Sport

Új korszak kezdetén?

/ 2016.06.29., szerda 16:15 /

Belgiumot több mint ötven év után sem tudta legyűrni a magyar válogatott: az érdemdúsabb jutott Európa legjobb nyolc csapata közé. Vasárnap be kellett látnunk, hogy felébresztett vágyunk és a valóság még nincs szinkronban. De közelítünk.

A gyönyörű légi utazás hirtelen, kemény földet éréssel zárult. Játékosok és szurkolók egyaránt megütötték magukat a 0–4-re végződött találkozón. A kiszálláskor mégis mindenki annak tudatában tekintett a másikra, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtotta. Új érzés.

Magyarország 2016 júniusában végképp maga mögött hagyta dicső futballmúltját. Az ezerszer megünnepelt londoni 6–3-at, az ezerszer elsiratott berni, világbajnoki döntőt. Puskásékat, Albertéket és Törőcsikéket. A megveszekedett nosztalgiát, ami nem engedett az új, a korszerű, a jelenkori felé fordulni. Mert nehogy már mások mondják meg nekünk, büszke magyaroknak, amit mi nyilvánvalóan jobban tudunk.

Önmagunk köreiben forogtunk hát. Vérfertőzötten. És mindenki megbukott, aki frissítést jelentett volna. A Steaua Bukarestből BEK-győztest faragó, nagyváradi Jenei Imre éppúgy verten távozott, mint a német Lothar Matthäus vagy a holland Erwin Koeman.

Addig-addig múlattuk így az időt, amíg reményünk sem maradt a kitörésre.

Sok-sok kudarc árán jutottunk el a lelki sivatagba, ahol már a mindegy az úr. Ahol a kapitányi tisztre lasszóval kell embert fogni.

De azért ebben a környezetben is dicséret illeti Csányi Sándor MLSZ-elnök bátorságát, aki az utánpótlással is csak kezdőként foglalkozó Dárdai Pált kérte fel a szakmai munka irányítására. Igaz, németországi előélettel, Berlinből. És kalapemelést érdemel Dárdai, aki játékosként felhalmozott presztízsét kockára téve leült a válogatott kispadjára a Románia elleni, bukaresti selejtezőn. Mindannyian súlyosan veszíthettünk volna. Ehelyett sikerszéria vette kezdetét.

Dárdai, majd az őt követő Bernd Storck új korszakot nyitott a magyar futball történetében. Olyat, amely nem visszafelé és nem is befelé fordul. Amely nyitott a világra. Amely mentes a görcsöktől és az irreális elvárásoktól. Amely a munkától várja a teljesítményt, és a teljesítményből vezeti le a jutalmazást. S amely nem gúnyolja a hiábavaló igyekvést, de tapssal biztatja a mégoly rossz kísérleteket is.

És ezt így hogy?

Így született meg az a válogatott, mely a harmadik helyet szerezte meg a selejtezőcsoportjában, majd a norvégokkal szemben kijutott a franciaországi Európa-bajnokságra. És ott csoportelsőként végzett. Megelőzve a nálánál jóval többre tartott Ausztriát, Izlandot és Portugáliát. Mert az új erőtérben a közönség és a csapat energiái felerősítették, nem pedig kioltották egymást.

A portugálok elleni 3–3 után az ugyancsak jó harminc éve pályán lévő, amúgy vitriolos tollú Hegyi Ivánnal, a Népszabadság újságírójával néztünk egymásra, hogy a méltán népszerű „és ezt így hogy?” kérdéssel köszöntsük a másikat. Mert a mutatott játék és az azt körbefonó hangulat teljességgel ismeretlen volt számunkra.

Kerestük az okot a csodára, ami megtörtént a pályán, és ami a lelátóra is kisugárzott, mi több, a képernyőn keresztül az egész országra. Százezreket ragadott magával, öltöztetett nemzeti trikolórba, juttatott el a boldog őrjöngésig majd’ két héten keresztül. De nem csak mi kerestük a választ, maguk a játékosok sem tudtak napirendre térni a számukra is ismeretlen történtek felett. Hiszen győztek már máskor is, az a szeretetcunami azonban, ami most feléjük áradt, korábban mégsem követte a sikereket.

Énekelni a Himnuszt

Szalai Ádám mondta, hogy nem talál szavakat arra, amit az elmúlt két hétben átélt. Pedig ő már megfordult Spanyolországban, és ünnepelt gólvágója volt a Bundesligában játszó Mainz csapatának is. Dzsudzsák Balázs is megélte már, hogy vállukon vigyék a holland bajnok Eindhoven szurkolói, de azt az érzést még ízlelgetnie kellett, hogy magyar drukkerek lelkesedjenek érte. Ahogy a korábban zárkózott Király Gábort is megnyitotta a franciaországi légkör – és, miközben lapunknak korábban arról beszélt, inkább belül éli meg a magyar Himnuszt, most együtt énekelt a társaival. A pályaedző, Szélesi Zoltán azon lelkendezett, hogy a játékosok zokszó nélkül végrehajtottak minden feladatot az edzőtáborban, és végre hisznek magukban. Bernd Storck pedig a folyamatos fejlődést dicsérte, és a magyar futball előrelépését attól tette függővé, hogy a klubokra átragad-e az a munka- és teljesítménymánia, amely a válogatottat eluralta.

A siker okát még sok-sok nyilatkozat és írás fogja keresni, hogy a végén semmit se tudjunk biztosabban, mint annak előtte. (Ahogy rejtély maradt a berni vagy az irapuatói vereségek oka is.) De ettől még elmondom a magam változatát: szerintem a kusza viszonyrendszerű magyar futballból a tiszta energiák emelték ki a csapatot. Azok, amelyek a mindenféle zavaró, külső tényezőt kirekesztő, csak a maga tudására és megérzéseire hagyatkozó, német hátterű Storckot mozgatták. Ezek az energiák járták át a válogatottat is, amely mindenféle spekulációt nélkülöző odaadással vetette bele magát a küzdelembe és hajtotta végre a kapitány elképzelését.

Az internetes fórumokon sokan gyalázták a korábbi szövetségi kapitány Csank Jánost, aki azt állította, hogy ő és magyar társai nem mertek volna olyan szakmai döntésekre jutni, amilyenekre Storck jutott. És elsősorban a klubjában szilenciumra ítélt Kleinheisler László beválogatására célzott. Pedig Csank igazat mondott. És más lépéseket is fel lehetne említeni, amelyeket csak egy – a magyar politikai, gazdasági és kulturális realitáshoz alkalmazkodni nem kényszerülő – idegen tehetett meg. Akinek nincs veszítenivalója, aki vissza tud vonulni biztos egzisztenciális bázisára, egy másik országba.

Csak a derű órái

Storck nem fürkészte mások szándékait, csak a maga útját járta. És az általa irányított válogatott mást sem akart, mint szolgálni és támadni. A közönség pedig, megérezve az őszinteséget, levetkőzte szkepszisét, sutba vágta cinizmusát, és a csapat segítségére sietett.

Megint nyilvánvalóvá vált, hogy a futballban micsoda lehetőség rejlik, és hogy ennek kiaknázása mekkora felelősséggel is jár. Az egyéni érdekek visszaszorultak, mindenki egyért, egy mindenkiért játék folyt. És tartott, amíg ki nem merültek az akkumulátorok.

Nem volt meglepő, hogy az ilyen sorozatterheléshez nem szokott, vagy zenitjükön már túljutott játékosok javarészt elfáradtak a belgák elleni találkozóra. Ráadásul a csapat a komolyan veendő ellenfelek sorába küzdötte fel magát, akiből felkészülnek. És az sem mellékkörülmény, hogy Hazard-ék az Eb-mezőny legfiatalabb és leggyorsabb válogatottjával a végső győzelemre is esélyesek. Elbuktatták hát a csapatunkat.

A ránk mért vereség megrendítő erejű volt, a felhalmozott élményekből és értékekből mégsem tört össze semmi, a szurkolók pedig maradtak, akik voltak: hálás tanúi a franciaországi sikereknek.

A Hősök terén ezrek várták, ünnepelték, éltették a hazatérő küldöttséget. Mintha a belgák elleni mérkőzés nem is lett volna. Mintha csak a derű óráit számolhatnánk. Mintha az út innen már csak felfelé vezethetne.

A pillanat mindenesetre kegyelmi. Talán soha vissza nem térő. A válogatottnál megtapasztalt tisztaságot, céltudatosságot és felelősségérzetet most kellene kiterjeszteni a teljes futballra.

Nem lesz egyszerű feladat.

Búcsúzott a címvédő
Nagy meglepetésre az Európa-bajnokság legjobb nyolc csapatában nem jutott hely a címvédő spanyol válogatottnak, ahogy a horvátoknak és az angoloknak sem. Ott vannak ellenben a kicsinek számító izlandiak és walesiek. Előbbiek az angolokat búcsúztatták, utóbbiak az északíreket. A negyeddöntőben a Portugália–Lengyelország, Wales–Belgium, Olaszország–Németország és Franciaország–Izland összecsapás dönt a legjobb négy mezőnyéről. A mérkőzéseket június 30-án, július 1-jén, 2-án és 3-án játsszák. Az előre sorsolt párosítás szerint az első két és az utóbbi két találkozó győztese játszhat a döntőbe jutásért. Az Eb fináléja július 10-én lesz Párizsban.

 

Mi lesz a vb-selejtezőn?

A csoportellenfelek közül Portugália és Svájc kiemelkedik a mezőnyből. Mindkettő nagyon kemény dió. A portugálok erejét személyesen is tesztelhettük az Európa-bajnokságon. Nem lepődnénk meg, ha most Cristiano Ronaldóék az elődöntőig jutnának. Svájcról pedig a franciák, a románok, az albánok és a lengyelek elleni mérkőzéseiken gyűjthettünk tapasztalatot. És azt láttuk, hogy egyetlen vereséget sem szenvedtek el, ellenben bátor és szórakoztató futballt játszottak.

A csoportnak tagja még – a bőrét könnyen nem adó – Feröer-szigetek együttese. Kétszer megvertük ugyan az Európa-bajnoki selejtezőben, de mindkétszer megszenvedtünk a sikerért. Ugyancsak a verhető kategóriába tartoznak a lettek, Andorra együttese pedig nem szabad, hogy komolyan vehető akadály legyen.

Bernd Storck bizonyosan ragaszkodni fog az Eb-re összerakott csapatához. Már csak azért is, mert a már kiérdemesülő Király, Gera és Juhász még bizonyosan bevethető lesz az őszi selejtezőmérkőzéseken. A keret azonban bővülni fog az olyan fiatalokkal, mint amilyen a húszas éveinek elején járó Sallai és Vida, a Palermóban foglalkoztatott Balogh Norbert, valamint az új-zélandi utánpótlás-világbajnokságon gólkirályi címet szerző Mervó Bence.

2016 őszén a Feröer-szigeteken kezd a csapat, októberben Svájc érkezik Budapestre, majd Lettország a fogadó, végül Andorra Budapesten zárja az ez évi kört.

A most ünnepelt válogatott akkor őrzi meg közönségét, ha Feröer és Svájc ellen nem száll el minden reménye. Azaz nem kap ki mindkétszer…

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.