valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

http://valasz.hu/sport/csapo-gabor-lehet-hogy-a-kovetkezo-olimpiat-mar-nelkulunk-rendezik-129220

Sport

Nekünk Andorra kell?

/ 2017.06.14., szerda 17:39 /

Az MLSZ elnöke nem akarta hirtelen felindulásból kirúgni a labdarúgók kapitányát. Ami általában helyes. De hogy az Andorrától elszenvedett vereség után mit kellett még átgondolnia Csányi Sándornak, azt csak ő érti.

Ha a világ egyik leggyengébb válogatottja – egyenlő erők küzdelmében – legyőzi 150 hellyel előbbre rangsorolt ellenfelét, akkor a következmények a vesztes csapatnál nagyon is magától értetődőek. A szövetségi kapitány lemond, a szövetség elnöke pedig elfogadja a döntést. Ez aligha kérdéses. Kivéve Magyarországot. Itt Bernd Storck azt nyilatkozta, hogy „nem akarok elbújni”, majd másnap lemondta a közszolgálati sportcsatornán beharangozott interjúját. A szövetséget irányító Csányi Sándor pedig gondolkodási időt kért.

Csak a nép, az istenadta nem viselkedett irracionálisan. Az Andorráig elzarándokoló kemény mag „kurva gyenge, kurva gyenge” skandálással minősítette a mérkőzést, a szégyenteljes vereséget szállító játékosokról pedig leparancsolta a címeres mezt.

Mondhatja persze bárki, hogy a szurkoló könnyű helyzetben van, hiszen nem foglya a helyzetnek. Nem úgy az MLSZ vezérkara, amely néhány éve fogott hozzá a romokban heverő magyar futball újraszervezéséhez, amelynek egyik eleme a szakmai munka német kézre adása volt. Bernd Storck az utánpótlás-neveléstől a felnőttekig minden terület ura, Németországból érkezett kollégáit az ő javaslatára szerződtették. A kapitány távozásával nem csak az A válogatott mellé kellene új szakvezető, de újra kellene szervezni a szövetség stábját is. Ez okozhat fejtörést Csányinak.

Hogyan lehetne tabula rasát csinálni úgy, hogy ne essék szét minden? Majdhogynem lehetetlen. Már csak azért is, mert az andorrai vereség a teljes szétesettségről üzen. Most mindenki azt firtatja, hogy a tavaly nyári labdarúgó Európa-bajnoki eufóriából hogy is jutottunk el az Andorra utáni depresszióig. Hogyan zuhant szét egy ünnepelt csapat?

Ajándék pénz

A válaszkeresés közben nem ragadhatunk le a futballszakmai magyarázatoknál. Nem elégedhetünk meg annyival, hogy Gera Zoltán, Juhász Roland és Király Gábor személyében olyan tudású és szellemiségű futballisták öregedtek ki a keretből, akiknek pótlását nem tudta megoldani Storck. Pedig igaz, hogy vezéregyéniségek híján megbomlott a csapategység, a válogatott pedig összecsuklott. Az említett futballisták hiányából azonban következhet a svédektől, a portugáloktól vagy az oroszoktól elszenvedett vereség, de nem a spanyol negyed- és ötödosztályban futballozó, jobbára amatőr andorraiak elleni fiaskó. Azt a másodosztálytól most búcsúzó Kozármisleny kiállításával is el kellett volna kerülni. Ehhez az arculcsapáshoz több kellett, mint néhány kulcsjátékos elvesztése.

Kellett hozzá a magyar bajnokság, amelyben a teljesítményelv nyomokban sem érvényesül. És itt nem az első osztályú játékosok fizetését kell hasonlítgatni az orvosok, mérnökök és tanárok béréhez. Az csak politikai hecckampányhoz jó. A futball egésze által megkeresett pénzt lenne érdemes összevetni azzal az összeggel, amit a labdarúgók és az edzők hazavisznek. Ilyen számok azonban nem léteznek. A futball ugyan is – főszabály szerint – Magyarországon nem keresi a pénzt, hanem ajándékba kapja. Nem kis részben azért, mert a miniszterelnök nagy potenciált lát benne. Azt gondolja, hogy a labdarúgás alkalmas közösség- és kapcsolatteremtésre, öröm- és üzleti forrás – tehát eszköze lehet a politikának. És azt is gondolja, hogy hasznos elfoglaltság, mi több, kitörési pont megannyi fiatalnak. Ami egytől egyig igaz. A futball állami fejlesztése ezért jó cél, jó irány. Más kérdés, hogy miként közelítenek felé. És a súlyos bajok itt vannak.

Az állam ugyanis cégein és adórendszerén keresztül százmilliókat, milliárdokat önt a labdarúgásba az ellentételezés közvetlen követelménye nélkül. Ezért aztán a labdarúgásból élőket nem különösebben izgatja, hogy hányan vesznek jegyet a bajnoki mérkőzésekre és hányan ülnek a televíziók képernyői előtt. (Nagyon kevesen.) Az ő kialkudott bérük pontszám-, és nem érdeklődésfüggő. És a nemzetközi versenyképesség sem tényező az életükben, hiszen szabad felhasználású állami bankkártyával a zsebben jószerével teljesen szeparáltak a piactól.

Üres stadionok

A képet tovább színezi a politika jelenléte. A klubok élén politikusok vagy politikához közeli emberek állnak, úgy is mint kijáróemberek. És azok remélhetik a legtöbb pénzt, akiket Orbán Viktortól a legkisebb távolság választja el. Elsősorban a szavazatszerzés szempontja diktál. A stadionépítések esetében is ez a meghatározó tényező. A helyi közösségek elvétve járulnak hozzá a beruházásokhoz, ezért a tervek nem szorítkoznak a racionális mezőre, a valódi igényekre. Ebből fakad, hogy a lelátók túlméretezettek, és jobbára üresen tátongnak.

Az Andorra elleni vereséghez kellettek az alulmotivált játékosok, akik a teljesítményfüggetlen helyzet édes gyermekei. Miért is kellene istrángot rángatniuk, megfeszülniük, gladiátorként küzdeniük? A jelentős többségnek sem válogatott, sem nemzetközi kupameccsen nem kell megégetnie magát. Tőlük aztán acsaroghat a közönség Andorrában. Majd elunják, és hazamennek – gondolhatják. Azok a futballisták – nincsenek sokan –, akikben van ambíció, külföldön akarják megcsinálni magukat. Akikben meg nincs, azoknak semmi sem ideálisabb a hazai langyos víznél. Ember legyen a talpán, aki ebből az energiavámpír közegből harcos, eredményes válogatottat formál.

Ahhoz le kellene győzni a közegellenállást. Ami legfeljebb ideig-óráig sikerülhet. Erre lehet büszke Dárdai Pál, aki berlini bázisát nem feladva irányította a válogatottat. Majd erre lehetett büszke Bernd Storck is, aki az utánpótlás-együttes vezetőjéből lett szövetségi kapitány, és kezdetben meghökkentően autonóm döntéseket hozott. Például nem tűrt ellentmondást, amikor saját stábját kellett felállítania, és akkor sem, amikor az általa felfedezett Kleinheisler Lászlót a székesfehérvári „büntetőzászlóaljból” kiemelve a norvégok elleni kezdőcsapatba nevezte.

A bátorsággal vegyített új energiák a franciaországi Európa-bajnokság nyolcaddöntőjéig vezettek.

Aztán, hogy meghosszabbították a kapitány szerződését, az akklimatizálódás után az asszimiláció is bekövetkezett. (Miként a Ferencvárost megtáltosító Thomas Doll esetében is. A Fradi előbb utcahosszal nyerte a bajnokságot, majd az agyonsztárolt együttes elbukott az albán bajnokpótló Partizani Tiranával szemben a Bajnokok Ligája előselejtezőjében. Idén pedig már csak a negyedik helyre futotta a magyar bajnokságban.) Storck ugyancsak kitanulta, hogy Magyarországon mi a módi. És hogy kinek a véleményére kell odafigyelnie.

A politika szerepe

A kapitány elkezdett magyarul működni. Nem csoda, hogy a keretben olyan játékosok is megjelentek, akiknek behívása erős magyarázatra szorulna. Mert azzal az indokkal egyetlen szurkolót sem lehet megvenni, hogy a beválogatott futballisták értéke exponenciálisan növekszik a játékospiacon, ezért érdemes sokaknak bizalmat szavazni. Ez a magyarázat különösen egy vereséggel végződő világbajnoki selejtező után tenyérbe mászó. Nem csoda, hogy senki sem hozakodik elő vele.

Bár a fenti „hibalista” közel sem teljes, talán kiviláglik, hogy labdarúgásunk nagyon gyenge lábakon áll. A korábban súlyos anyagi problémák megszűntek, az infrastruktúra jelentősen javult, a klubokat és a játékospiacot uraló szélhámosok száma töredékére csökkent, a rendszerben mégis sok a torzító elem, amely energiát pusztít, teljesítményt öl. És ebben – minden jó szándék és jó tett ellenére – kulcsszerepe van a mértéket nem ismerő, jobbára a pénz mindenhatóságára építő politikának.

Az andorrai csúfság lenullázta a magyar futballt. Az építkezést megint újra kell kezdeni. Elsődlegesen a szurkolók felé. Ehhez kellene az új kapitány, aki új reményt adhat, még ha a régi bajokra ő sem kínálhat gyógyírt.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.