A Kadhafi-szindróma

/ 2017.08.23., szerda 16:40 /

Az észak-koreai diktátor – új kommunista menedzserrétegre alapozott – maffiaországot épített ki, hogy finanszírozhassa atomprogramját. A kedves vezető úgy véli, nukleáris arzenálja segítségével kerülheti el Kadhafi sorsát.

„Korea egységes” – hirdeti a két országot elválasztó fegyvermentes övezet északi oldalán a kommunista rendszer óriásplakátja. Most mindenki attól tart, hogy a szlogen valósággá válik, de úgy, hogy előtte Amerika elpusztítaná Phenjan katonai infrastruktúráját, ami persze a polgári lakosság körében is rengeteg áldozattal járna. Mindenki azt találgatja, hogy ha Washington az észak-koreai arzenál leszerelését követeli, Phenjan pedig erre nem hajlandó, mennyi esélye van egy második koreai háború kitörésének.

Amerika és Észak-Korea szájkaratéja után a legtöbb elemző arra jutott, hogy nem fog kirobbanni háború, mert ezt senki sem akarja. Az észak-koreai rezsim belebukna, de előtte valószínűleg több amerikai városra nukleáris rakétát lőne ki. Kínának és Oroszországnak szembe kellene néznie azzal, hogy az Egyesült Államok hadserege Észak-Korea lerohanása után a határaikon sorakozna fel, Phenjan az amerikaiak szövetségesére, Japánra is csapást mérhetne, a két Koreát elválasztó demilitarizált övezettől 50 kilométerre lévő dél-koreai fővárost, Szöult pedig az északiak tüzérségi fegyverekkel is porig rombolhatnák.

Az Egyesült Államok Észak-Koreával szembeni egyre határozottabb fellépésének két alapvető oka van. Egyrészt Phenjan évtizedek óta nukleáris csapással fenyegeti Washingtont. Amíg ennek nem volt realitása, az amerikai vezetés a diplomáciai nyilatkozatokon kívül nem tartotta szükségesnek bármit tenni a szájhősködés ellen. Most viszont Észak- Korea már rendelkezik olyan atomtöltettel, amelyet interkontinentális rakétával célba tud juttatni. Másodszor, a kommunista diktatúra nukleáris programja nem áll kontroll alatt, például nem engedik be az országba a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőreit sem. Így csak találgatni lehet, hogy Phenjannak hány nukleáris robbanófeje van, és mekkora kapacitással rendelkezik további atomtöltetek gyártásához.

A jelenlegi feszültséget az váltotta ki, hogy tavaly szeptemberben a kommunista remeteállam a Hirosimára ledobott atombombánál kétszer erősebb töltettel nukleáris kísérletet hajtott végre. Az is kiderült, hogy a csúcsra járatott rakétatesztek egyik célja, hogy akár Chicagót is elérve óriási pusztítást hajtsanak végre. Az évek óta szigorodó ENSZ-szankciók semmit sem érnek, tárgyalásos megoldásnak nyoma sincs, sőt Kim Dzsongun észak-koreai vezető megfenyegette az Egyesült Államokat, hogy rakétát lő ki Guam szigetére, Washington csendes-óceáni flottájának főhadiszállására. Donald Trump amerikai elnök erre pusztító tűzzel fenyegette meg Phenjant, ha támadást intéz országa vagy szövetségesei ellen.

Tapogatózás a sötétben

Kérdés továbbá: miből tudott a szegény Észak-Korea néhány év alatt atomarzenált telepíteni? A válasz az, hogy a legifjabb Kim regnálásának közel hét éve alatt átalakította az észak-koreai kommunista társadalmat. Miközben a világ véres leszámolásainak hírével és atomkísérleteinek elemzésével volt elfoglalva, a rezsim megváltozott.

Az álnéven Bernben tanult Kim hatalomra kerülésekor sokan bíztak benne, hogy a nyugati környezet kedvező hatással lehet a kommunista dinasztia legifjabb tagjára. Kim azonban csak két dolog iránt mutatott fogékonyságot: az egyik a kulináris élvezetek, elsősorban a francia borok; van olyan nap, hogy hat palackkal is elfogyaszt belőlük. A francia sajtok iránt sem közömbös, elhízásának oka állítólag éppen a zsíros sajtok túlzott élvezete.

A diktátor közben megismerte a nyugati demokráciák működésének egyik kulcsát: hogy ott szakemberek kerülnek a kulcspozíciókba. Hatalomra jutva szakított nagyapja, az államalapító Kim Ir Szen és apja, Kim Dzsongil gyakorlatával, s a személyéhez való hűség mellett az új káderektől már hozzáértést is követelt. Viszont előbb meg kellett szabadulnia a régi, csak a kommunista párt ideológiáját szajkózó vezetőktől. Így kivégeztette Hjon Jongcsol honvédelmi minisztert, mert elaludt egy olyan eseményen, amelyen éppen Kim Dzsongun tartott beszédet. Hasonló sorsra jutott nagybátyja, Csang Szungthek is, akit hazaárulással vádoltak. Csang semmi máshoz nem értett a hatalom csúcsán, csak az intrikákhoz, amelyeknek egyetlen céljuk volt, hogy ő maga ne bukjon meg. A nagyfőnök alacsonyabb szinteken sem díjazta a szakértelem hiányát. Egy teknősbékafarm vezetőjét például azért állíttatta kivégzőosztag elé, mert nem elég gyorsan szaporodtak a páncélos hátú állatok.

Kommunista menedzserek

Ám aki ért ahhoz, amit csinál, komoly bizalmi posztra kerülhet. Ri Pjongcsolt, a légierő volt parancsnokát tavaly a rakétafejlesztésekért felelős vezetőnek nevezték ki. Az addigi „rakétaügyi főnök”, Kim Rakgyom a tesztelési kudarcok után repült a székéből, igaz, legalább az életét megkímélték. Kim Dzsongszik repülőmérnök a rakétakutatás és fejlesztés területén kapott vezetői állást, egy másik repülőmérnök pedig a rakéták gyártásának lett az első embere. Mindezzel új nomenklatúra alakult ki. Az új káderek az elnöki palota közelében kapnak lakosztályt, az átlagember számára elérhetetlen fogyasztási cikkekhez juthatnak. De ez még nem válaszolja meg a kérdést, hogy Észak-Koreának miből telik a fegyverkezési programra, amikor éves GDP-je csak mindössze két százaléka a dél-koreainak. Legalábbis a hivatalos statisztika szerint, mert Phenjannak az államalapítás óta mindig volt „dugipénze”. A Japánban élő félmilliós koreai kisebbség fele – felmenőiket az 1910-es japán megszállás után telepítették a szigetországba – az északiakat támogatja, mivel nagyszüleik erről a vidékről származnak. A felmenők szülőföldjéhez való kötődés a távol-keleti kultúra része; a koreaiak például ötezer éves történelmük meghatározó elemének tartják családfáik aprólékos ismeretét. A Japánban élő koreai közösség egy része vásárolta meg a nyolcvanas években Phenjan titkosszolgálatának Toyotáit is. (Valószínűleg akciós áron, mert messziről ki lehetett szúrni a zöld legocsmányabb árnyalatára színezett kocsikat.)

A másik ellenőrizhetetlen bevétel az aranybányákból származó nemesfém eladása: pénzszűke esetén Phenjan rendre több tonna aranyat dob piacra a tokiói tőzsdén. Ezt az ENSZ-szankciók tiltják, de az orosz határra rátapadó egyik különleges gazdasági övezet – itt megtűrik a külföldi termelő- és kereskedőcégeket – lehetőséget ad az illegális aranykivitelre.

Egy további különleges gazdasági térségben számos dél-koreai cég telepedett meg, és busás bérleti díjat fizet Phenjannak. Észak-Koreának komoly gyógyszer (hamisító) ipara van, drogot és hamis potencianövelőt gyártanak, az illegális külföldi értékesítésről pedig az állam gondoskodik. Kim Dzsongunnak rendelkezésre áll még a rabszolgamunka is. A különleges gazdasági övezetekben dolgozó észak-koreaiak fizetésüket dollárban kapják, ennek 90 százalékát az állam elveszi, a fennmaradó 10 százalékot pedig a helyi fizetőeszközben, vonban utalják ki. Ugyanígy járnak az Oroszországban és Kínában dolgozó vendégmunkások is. Világszerte 200 észak-koreai étterem van, amely az államnak termeli a pénzt. Emellett nagy üzlet az afrikai konfliktuszónákba történő fegyvereladás is, és akkor még nem beszéltünk a diplomáciai küldemények révén külföldre juttatott cigarettacsempészetről, az iraki kurdoktól fegyverekért beszerzett kőolaj értékesítéséről.

A maffiabiznisz kitermelt egy újfajta, csak Észak-Koreában létező kommunista középosztályt, amelynek tagjai a pártközpontban kiagyalt pénzszerzési módszereket a gyakorlatban is végrehajtják. Az új „menedzsment” tagjainak magas fizetés jár, körülbelül 20 ezer forint, ami az átlagkereset négyszerese. Bár a jövedelmeket nem érdemes átszámolni, mert még mindig életben van a központi jegyrendszer. Kim Dzsongun ad az életszínvonal javulására is, külföldi, elsősorban kínai üzletláncok betelepülését engedélyezte, a magasabb fizetéseket itt lehet elkölteni. Ezek a „szupermarketek” leginkább a Kádár-rendszer hetvenes éveinek ABC-áruházaira emlékeztetnek, főleg a kirakatfővárosban honosak, vidéken még mindig csapnivaló az ellátás.

Semmi sem drága

Mindenre elszánt Észak-Korea jött tehát létre néhány év alatt, és éppen ez rejti magában a veszélyt. Kim Dzsongun apja és nagyapja is fenyegetőzött, hogy megleckézteti Amerikát, de ezen mindenki csak mosolygott. A Kimek első két nemzedéke idején lassan haladt az atom- és rakétaprogram megvalósítása. Az Irántól beszerzett nukleáris technológiát nehezen lehetett továbbfejleszteni, az egykori Szovjetunióból és Kínából megvásárolt rakéták korszerűsítése is akadozott.

Csakhogy Kim Dzsongun mindenre talált megoldást. Pakisztánból szerzett be korszerűbb nukleáris technológiát, s a körülmények is a kezére játszottak. Az ukrán–orosz konfliktus miatt az ukrán állami tulajdonú Pivdenmas rakétahajtómű-gyár nehéz helyzetbe került, Moszkva ugyanis minden megrendelését lemondta. A The Washington Post amerikai napilap értesülése szerint Kim Dzsongun az ukrán üzemből szerzett be, persze feketén, korszerű hajtóműveket; ezzel magyarázható, hogy szinte a semmiből kerültek elő Phenjan interkontinentális ballisztikus rakétái.

A vezető mentalitásának van egy másik eleme is. Már tízéves volt, amikor államalapító nagyapja meghalt, és apja oltalma alatt állva semmilyen cél nem volt elérhetetlen a számára. Úgy nőtt fel, hogy soha nem érte kudarcélmény – például már kisiskolásként tábornoki egyenruhában írta a leckéit. Gondolkodásmódjába ezért aligha fér bele a meghátrálás.

Az újonnan átalakított észak-koreai társadalom identitásának legfőbb elemévé pedig az atomhatalmi státusz vált, ez a „középosztály” biztosítja Kim Dzsongun számára a hatalmi stabilitást. Nem elhanyagolható tényező Moammer Kadhafi líbiai elnök 2011-es megbuktatása. Kim Dzsongunnak azóta az a szavajárása: „Ha nem volnának nukleáris eszközeim, úgy járnék, mint Kadhafi” – mondogatja.

Kim Dzsongun tehát nem fog lemondani nukleáris arzenáljáról, Donald Trump viszont ragaszkodni fog a tömegpusztító fegyverek megsemmisítéséhez. Ezzel patthelyzet alakulhat ki, melyben egyik félnek sem érdeke megnyomni a rakéták indítógombját, de a helyzet mégis annyira bizonytalan, hogy rettegésben tartja a világot.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.