Ki lesz a következő?
Kinek arany gyertyatartóra, kinek földre, kinek más férjére fáj a foga Arthur Miller 1953-as drámájában, melyben csupa gyarló embert látunk.
A Kádár-kori művelődési házat idéző díszletben a vörös csillag már a szekrény tetején hever, de lassan mellé kerül a magyar címer, és idővel a feszület is. Mindehhez a kékfestős, illetve kék suhogós-farmeros jelmezeket sem könnyű megfejteni, de így legalább a „tegnap te, holnap én” boszorkányüldözésben a teljes bizonytalanságon lehet a hangsúly. Bánfalvi Eszter Proctornéja tiszta és erőt sugárzó, Fekete Linda túlfűtött Abigailje kegyetlen fanatikus, Hartai Petra bűneit bevalló, szenvedő kisembere megrendítő ívet mutat, Bányai Kelemen Barna John Proctorja pedig maga az őserő, a hibáit belátó, esendő ember. Mellettük érdekes karakterek Putmanék, a pártfunkcionárius kisemberek (Nagy Cili és Kelemen Zoltán párosa).
A cigány asszony megkeresztelése már az elején egészen brutális, a darab mégis az utolsó fél órában válik megrázóvá, amikor azok, akik rájöttek, hogy döntéseik rosszak voltak, és csak nyomort hoztak, az egyetlen igaz ember megroppantásával próbálnának feloldozást nyerni. „Uram, bocsáss meg nekünk, gyarló bűnösöknek” – hangzik az utolsó mondat, és ez lehet az egyetlen reménye mindenkinek, aki megbélyegzi és pusztulásba taszítja a másikat.
Arthur Miller: A salemi boszorkányok – Weöres Sándor Színház, Szombathely
Rendező: Alföldi Róbert
**** és fél
