Sport

„A cselgáncs tisztességesebb küzdelem, mint a politika”

/ 2017.08.23., szerda 17:31 /

Sport- és irodalmi értéke egyaránt volt felháborodott jegyzetének, amelyet a dilettáns köztévés tudósítóról írt a riói olimpia idején. Lackfi János a cselgáncs szépségéről, mester-tanítvány viszonyról és a világbajnoki magyar esélyekről.

– Gyermekként édesapja, Oláh János költő, író volt a cselgáncsedzője, mestere. A tatamin is megküzdöttek a kamaszos lázadás időszakában?

– Tizenöt évig cselgáncsoztam, lejártunk segíteni apámnak edzést tartani, szőnyeget pakoltunk, később edzéseket is tartottam gyerekeknek. Nem voltam jó versenyző típus, de oktatni nagyon szerettem. Édesapám idős koráig dzsúdózott, én később abbahagytam, a mai napig focival, kosárral tartom karban magamat. Ma is megyek, rúgjuk a bőrt itt, Zsámbékon, a barátokkal. Ami kettőnk küzdelmét illeti, egy idő után megközelítettem apámat a tatamin, de ha fizikailag már nem volt is olyan rugalmas, nagyobb tudásával mindig tartotta a lépést. Nem volt bennem komoly vágy arra, hogy mindenáron legyőzzem. A szenszej mindig mester marad, bárki is az erősebb. Nem jobb akartam lenni, csak egy idő után részben más utakon jártam, mint ő. És ez már inkább életre, irodalomra vonatkozik.

– Komoly visszhangot keltett, amikor a riói olimpiát közvetítő riporternek felrótta, hogy szerinte „a dzsúdót és a cselgáncsot Japánban tornaórán tanulják. Na persze, Brazíliában meg a focit és a futballt, ezt a kettőt”. Azért nem sikerül évek óta megfelelő közvetítőt találni, mert bonyolultak a dzsúdó szabályai?

– Magam se hittem, hogy lesz foganatja a bejegyzésemnek. A legfontosabb eredmény az lett, hogy egy-két hozzáértőt, például Ungvári Miklóst beültették a stúdióba, és az újságíró is utánanézett ennek-annak. Nem a kakát akartam kenegetni, csak kiakadtam. A cselgáncsot sokszor nem értik a nézők, ezért fontos a jó közvetítés. A laikus fejével gondolkodva, nem túl sok információval, de szenvedélyes, szemléletes módon kellene érzékeltetni, mire megy ki a játék. Hogyan billen meg a másik egyensúlya, hogyan kell ezt kihasználni, miért nem kap valaki pontot egy akcióért, ha ellenfele nem a hátára, hanem a hasára érkezik, mi a földharc lényege satöbbi. Aztán megnéztem ilyen szemmel a kosármeccseket, és rájöttem, sokszor ott se jobb a helyzet, csak már hozzászoktunk: „Micsoda gyönyörű dobás... kár, hogy lepattant.” Jó is a szakkommentátor a háznál!

– A japán dzsúdó elnevezés jelentése szelíd út. Méltó ez egy küzdősporthoz?

– Hát hogyne. A dzsúdó nem a másik legyilkolásáról szól, ahhoz elég egy balta vagy vállról indítható rakéta. Most vertek agyon egy erőemelő világbajnokot Habarovszkban, az utcán. Illúzió, hogy mindenkinél erősebbek lehetünk. Egy kocsmai verekedésnél eleve hátrány, ha valaki nem akar ártani, az ellenfél viszont vérszomjas. Lehet a cselgáncsnak önvédelmi haszna, de elsősorban a békés küzdelemről szól.

– A Petőfi Irodalmi Múzeumban épp most közös kiállításuk van egykori cselgáncsos tanítványával, Fabricius Anna fotóművésszel. Hogyan lett a cselgáncsból ihletforrás?

– Anna izgalmasan bukkant fel a múltból, örültem, hogy egy ilyen véletlenszerű mester-tanítvány előtörténet után egyenrangú, felnőtt művészként is „megmérkőzhetünk”. Ő találta ki a játékot, melynek keretében mindig három feltételt szabtunk a másiknak, nekem ezeket betartva kellett írnom, neki fotóznia. Például előírta, hogy legyen az egyik írásban, „távoli, szívet tépő látvány”, így aztán a novella mindhárom szereplője szóba hozott egy-egy ilyen, sorsfordító élményt: épülő házat, madarat az égen, távolodó szigetet. Egy későbbi körben azt kellett beleszőnöm a szövegbe, hogy valakinek hiányozzék egy ujja: nem különösebben nehéz dolog, ám az, hogy meghatározó módon olvasszam be ezt a tényt, nem is olyan könnyű. A sztoriban egy kislánynak meghal az anyukája, s ő álomvilágba menekül ez elől a tény elől – ekkor kell bemutatkoznia egy olyan férfinak, akinek levágták az egyik ujját. Sikoltva kapja el tőle a kezét, az ujjhiány egybejátszik az anya hiányával, és elviselhetetlenné teszi a helyzetet. A cselek és gáncsok, melyekkel egymást akadályoztuk, inspirálóak voltak, további művészi energiákat fejlesztettek. Dzsúdóban az ellenfél ellenállása tehet valakit naggyá. Érdemes megnézni a képeket-szövegeket!

– Van irodalma a cselgáncsnak?

– Sajnos nem tudok róla. Nagyon fontos volt nekem Murakami Haruki Miről beszélek, mikor a futásról beszélek? című esszékötete. A regényírás és a maraton több mindenben hasonlít egymásra, mintsem hinnénk.

– A cselgáncsozók sokáig csak keresik a fogást, majd egy villanás, és vége is lehet a mérkőzésnek. Ungvári Miklós például a londoni olimpián az első két mérkőzésén összesen 36 másodpercet töltött a tatamin. Mire nevel a dzsúdó?

– Az összes sporttal ez a helyzet. Egy nemzet hever gyászban, csak mert úszói az elvártnál fél centikkel később érnek célba. Itt is évekig készülnek a versenyzők arra, hogy öt perc eldöntse a sorsukat. Engem a sport arra tanított, hogy csak rengeteg ismétléssel, gyakorlással, javítgatással lehet fejleszteni a mozgásomat. Az irodalomnak is úgy vágtam neki, hogy nem „Verecke híres útján” akartam betörni, hanem tudtam, szívós, pepecselős munkával, folyamatos önfejlesztéssel talán sikerül egyről a kettőre jutnom – anélkül semmire se megyek.

– Ez a sportág a cselvetésről és az egyensúly megtartásáról szól. Ezért pózolnak szívesen politikusok cselgáncsosokkal?

– Ha Putyinra céloz, ő, úgy tudom, sokáig dzsúdózott, politikusnak is lehet gyengéje egyik vagy másik sport... A cselgáncs tisztességesebb küzdelem, mint a politika, igaz, ott van még a bíráskodás is, de egyértelmű technikai vagy erőfölényt aligha lehet elcsalni. A politikában több múlik a tömegek manipulálásán.

– Milyen eredményekben reménykedhet a magyar csapat a budapesti világbajnokságon?

– Nem követem közelről a nemzetközi versenyeket, de ha mindenképp latolgatni kell, Cirjenics Miklós, Ungvári Miklós, Csoknyai László, Joó Abigél, Bor Barna közül bárki odaérhet egy jobb helyre. Az is igaz, hogy egy kisebb sérülés, egyetlen szerencsétlen mozdulat mindent eldönthet. Mindamellett szurkolni fogok nekik nagyon, ki is megyek néhány versenyre, hiszen élőben más nézni, és a buzdítás is hatásosabb.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.