Sport

Mertek nagyok lenni

/ 2016.06.22., szerda 17:24 /

A magyar csapat a keddi lapzártakor az első, a második vagy a harmadik helyen is továbbjuthatott a legjobb 16 közé. Holott az Eb-t szegény, megtűrt rokonként kezdtük, aki örülhet, ha bekukkanthat a gazdagok lakomájára. Hogy falatozni is fogunk, fel sem merült, sőt az sem, hogy tudunk késsel, villával enni.

És hogy tudunk, már az osztrákok ellen (2–0) megtapasztalhatta a közönség, a hollandverő izlandiak ellen (1–1) pedig csak erősödhetett benne a hit. Már abban, aki látta a mérkőzéseket. És a franciák e tekintetben nem mondhatók szerencsésnek. A délután hatórai összecsapásokat ugyanis a legnépszerűbb, legnézettebb csatornák nem közvetítették, mert a programigazgatók nem bíztak a meccsek versenyképességében. És nemcsak a magyarokéban, de az északírekében, a csehekében, szlovákokéban és másokéban sem. Maradtak hát a kvízműsorok, a híradók, a miegymások. Amire isznak a franciák...

Kallódó tehetségek

Szóval, Franciaország nem ég magyarlázban, a futballszakértők, a fogadási irodák azonban már tudják, hogy rosszul kalkuláltak Bernd Storck csapatával, és a játékosaink is többet érnek eddigi besorolásaiknál. A válogatott Európa-bajnoki győzelméért például az izlandi mérkőzés után már csak 151-szeres pénzt akartak fizetni ott, ahol az Eb-nyitány előtt még 300-szorosat ígértek. És azok a hírek is megszaporodtak, amelyek szerint Európa legerősebb bajnokságainak csapatai is élénk érdeklődést kezdtek mutatni korábban sokra nem becsült magyar játékosok iránt. Így aztán az is előfordult, hogy a Kleinheisler Lászlót foglalkoztató Werder Bremen jelezni volt kénytelen a kérőként jelentkező olasz első ligás Bolognának: fél éve leigazolt magyar futballistájuktól nem szeretnének megszabadulni. Az Európa-bajnokság egyik legnagyobb felfedezettjeként számon tartott, 21 éves Nagy Ádám iránt pedig a Bajnokok Ligája legutóbbi negyeddöntőjéig eljutó Benfica is bejelentkezett. (Otthon azért van mit javítani a tehetséggondozáson. Hiszen nem is olyan régen volt, amikor Nagy Ádámot tehetségének hiányával indokolva tanácsolták el a futballtól, Kleinheislert pedig az éles szemű Bernd Storck kapitánynak NB III-as száműzetéséből kellett kiemelnie, hogy félévnyi szilenciuma ellenére nyerő ember lehessen a norvégok elleni selejtezőn...)

Európa rácsodálkozik a magyar csapatra, és kezdi újraárazni futballistáinkat. Előbb csak azt kérdezgette, hogy mit akar egy olyan különítmény a földrész elitjében, amelynek legnagyobb sztárja, Dzsudzsák Balázs örül, ha szóhoz jut a török bajnokság egyik középcsapatában. Most meg azt találgatja, hol bujkáltak ezek a fiúk eddig, hogy többségüknek hírét sem lehetett venni.

És bár mind a két kérdés pontos és lényegre törő, egyikre sincs elfogadható válasz. Hiszen Dzsudzsák Balázs évekkel ezelőtt eindhoveni remeklésekkel fektette a lába elé egész Hollandiát, hogy aztán elszerződtessék sok pénzt keresni Oroszországba. Az évente ötszázmillió forintot kasszírozó játékost sokan már elparentálták, mint akit az anyagi javak maguk alá temettek, de a válogatottban haló poraiból újjáéledt, és vezéregyéniséggé vált. A többiekről meg magunk sem tudtunk sokat, hiszen otthon futballozó labdarúgóink eddig ritkán mérettek meg nemzetközi terepen, és ha mégis, kevés kivétellel könnyűnek találtattak.

Kikényszerített hibák

Bernd Storck azonban olyan mixet készített a rendelkezésére álló játékosanyagból, amely nemcsak eredményességével, de játékával is lelkesíti a szurkolókat. Mert, ahogy korábban is írtam, ennek a csapatnak van elgondolása, önbizalma, tartása. Nem száll el, ha fut a szekér, és nem esik pánikba, ha elakad. Megmutatkozott ez az izlandiak ellen is, amikor egy túl könnyen megadott tizenegyes nyomasztó hátrányával és egy kiválóan záró védelemmel is meg kellett küzdeni, és az elszánt, utolsó pillanatig tartó zakatolás végül elnyerte jutalmát. A kapujukhoz szegezett izlandiak már levegő után kapkodtak, így törvényszerűen következett a magyar gól.

Nem tévedés: az izlandiak levegője fogyott el a magyar nyomás alatt. Amire senki sem számított.

A második csoportmérkőzés után mondta Dzsudzsák Balázs, hogy ez itt az Európa-bajnokság, ahol a hibákért súlyos árat kell fizetni. És a válogatott hiába uralta a mérkőzést, hiába büszkélkedhetett hetven százalék körüli labdatartási aránnyal, és hiába passzolt akár hatszázszor is jól, és hiába érdemelt volna győzelmet, végül örülnie kellett a döntetlennek, mert két komoly hibát is elkövetett, és abból egyet góllal büntetett az ellenfél. (Meg az indiszponált orosz játékvezető.)

Persze, ki ne tudná, hogy a futball épp a kikényszerített hibákra épít, abból származtatja az előnyét. De ezért is van Franciaországban nehéz dolguk a többségükben hazai környezetben edződött, alacsonyabb ritmusban játszó, gyengébb fizikai megterhelésnek kitett magyar játékosoknak. A válogatott német vezérkara szerencsére felismerte a különmunka szükségességét, ezért a magyar válogatott, az általánostól eltérően, klubszerűen készült az Európa-bajnokságra. Évközi összetartásokkal, sok gyakorlással, sok fizikai munkával, hogy a játékosok a lehetőségekhez képest pótolják hiányosságaikat, és csapattá érjenek. A bajnokság is azért ért véget már áprilisban, hogy a válogatott együtt dolgozhasson. És láthatóan volt értelme az edzőtáborozásnak, hiszen Geráék messze a várakozáson felül szerepelnek.

Jobban sáfárkodni

A várakozások azonban alacsonyan „repültek”: hozzávetőlegesen a „ne égjünk nagyot!” magasságban. Ahogy velünk, magyarokkal kapcsolatban általánosan elmondható. Mert mi minden helyet Gulliver országaként élünk meg, ahol örökösen – még hazai földön is – liliputiként viselkedünk. Meg sem lepett, amikor azt olvastam, hogy az amerikai Elle magazin egyik felmérése Budapestet a legalulértékeltebb városok listájának első helyére röpítette. A véleménynyilvánítók szerint ugyanis a magyar főváros sokkal jobb hely a hírénél. Ez a közvélemény-kutatás sok mindent elmond rólunk. Leginkább azt, hogy értékeinket nem jól ismerjük fel, nem jól sáfárkodunk velük, és nem is jól adjuk el őket. Hogy még mindig csak kicsik merünk lenni, s nem akkorák, amekkorák lehetnénk.

A magyar futballal is valami hasonló történik. Épp ezért a politika és a gazdaság szereplői arra tesznek erőfeszítést, hogy a labdarúgásban lévő potenciált kibányásszák. Sok pénzzel, energiabefektetéssel, külföldi szakmai tudás bevonásával. Mert a foci nekünk, magyaroknak – adottságainknál, hagyományainknál fogva – lehetőséget nyújt a sikeres szereplésre, az itteni eredményesség pedig nálunk semmivel össze nem vethető közösségi öröm forrása.

A bordeaux-i győzelem után Marseille-t valósággal megszállták a magyarok, és több mint húszezren támogatták önfeledten a csapatot. Lyonban pedig a magyar szurkolók tovább növekvő száma miatt meg kellett változtatni az eredetileg tervezett gyülekezőhelyet és vonulási tervet. Hogy az otthoni örömfelvonulásokról, rekordokat döntő televíziós nézőszámokról itt csak futólag emlékezzünk meg.

Mint látható, elképesztő igény van az éltető, erőt adó sikerre. Dzsudzsák Balázs erre mondta, hogy eddig sosem átélt érzés tizenötmilliomod-magukkal futballozni, és hogy a csapatban mindenki boldog, amiért végre vissza tudnak adni valamit a fantasztikus közönségnek.

Bármi lesz a folytatásban, Geráék akár az azonnali búcsú után is elmondhatják, hogy magyar futballcsapat évtizedek óta nem volt ennyire eredményes és szeretett, mint a mostani válogatott. És hogy a franciaországi Eb-szereplés új kezdete lehet a magyar labdarúgók és a nézők gyönyörű barátságának.

Hogyan tovább?
Lapzártánkkor minimális, hozzávetőlegesen ötszázaléknyi esélye volt annak, hogy válogatottunk ne jusson a legjobb 16 közé. Ahogy annak is, hogy a talpon maradó csapatok közül a verhetőbbekkel kelljen találkoznia a nyolcaddöntőben. Kedden úgy tűnt, hogy csoportgyőztesként (azaz a portugálok elleni győzelemmel vagy döntetlennel) a világranglistán második belgákkal, a csoport másodikjaként a mezőnyben egyre jobb formát mutató, de kapu előtt még nem elég éles angolokkal, harmadikként a címvédő spanyolokkal vagy a világbajnok németekkel fogunk mérkőzni a nyolc közé jutásért. Márpedig egyik mérkőzésen sem mi volnánk az esélyesek. Ugyanakkor a csoportmérkőzések túlélése után nem nyomhatja teher játékosaink vállát, ezért aztán energiadús, felszabadult játékot játszhatnak – akármi következzék is belőle.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.