ORSZÁGSZABÁSZAT

/ 2006.06.01., csütörtök 12:37 /

Búcsú a megyéktől, térségi önkormányzatok, decentralizáció - a kormány a közigazgatási rendszer átszabására készül.



Az új kormány megalakulása után beterjeszti a parlamentnek a közigazgatási törvény módosítását. A változtatások egy átfogó reform első lépését jelentik, melynek célja - az eddigi megnyilatkozások alapján - a megyerendszer megszüntetése és önálló, választott testületek által irányított régiók létrehozása a ciklus végére. A közigazgatási reform a kormányok népszerű elfoglaltsága szerte Európában - a legtöbb ország területi igazgatási rendszerét átszervezték az elmúlt húsz évben. Az új rendszerek sokszor korántsem olyan tartósak, mint elődeik; Nagy-Britannia például egymásután három nagy átszervezésen esett keresztül a közelmúltban. De nézzük, mihez kéri az ellenzék támogatását a miniszterelnök!

UNIÓS FORDULAT

Közkeletű tévedés, hogy a megyék megszüntetése és a térségek létrehozása uniós előírás. A regionalizmusra nincs európai recept. Valóban több jelentős európai állam, például Franciaország és Olaszország döntött az önálló térségek létrehozása mellett, a Magyarországhoz hasonló kis és közepes országok helyzete azonban más - az olyan klasszikus európai régiók, mint Katalónia, Bajorország vagy Skócia egyenértékűek egy kisebb keleti tagállammal lakosságuk száma és gazdasági teljesítményük alapján. Másrészt a regionalizmus csak létező hagyományokra építhet - jól mutatja ezt Ausztria példája, amely szövetségi köztársaságként működik a magyar megyéknél alig nagyobb tartományokkal; ellenpéldának pedig ott van a regionalizációs kísérleteknek makacsul ellenálló Anglia.

A magyar helyzetre a legjobb párhuzam a térségi hagyományokkal nem rendelkező Dánia, ahol éppen most van soron a megyerendszer megszüntetése és öt - mesterséges - régió kialakítása. Az új dán térségek súlytalanok lesznek, egyetlen feladatuk az egészségügyi rendszer működtetése, s a decentralizáció ott a kistérségekhez hasonló helyi önkormányzatok megerősítését jelenti. Az unió egyetlen elvárása a csatlakozó országokkal szemben olyan tervezési-statisztikai régiók kijelölése, amelyekkel Brüsszelben számolni lehet, vagyis megállapítható a terület fejlettsége és jogosultsága az uniós támogatásokra. Hazánkban 1996-ban létrehozták a hét mai régiót, melyek mindegyikét támogatásra érdemesnek minősítették. A kötelező feladatot ezzel teljesítettük, de az unió részéről az 1990-es évek második felében mindvégig érezhető elvárás volt a decentralizáció folytatása.

"2001 márciusában az Európai Bizottság közölte, hogy a 2004-től érvényes első nemzeti fejlesztési tervben nincs szükség külön regionális fejlesztési operatív programokra, minden kelet-európai államnak egyetlen országos programot kellett jóváhagyatnia - idézi fel a közelmúltat Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) elnökhelyettese. - Az unió a regionális hagyományok erőtlenségére hivatkozott, és egyedül Lengyelországnak adott felmentést, de végül ők is egyetlen programot adtak le, pedig a vajdaságok összevonásával már létrehoztak tizenhat nagyobb régiót. Alig fordult elő hasonló eset az unió történetében, amikor a szervezet hozzáállása egy lényeges kérdésben ilyen alapvetően megváltozott. Korábban pont ők gerjesztették a decentralizációs folyamatot, 2001-ben pedig határozottan fékezték. Jelenleg nincs egyértelmű uniós álláspont, amihez igazodni kéne."

Szaló Péter, az NFH elnöke hozzáteszi, hogy alig két hete látogatott Budapestre Alejandro Cecchi-Lang, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős főtisztviselője, és újabb meglepetést keltve kifejtette, hogy a második nemzeti fejlesztési tervben már helye volna térségi operatív programoknak, és a bizottság pártolja a decentralizációt. Szaló "kétlelkű" az ügyben, mivel szerinte félő, hogy a magyar régiók nem lennének képesek olyan színvonalú menedzsmentet működtetni a pénzek fogadására, mint a nyugat-európaiak.

2007 és 2013 között 23 milliárd euró érkezik Magyarországra, ennek harmada a kohéziós, kétharmada a strukturális alapokból. Az állam ehhez még 15 százalékkal járul hozzá. A tervek szerint a pénz negyede kerülne a régiókhoz, a többi szétosztásáról a kormány dönt. A választott régiós testületek léte szintén nem uniós direktíva, az EU kizárólag azt írja elő, hogy a pénzt a nemzeti fejlesztési tervben szereplő célokra lehet költeni, illetve átlátható, felelős menedzsmentre van szükség.

Az unió és a régiók között nem lesz közvetlen kapcsolat, a támogatás felhasználásáért a kormány a felelős. Ez azt jelenti, hogy a regionális tanácsokban vagy vétójogot kell adni az állam képviselőinek, vagy akcióterveket kell készíttetni a régiókkal, amit a kormány hagy jóvá. Mindkét változat a decentralizáció ellen hat.

MEGYEI ESÉLYEK

A megyék felemás helyzete a rendszerváltozást követő években alakult ki. A fordulat után intézményfenntartói szerepre lettek kárhoztatva, és néhány kórház, múzeum és gimnázium működtetésén kívül minden jelentősebb feladat a települési önkormányzatokhoz került. Pár évvel később a megyéknek sikerült megszerezniük a turizmusfejlesztést, de ez nem ellensúlyozta a funkcióvesztést.

Az SZDSZ kezdettől fogva a megyerendszer megszüntetésére törekedett. Ellenséges viszonyuk az intézménnyel a szakemberek szerint érzelmi alapú, és máig meghatározza a párt politikáját. Az MSZP viszont erős megyei lobbival rendelkezik, így a kormánynak saját hátországával is meg kell küzdenie. (A kormányfőnek nem lenne ellenére a rendszer felszámolása.) Mivel pedig az alaptörvény kimondja, hogy az ország megyékre oszlik, a megyerendszer eltörlése alkotmánymódosítással jár. A megyei közgyűlés létét az önkormányzati törvény rögzíti, ami csak kétharmados támogatással módosítható. Egyetértés híján a kormány újabb hatásköröket telepíthet a regionális fejlesztési tanácsokhoz, de törvénymódosítás nélkül nem teheti őket "miniparlamentekké".

A megyék a választójogi rendszerben is szerepet játszanak a megyei listák miatt, bár elképzelhető - igaz, nem túl elegáns megoldásként -, hogy kizárólag választási (és esetleg statisztikai) célokra fenntartanák őket. A Fidesznek tehát vétójoga van a megyéket illetően, de nem egyértelmű a kérdésben egyelőre hallgató megyei szocialisták álláspontja sem. A helyzetet jól ismerő forrásunk szerint a megyei lobbik számára a túlélés legcélravezetőbb módja nem a hangos tiltakozás, hanem a minél radikálisabb reformtervek támogatása, mivel azok úgyis elvéreznek az ellenzék ellenállásán.

RÉGIÓS ÖNAZONOSSÁG

A megyerendszer átalakítása tehát belpolitikai ügy, melynél fölösleges uniós kényszerekre hivatkozni. A Magyarországra érkező EU-támogatásokat ugyanúgy szétoszthatja a kormány, mint a régiók vagy a megyék - mindez politikai döntés kérdése. A jelenlegi háromszintű (kistérség, megye, régió) közigazgatás számos ponton logikátlan, és nem hatékony. Egyszerre működnek megyei és térségi területfejlesztési tanácsok (az utóbbi 1999 óta egyre több feladatot vesz át az előzőtől), a megyei közgyűléseknek alig van beleszólásuk a döntésekbe, a megyehatárok sokszor ésszerűtlenek (a régiós határok is azok), és az egyes szintek egymáshoz való viszonya zavaros.

Tényleges decentralizációról csak akkor beszélhetünk, ha legitim, választott testületek jönnek létre, melyeknek van vagyonuk, dönthetnek az uniós pénzekről, és akár adókat is kivethetnek. Mielőtt azonban Waleshez vagy Baszkföldhöz hasonló autonómiát adnánk az Észak-Alföldnek, érdemes meggondolni, hogy a magyar régiók alkalmasak-e erre a szerepre. Történelmi hagyományok miatt Magyarországon a megyéken kívül nem létezik olyan nagyobb egység, amelynek önálló helyi identitása van (eltekintve talán a Dunántúltól), és nyugati példák bizonyítják, hogy ilyen önazonosságot mesterségesen nem is lehet kialakítani. Spanyolország központi régióiban harminc év alatt sem alakult ki közös identitás, pedig rendelkeznek az önállóság minden kellékével, és Franciaországban is több negatív példát lehetne említeni, ahol a régiós határok megvonása során nem voltak tekintettel a terület hagyományaira. Nagy-Britanniában máig sok híve van az 1974-ben megszüntetett megyéknek, és a legújabb reform során eltörölték a harminc éve létrehozott új egységek többségét. Egyes nyugati példák másolása helyett Magyarországnak ki kellene alakítania a saját rendszerét, amelyben mind a megyék, mind a kistérségek, mind a nagyobb tájegységek megtalálják a szerepüket.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.