valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

http://valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

Sport

A padlótól az eufóriáig

/ 2016.07.06., szerda 16:59 /

A bravúros franciaországi szereplés hátteréről, Dárdai feltalálásáról, illetve Storck és David Copperfield titkos kapcsolatáról is beszél Esterházy Márton válogatott labdarúgó, aki hatvanévesen tudta meg, milyen nagyszerű érzés szurkolónak lenni.

– Gondolom, látta a magyar csapat mérkőzéseit…

– Mi az, hogy láttam, ott voltam minden mérkőzésen. És hatvanévesen értettem meg, milyen érzés szurkolónak lenni. Örömömben ugrálni és sírni a lelátón. Szó szerint. Most is beleborzongok, amikor az izlandiak elleni egyenlítő gólra gondolok. Felrobbant velünk a stadion.

– Azért ez a „hatvanévesen értettem meg” kezdetű mondat költőien túlzó attól az Esterházy-sarjtól, akinek egyik bátyja játékvezető volt, a másik a futballszépírásban is mester, és a családban a közös meccsnézés annyira tradicionális, mint kisztihanddal köszönteni a hölgyeket.

– Az nem kérdés, de magyar csapat utoljára akkor szerepelt világversenyen, amikor én még a pályán nyargalásztam. Szóval nincs itt semmiféle túlzás.

– Beszélünk majd bőven a mostani eufóriához vezető útról, de előtte egy kérdés: mi volt az 1986-os összeomlás oka? A túlzott elvárás? Az ország úgy búcsúztatta azt a válogatottat, hogy világbajnokként várja vissza.

– Akkor mi szétestünk, nem egyetlen tényező miatt. Sérülések tizedelték a keretet, rosszul időzítették az edzőtáborozást, belső ellentétek rombolták a hangulatot, és az sem lehetett véletlen, hogy a szovjetek elleni meccsen egyszerre tizenegy játékos bóklászott a pályán. Kísérletképpen kaphattunk valamit, amitől kómába estünk. Sajnos a félidőben annyira nem voltunk urai a helyzetnek, hogy belássuk, nem szabad ott folytatnunk, ahol abbahagytuk, és három kapussal és nyolc védővel kellene visszamennünk, mert akkor nem lesz 6–0 a vége, és továbbjuthatunk.

– Egy betli bárkinél bármikor bekövetkezhet, ám az éveken át győztesen menetelő válogatott Mexikóban a szovjetek után a franciáktól is nagy különbségű vereséget szenvedett.

– Mondom, szétestünk. Ha újra megnézné azt a meccset, két egyforma erősségű csapatot látna. Hogy mégis miért veszítettünk 3–0-ra? A végeredményben a balszerencse jelentős szerepet játszott. Dajka gólvonalra vágódó felső léces lövése megvan? Egy centi. Ehelyett elkerülhető gólt kaptunk, kinyíltunk, majd jött a többi. Disztl Peti sajnos nem tudott kijönni a szovjetsokkból. Ha akkor Csámpi (Szendrei József – a szerk.) áll a kapuban, 0–0 a vége.

– Zökkenjünk vissza a mába! Az 1985-ös, felépített, masszív csapat szétesett, a mostani meg szinte a semmiből nyerte meg a csoportját Franciaországban. Miből vezeti le a sikert?

– Messziről indulok. Először is örülhetünk, hogy a szövetség a legsikeresebb magyar edzőt, Pintér Attilát bízta meg a kapitányi feladattal, aki az első selejtezőmérkőzésén kikapott az északírektől. E nélkül a momentum nélkül a folytatás nem torkollik a franciaországi eufóriába. Padlót kellett fognunk ahhoz, hogy az MLSZ-ben valaki feltalálhassa az addig csak gyerekekkel foglalkozó Dárdait szövetségi kapitányként. Normális helyzetben az ötletadót azonnal az őrültek házába vagy elvonókúrára utalták volna. Így meg elévülhetetlen érdemeit emlegetjük, és ismeretlenül is szobrot emelhetünk neki. Megjegyzem, kiválóan jellemzi a helyzetet, hogy a hazai kínálatnál jobbnak tűnt a felnőtteknek edzést még sosem vezénylő Dárdai Pali. Miközben itthon van vagy száz pro-licences edző! Ez volt az első pofon a szakmai garnitúrának. A második pedig, amikor Dárdai megnézte az itthoni, úgynevezett utánpótlásképzést, és látta, hogy lenne mit rendbe rakni. Ezért is javasolta leszerződtetni Storckot, az MLSZ pedig megfogadta a tanácsot. Amikor a Hertha visszakövetelte Palit, ezért lehetett törésmentes az átmenet. Dárdai elhozta nekünk azt a futballkultúrát, azokat a módszereket, melyeket tizennyolc év alatt Németországban elsajátított, és a maga mikrokörnyezetében, a válogatottnál ezeket meg is honosította. Storck pedig folytatta a munkát. A változásokból következett a mentális, majd a fizikális felerősödés, abból meg minden más. Hadd emelem csak ki Kádár Tamást, akit korábban szidtam, mint a bokrot, az Európa-bajnokságon meg úgy játszott, mint Facchetti vagy Maldini fénykorában. Fantasztikus, hogy mit változott ez a fiú.

– Kiemelhetnénk a Törökországban kallódó Dzsudzsákot, a Németországban önmagát kereső Szalait, vagy az NB III-ba elsüllyesztett Kleinheislert is. A klubokban nyújtott teljesítményük alapján egyikük sem lehetett volna tagja a válogatottnak, az Eb-n meg mindenki önmaga fölé nőtt.

– A mentális és fizikális felkészültség mellett Storck elképesztő érzékkel nyúlt a játékosokhoz. Talán mert lepaktált David Copperfielddel. A semmiből kiemelt Kleinheisler a legjobb példa. Amikor beszélgettem Andy Möller másodedzővel, és kérdeztem tőle, hogy a „Kicsi” behívása nem nagyon forró döntés-e, ismerve a klubja beágyazottságát, vezetőit, azt mondta, hogy forró csak a kályha. Kleinheisler a legjobb magyar játékos, a keretben a helye.

– Ez talán a harmadik oka a sikernek, hogy Dárdai és Storck sem törődött a környezet reakcióival. Nem akart alkalmazkodni. Holott Magyarországon a futballban és az azon kívüli világban is erősek az igazodási és megfelelési kényszerek.

– Ez így van. Garaba Imrét örökre a süllyesztőbe küldték, mert nagyon karakánul nem akart a csapatba tenni olyan játékost, akit nem tartott elég jónak. Nem volt megalkuvó és kompromisszumkész.

– A magyar futball meg beleromlott az alkalmazkodásba, mert jobbára azok tapadtak meg a pályán, akik hagyták magukat vezetni. Hol az alkalmatlan elöljárók, hol a nagy zsebű menedzserek által. A sikeres, külföldön sztárolt, átlag feletti intellektusú Esterházy Márton meg hazatérve senki sem lett a magyar futballban – hasonlóan az 1985-ben Európa legjobb válogatottjának tartott csapat többi játékosához.

– Nem volt ránk igény. Vagy ha mégis, nem úgy, ahogy szerettük volna. A Honvédnál Nagy Antival például pénzt kellett volna szereznünk, hetente úgy tízmilliót. Nem szerettünk bele, míg Pécsett a közeg nem fogadott el. Ezzel fel is mondtam a lehetőségeinket. De azt se feledjük, hogy a rendszerváltás után nagyon zűrös viszonyok voltak a magyar futballban. Szövetségi elnökök és kapitányok rohamtempóban váltották egymást. Az utóbbiból huszonöt év alatt húszhoz volt szerencsénk. Egy nagy hullámvasút volt a magyar futball, amely egyre kisebb magaslatokat és egyre nagyobb mélységeket járt be. Nem bánom, hogy nem ülhettem rá.

– A labdarúgásunk egésze annál inkább bánhatta. De ne legyünk igazságtalanok a kilencvenes évek vezetőivel, mert a romlás már sokkal korábban elkezdődött.

– Göröcs Titi a Digi Sporton nyilatkozta, hogy egész héten nem edzettek semmit, de olyan jó játékosok voltak, hogy hozták az eredményeket. Ő meg ugye a hatvanas–hetvenes évekről beszélt. A magyar futball lötyögött a semmiben, ahogy azt egy újságcikk megírta. Amikor az AEK Athéba szerződtem 28 és fél évesen, mert előbb nem lehetett, háromszor annyit edzettem, mint addig. Kérdezték, hogy korábban miért nem tettem oda magam. De miért tettem volna oda, ha nem kellett? Senki sem követelte meg. Bármilyen furcsán vagy önfelmentőn is hangzik, de mi, játékosok akkor áldozatok voltunk. Sokkal többre vihettük volna, ha van, aki kihozza belőlünk azt a többet, és ha van miért kihozni magunkból a többet. Az extra teljesítmény a szocializmusban nem kaphatott extra elismerést. Futballunkat a tehetség, a klasszis tartotta a vízszint felett, a munka ellenben hiányzott. És a környezet is lehúzott. Odakinn csak teljesíteni kellett, és sztároltak. Nem a hibákat dörgölték az orrod alá, hogy azt se tudd megcsinálni, amire képes vagy. Rohadt egy közegben nőttünk fel. Kezdve a bundától, aminek semmi köze nem volt a pénzhez. Az úgynevezett békés ikszen át, amit rendszerint vidéki csapatok ellen játszottunk. Egészen addig, hogy a többet akaró, gyorsabban futó fiatal játékosokra rászóltak az öregek, hogy fogják vissza magukat.

– Aztán ez a közeg nem engedte vissza a profi világban kipróbált tagjait. Úgy is jártunk. Most mekkora esélyt lát a visszakapaszkodásra? Épülnek a pályák, szaporodnak a külföldi edzők, egyre több pénz érkezik a labdarúgásba. Lesz ebből valami?

– Meglátjuk. A magyar bajnokik még nem nyomnak a fotelba, ha rájuk kapcsolok. Ha megint jön egy Zseljeznyicsar típusú ellenfél, a Fradi-csoda könnyen összeroppanhat. Most három-négy klubunk van, ahol a költségvetés európai mércével eléri az elégséges szintet.

– Az Európa-bajnokság azonban megváltoztatta a környezetet. A futball a ciki kategóriából a trendibe fordult át, a labdarúgók pedig celebek lettek.

– A „celeb” szót nem használom azokra, akik mögött teljesítmény van, márpedig a válogatott igazi teljesítményt produkált Franciaországban. Igaz, amiket mond: a feltételek jobbak ahhoz, hogy a labdarúgás lejöjjön a hullámvasútról. Az Eb-n átéltem, hogy remek dolog magyar csapatért szorítani. Nem voltam egyedül; a helyszínen sok-sok tízezren szurkoltunk, itthon pedig milliók akarták a sikert. A futball megmutatta az erejét.

– És mit látott az Eb-n, merre halad a labdarúgás?

– Elképesztő a dinamika, rengeteg a futás, sok a keménység, a durvaság, ezért a tér beszűkült, kevés hely maradt a játékra. Szerintem csökkenteni kell a játékosok számát, különben unalomba fulladnak a meccsek. A továbbjutást pedig nem szabadna büntetőrúgásokkal eldönteni, inkább játszatni kellene a csapatokat az aranygólig. Legfeljebb úgy, hogy fokozatosan egy-egy futballistát levesznek a pályáról.

Wales a meglepetés
A labdarúgó-Eb nyolcaddöntőjéből a Horvátországot kiejtő Portugália, a Belgiumot búcsúztató Wales, az Olaszországot túlélő Németország, valamint az Izlandot megállító Franciaország jutott az elődöntőbe. A szerdai és csütörtöki találkozókon Portugália Walesszel, Németország pedig Franciaországgal mérkőzik. A döntőt vasárnap vívják.

 

Életút
Esterházy Márton 1956. április 9-én született. A Honvéddal háromszor nyert bajnokságot, Görögországban játszott az AEK Athén és a Panathinaikósz színeiben, Ausztriában a Casino Salzburg labdarúgója volt. 29-szer szerepelt a válogatottban, 11 gólt lőtt. Fontos szerepe volt a magyar futsalszakág létrejöttében és megerősödésében. Testvérei: Esterházy Péter író, Esterházy György, a BLSZ Játékvezetői Bizottságának volt elnöke és Esterházy Mihály.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.