalékának, de a többé-kevésbé védett közegben tevékenykedő közszolgálati dolgozók számára új világ beköszöntét jelenti.

"A nyilvánosságra került tervezetek arról tanúskodnak, hogy kidolgozóik nincsenek tisztában a legalapvetőbb ismeretekkel a közszféra működéséről, vagy tudatosan vállalják az állami szolgáltatások szétzilálását" - állítja Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke. "A közszféra más szabályok szerint működik, más a társadalmi szerepe és a feladata, mint a versenyszférának. Egyetlen európai országot sem ismerek, ahol teljesen versenyelven működtetnék az állami intézményeket" - teszi hozzá.

RETTENTŐ FELELŐTLENSÉG

A szocialista-szabad demokrata kormány nem először vág neki a közszolgálati reformnak. Az elmúlt négy évben kormánymegbízott tevékenykedett ezen a területen Vadász János társadalomkutató, volt szakszervezeti vezető személyében, akit még Medgyessy Péter miniszterelnök bízott meg az átfogó reformtervezet kidolgozásával. Vadász irányításával kidolgozták a feladatalapú közszolgálati foglalkoztatás rendszerét, az új, négyelemű bérrendszert és az érdekegyeztetés rendjét. A komplex javaslatot költségvetési számítások támasztották alá, amelyet a Pénzügyminisztérium megvalósíthatónak minősített.

Vadász - részben Kiss Péter támogatásának köszönhetően - a miniszterelnökcsere után is a helyén maradhatott, de 2005 októberére elfogyott körülötte a levegő, és felmentését kérte Gyurcsány Ferenctől. A választásokig már nem esett szó a közszolgálati reformról, majd a feladatot Draskovics Tiborra bízták. Bár nem történt kormányváltás, a kormánymegbízotti hivatal munkatársait lecserélték, az elkészült törvénytervezetet az íróasztalfiókba süllyesztették, és Draskovics elölről kezdte a munkát, nyilvánvalóan új koncepció alapján.

"Az eddig nyilvánosságra került elképzelések láttán úgy tűnik, dilettáns ötletelés folyik. Látszólag átvettek bizonyos elemeket a tervezetünkből, de rendszerszemlélet nélkül, így ezek is csak károkat okoznak. Mindezt rettentő felelőtlen, szakmailag zavaros, kártékony eljárásnak tartom. Meggyőződéses baloldaliként az a véleményem, hogy ez a tervezet politikailag is vállalhatatlan" - állítja a volt kormánymegbízott.

Vadász János szerint vissza kellene térni ahhoz a reformjavaslathoz, melyet 2005 végén letettek az asztalra. A tervezet négy évig tartó szakmai és érdekképviseleti egyeztetések, háttértanulmányok eredményeként született. Az egyes területekre vonatkozó részeket a szaktárcáknak kellett volna egymásfél év alatt kidolgozniuk, de a választások előtt az adminisztráció - néhány kivételtől eltekintve - már nem volt hajlandó munkához látni. A kerettörvény normaszövege elkészült, úgy látszik, fölöslegesen. Hivatalosan ugyan soha nem mondta ki a kormány, hogy az eredeti tervet elvetették, de nyilvánvaló, hogy Draskovics csapata más megoldásokat keres. Így az előző kormánymegbízotti hivatal fenntartására, a négy év alatt kutatásokra, tanulmányokra fordított összegek kidobott pénznek bizonyultak.

A korábbi javaslat ugyanazokra a kérdésekre keresett választ, mint a jelenlegi tervezet, de az életpályamodell pozitív elemeinek továbbfejlesztésével. Vadász szerint a mért és igazolt teljesítmény pénzben való elismerése legfeljebb kiegészítő eleme lehet a reformnak (az összkereset 10-20 százalékának erejéig), de a bértáblák megszüntetése helyett új, egységes bértáblát kell teremteni.

A közszolgálati teljesítmények mérhető voltáról heves viták folynak. Míg a hivatali ügyintézésnél a lezárt akták száma vagy az ügyintéző gyorsasága objektív mércének tűnik, a tanárok vagy az ápolónők esetében nehéz megfogható kritériumot találni. Informálisan természetesen minden kolléga és intézményvezető tisztában van azzal, ki milyen színvonalon végzi a munkáját - Vadász tervezete erre alapozva hatszereplős, összetett értékelési rendszert javasol. A véleményezés az intézményvezető, a fenntartó képviselője, a szakmai szervezet, az érintettek (szülők, betegek, ügyfelek) és a szakszervezet közös feladata lenne. Az érintett dolgozó véleményét is kikérnék, így nem kell tartani az intézményvezetők túlzott megerősödésétől. Az értékelés során tartósan alkalmatlannak bizonyuló munkavállalókat pedig el lehet bocsátani. A tervezet azonos jogállást biztosított volna a különböző törvények alá tartozó közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek és a szolgálati jogviszonyban állóknak (katonáknak, rendőröknek, tűzoltóknak), megszüntetve a mai - öt törvény és több tízezer paragrafus által teremtett - átláthatatlan jogszabálydzsungelt.

APRÓ KIVÁLTSÁGOK

Bár a Draskovics-féle tervet a szakszervezetek egyöntetűen elutasítják, az intézményvezetők döntési jogkörének szélesítése első hallásra jó ötletnek tűnhet: minden visszásság és szubjektivitás ellenére a magáncégeknél a vezetők képesek hatékony munkára ösztönözni beosztottjaikat a fizetések differenciálásával és az alkalmatlanok elbocsátásával. A közszférában ellenben - néhány minősített esettől eltekintve - lehetetlen bárkitől is megválni, a költségvetési megszorítások idején elrendelt létszámcsökkentési hullámok pedig mindig fűnyíróelven történnek. Bár ma is vannak teljesítmény alapján juttatott bérkiegészítések, a közszolgálatban dolgozók jövedelmét alapvetően a szolgálatban eltöltött idő és az iskolai végzettség határozza meg, a jó fizetést így csak "ki kell ülni", vagyis semmi nem ösztökél átlagon felüli teljesítményre.

A közhiedelemmel ellentétben például a bérek továbbra is alacsonyabbak a versenyszférában fizetetteknél: az egy főre jutó havi átlagkereset a versenyszférában dolgozó szellemi foglalkozásúak esetében 226 ezer forint, a közszférában azonban csak 181 ezer forint. A szakszervezetek korábban gyakran hangoztatott igénye, hogy utol kell érni a versenyszféra béreit, európai tapasztalatok szerint valószerűtlen, ugyanis a közalkalmazottak sehol a világon nem keresnek annyit, mint a piacról élő munkavállalók. A különbség persze kontraszelekcióhoz vezethet, hiszen a jobb képességű fiatalok közül sokan otthagyják az anyagilag gyengébb vonzerejű közszférát.

A közszféra kontraszelekciójának legfontosabb ellenszere a kiszámíthatóság, a jól tervezhető, biztonságos életpálya. A felmérések szerint a közszférában dolgozók motivációi között második helyen szerepel a munka biztonsága, a harmadik helyen pedig a 13. havi fizetés. Vagyis a jellegzetes közalkalmazott olyan értelmiségi, aki jó képességei ellenére nem mer vagy akar kimerészkedni a piacra, inkább megmarad a gyakran egyhangú, de védett, apró kiváltságokkal jutalmazott állami állásban, avagy - pedagógusként, egészségügyi dolgozóként - munkáját kifejezett hivatástudat vezérli. A pótlékok tervezett megvonásával és a munkajogi liberalizációval azonban a közalkalmazotti és köztisztviselői pálya legfőbb vonzereje vész el.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.