Aki magyar, aláír!

/ 2018.02.21., szerda 16:03 /

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez, és a kudarc miért érne fel a 2004-es népszavazás okozta sokkal? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol.

– A polgári kezdeményezés célja, hogy az Európai Bizottság tűzze napirendre az őshonos kisebbségek védelmét. Az aláírásokat egy éve gyűjtik, de az április 3-i határidő előtt még csak 650 ezer jött össze. Hogy lesz meg így a szükséges egymillió?

Csáky Pál: Magyarország most belehúzott, és híreim szerint több más államban is összekapták magukat, így nagyon remélem, hogy a végére összejön. Hozzá kell viszont tenni, hogy a kezdeményezést útjára indító Európai Nemzetiségek Föderális Uniója (FUEN) nyugat-európai szervezeteinek hatékonysága komoly kívánnivalót hagy maga után. Most ütközik ki, hogy a jóléti társadalom náluk mennyire szétmarta a kisebbségi közösségeket – ez az egyik oka annak, hogy körükben nehezen gyűlnek az aláírások. Április után majd erről is beszélni kell, és megvizsgálni, nyugati kollégáink hogyan aktivizálhatnák magukat jobban.

Csáky Csongor: Magyarországon ellenben az nehezíti a helyzetet, hogy a választási kampány árnyékában nem egyszerű felkelteni a tömeges figyelmet.

Cs. P.: Én is érzékelem, hogy az anyaország közéletét eluralják a belpolitikai csaták, és nem jut kellő figyelem az össznemzeti sorskérdésekre. Valószínűleg a mostani kezdeményezés is ennek áldozata – annak viszont örülök, hogy egyre több politikus immár súlyának megfelelően kezeli az ügyet.

Cs. Cs.: Tapasztalataink szerint aki megismeri és megérti az aláírásgyűjtés célját, s megvan benne az alapvető nemzeti elkötelezettség, párthovatartozástól függetlenül szívesen csatlakozik. Aki pedig két percet rászán az életéből, nem kevesebbhez járulhat hozzá, mint hogy ötven, száz év múlva is hallhassunk magyar szót a Kárpát-medence határon túli területein.

– Nehezíti a helyzetet, hogy nem elég az egymillió aláírás, hanem hét uniós országban össze kell gyűjteni a helyi népesség arányában megállapított minimális számot. Ezt eddig Magyarország, Szlovákia és Románia teljesítette. Melyik négy államban lehet még reménykedni?

Cs. P.: Jelenleg Németországban vagyok, és látom, hogy Drezda környékén a szorb közösség belevetette magát a kampányba. Spanyolország mellett a dél-tiroli kollégák is magasabb fokozatra kapcsoltak, Hollandiából pedig a frízek fogadkoznak, hogy teljesítik a kvótájukat.

Cs. Cs.: A FUEN vezetői állítják, meglesz a hét ország, és az esélyes államok között az említetteken túl Bulgáriát, Lettországot, Dániát, Szlovéniát, Ausztriát, Lengyelországot emlegetik. Óvatos optimizmussal, de bízunk abban, hogy így is lesz.

– Európában ötvenmillió ember él őshonos kisebbség tagjaként. Miért olyan nehéz akkor összegyűjteni egymillió aláírást?

Cs. Cs.: Részben azért, mert a helyzetük nagyon eltérő. Sok országban azért nem mozdulnak rá a kezdeményezésre, mert már eleve jó a dolguk, sőt van, ahol szinte pozitív diszkriminációban részesülnek – gondoljunk a finnországi svédekre vagy az észak-olaszországi Dél-Tirolra. Ráadásul a kisebbségeknek olykor ellentétesek az érdekeik, egyes helyeken pedig a többségi vezetők keresztbe tesznek.

Cs. P.: Valóban sajnálatos, sőt szégyenteljes, hogy akár csak az érintettek közül milyen nehéz minden ötvenedik ember aláírását megszerezni. A másik összetevő, amit felvidéki magyar közösségemen is látok: a modern kor, főleg az internet, amennyire segíti a kapcsolattartást, annyira szét is zilálja a klasszikus közösségeket, és atomizálja az embereket. Ehhez jön a tömeges külföldi munkavállalás, mely az aktív rétegek távozásával tizedel meg több országot.

– Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint Magyarország szégyene volna, ha nem jönne össze az egymillió. Sőt ő azt szeretné, ha a Romániában összegyűlt 250 ezer aláírásnál is többet szállítanánk. Ehhez képest a becslések szerint 200 ezer körül járunk, pedig sokan azt mondják: ha nálunk nincs 300-400 ezer szignó, nincs esély a sikerre.

Cs. Cs.: Egy határon túli és anyaországi magyarnak nyilván más a helyzete, hiszen előbbieknek a bőrükre megy a játék. Mi viszont többen vagyunk, így elvben könnyebben hozzájárulhatunk a kellő mennyiséghez. Erősek a reményeim, hogy minden nehezítő körülmény ellenére teljesítjük a sikerhez szükséges arányokat.

Cs. P.: A magam részéről pedig olyan Magyarországra szeretnék felnézni, ahol ilyen, magától értetődő ügyben jószerivel nem is kellene kampányolni. Főleg, hogy nem csupán a kisebbségiek, hanem bármelyik uniós ország polgára aláírhatja az ívet.

Cs. Cs: Sőt azok is, akik olyan nem EU-tagállamban élnek, mint Szerbia, ahol sokan magyar, következésképp uniós állampolgársággal is rendelkeznek. De számítunk a külföldön dolgozó magyarokra is: a jogaink.hu weboldalon akár online, akár az ívet kinyomtatva és a Rákóczi Szövetség címére eljuttatva ők is csatlakozhatnak a kezdeményezéshez.

– Mekkora erőkkel gyűjtik az aláírásokat? A Rákóczi Szövetség irodájához közeli Batthyány-téren például három hete eltűnt a sokáig ott álló stand.

Cs. Cs.: Első körben szövetségünk 25 ezer fős, a világ legkülönbözőbb pontjain élő tagságát szólítottuk meg, de diaszpóraprogramunk révén kapcsolatrendszerünk közel ezerfős hálózattal bővült. Standjaink ott vannak Budapest és több mint 25 város különböző pontjain; a Batthyány téren pedig azért nem folyik már gyűjtés, mert aktivistáink áttették székhelyüket egy még forgalmasabb helyre. Az íveket alá lehet írni a postahivatalokban, megszólítottuk a nagyobb civil szervezeteket, a történelmi egyházakat. Több mint kétszáz középiskolai szervezetünk számára versenyt hirdettünk: aki a legtöbb aláírást gyűjti, Kárpát-medencei utazásra fordítható egymillió forintos jutalmat kap. Elértünk több mint háromezer önkormányzatot, médiakampányunkat kiterjesztjük a megyei napilapokra, és 600 ezer postaládába szeretnénk közvetlenül is eljutni.

– Hány forinttal támogatja mindezt a kormány?

Cs. Cs.: A Nemzetpolitikai Államtitkárságtól 150 millió forintot kaptunk erre a célra.

– Ez elég?

Cs. Cs.: Aki tudja, hogy a fentiek mennyibe kerülnek, tisztában van azzal is: ezt a pénzt nagyon be kell osztani ahhoz, hogy elegendő legyen.

– Tudom, hogy a határon túli magyarok melletti kiállással nem lehet választást nyerni, sőt kormánykommunikációs fejjel gondolkodva az csak belezavarna a nagy migránsellenességbe. De nem járnánk előrébb, ha a Soros-kampányra elköltött sok tízmilliárd forint egy része erre az ügyre ment volna? Nem méltatlan, hogy miközben a legutóbbi nemzeti konzultáció ívét 1,7 millióan küldték vissza, most néhány százezer aláírásért is vért kell izzadni?

Cs. Cs.: A két ügyet nehéz összevetni, főleg, hogy a miénk már a nevében is európai polgári, tehát civil kezdeményezés. Látjuk persze a hangsúlybeli különbségeket, de azt is örömmel tapasztaljuk, hogy a Magyar Állandó Értekezleten kapott megbízásunkhoz immár vezető politikusok is csatlakoztak, ráadásul nyilvánosan. Aligha lehet túlbecsülni Orbán Viktor kormányfő minapi videóüzenetét, és jó látni, hogy Vona Gábortól Schiffer Andrásig ellenzéki személyiségek is kiálltak az ügy mellett.

– A tét annál nagyobb, hogy kudarc esetén nem csupán ez a kezdeményezés esne kútba, de azt is üzennénk a világnak: az ügy még nekünk sem annyira fontos.

Cs. P.: Így van, és ez olyan életveszélyes eshetőség, aminek hatását csak a 2004-es kettős állampolgárságról szóló – kellő részvétel híján érvénytelen – népszavazás okozta sokkhoz tudnám hasonlítani. Remélem, már ez a körülmény is sokakat megmozgat.

– Van itt még egy fontos szempont. Miközben Magyarország például a menekültügyben a tagállami szuverenitást hangsúlyozza, most azt szeretnénk, hogy a kisebbségek védelme uniós hatáskör legyen. Ez más esetben nem fordítható ellenünk?

Cs. P.: Nem hiszem. A hatáskörök kérdését viszont érdemes átgondolni, és három szinten újraszabályozni. Azokon a területeken, ahol az EU globális kihívásokkal néz szembe, erősíteni kell az unió kompetenciáit. A másik szint a tagállamoké – és elvből nem használom a nemzetállam kifejezést. Kisebbségi magyarként a hideg futkározik a hátamon, amikor ezt hallom, az a szó ugyanis számomra a szlovák nemzetállam megerősödését jelenti a mi kárunkra. Amely területeken tehát az EU túlterjeszkedett, vissza kellene adni jogköröket az egyes országoknak. De mivel ők sem képesek minden kérdést kezelni, meg kellene erősíteni a regionális, helyi szintet is.

– Ami viszont a mostani aláírásgyűjtést illeti, Csáky Pál 2015-ös blogbejegyzésében nem volt derűlátó az európai polgári kezdeményezésekkel kapcsolatban, írván, eddig egyikük „sem érte el, hogy az általa megfogalmazott témában az EU további politikai vagy jogalkotási lépéseket tegyen”.

Cs. P.: Ezt az után írtam, hogy az Európai Bizottság 2013-ban elutasította a Minority Safe Packnak még a regisztrálását is, mondván, tagállami hatáskörben nem lehet polgári kezdeményezést indítani. Az EU luxemburgi bírósága – ahol az unió mellett Románia és Szlovákia kormánya is perbe szállt ellenünk – azonban tavaly, kisebbfajta csodaként Dávidnak, vagyis nekünk, illetve az ügyben mellettünk fellépő magyar kormánynak adott igazat Góliát ellenében. A mostani aláírásgyűjtésnek ez adott zöld utat, s úgy vélem, ez is arra kötelezi a kabinetet, hogy minden eszközzel támogassa az aláírásgyűjtést.

Cs. Cs.: Már a tavalyi bírósági győzelem óriási eredmény, hiszen az eddigi, több tucat polgári kezdeményezésből háromban gyűlt össze a kellő számú aláírás. A tét pedig annál nagyobb, hogy a kudarc évekre, akár évtizedekre visszavethetné a kisebbségek ügyét.

– De mi garantálja, hogy ha megvan is az egymillió aláírás, az Európai Bizottság uniós jogszabályba foglalja a kisebbségek védelmét?

Cs. P.: Ez a kérdés azért nem időszerű, mert a jelenlegi bizottság mandátuma 2019-ben lejár, és az új testület az akkori európai parlamenti választások után fog megalakulni. Annak összetételét nem ismerjük, siker esetén viszont a kezdeményezés az ő asztalukra kerül.

– Tegyük fel, hogy az aláírásgyűjtés sikeres lesz, és a 2019 utáni bizottság is rábólint a kezdeményezésre. Mivel járna ez a gyakorlatban?

Cs. Cs.: A Minority Safe Pack kilenc pontot tartalmaz a nyelvi, kulturális és egyéb jogok gyakorlásának szavatolására. Az, hogy siker esetén miként lehet lobbizni a megvalósításukért, egyelőre a jövő zenéje.

Cs. P.: Az a szerencse, hogy nem kell feltalálni a meleg vizet. Az Európa Tanácsnak két remek dokumentuma is van a kérdésben: a kisebbségekről szóló keretegyezmény, valamint a regionális, kisebbségi nyelvek európai chartája. Ezeket kellene beemelni az unió belső jogrendjébe, hogy aztán akár bírósági úton is ki lehessen kényszeríteni az érvényesítésüket.

– Ebben a folyamatban mérföldkő az Európai Parlament múlt heti határozata az őshonos kisebbségek védelméről, melynek megfogalmazója Csáky Pál volt. Ez mennyit nyomhat a latban a Minority Safe Pack ügyében?

Cs. P.: Reméljük, sokat. A biztonság kedvéért ugyanis a dokumentumba belefogalmaztuk, hogy kérjük az Európai Bizottságot, a polgári kezdeményezést kezelje súlyának megfelelően. Bármi lesz az eredmény április 3-án, a határozat mellett az összegyűlt aláírásokat szintén letesszük az uniós asztalra, így is nyomatékosítva a határozatban foglalt kérést az EU-jogalkotás előkészítésére.

– Szerbia és Ukrajna viszont nem tagja az EU-nak, márpedig utóbbi országban a diszkriminatív nyelvtörvény miatt a kisebbségi helyzet most különösen éles. A kezdeményezés mire kötelezhetné őket?

Cs. P.: Most még csak az Európai Parlament már elfogadott határozatáról érdemes beszélni. Az pedig leszögezi, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak is ezen elvárások alapján kell megvalósítaniuk kisebbségpolitikájukat. Ezzel a magyar diplomácia is erős fegyvert kapott, és immár nem magányos harcosként, hanem az uniós parlament összes frakciójának szavazatával elfogadott határozattal a háta mögött léphet fel.

– A dokumentum végén van három érdekes, oda nem illő paragrafus a homofóbia elleni fellépésről és a melegjogok védelméről. Jól sejtem, hogy ez volt az ára a kisebbségek melletti kiállásnak?

Cs. P.: Nagyjából igen. Eddig az EP-ben ha ilyen kérdésről esett szó, hetven százalékban a szexuális, 20 százalékban a más földrészekről származó vallási, 4-7 százalékban az új bevándorlók álltak a középpontban, s az őshonos kisebbségek 2-3 százaléknyi figyelmet kaptak. Most, három év kemény munka után fordult a kocka: a határozat 97 százaléka szól rólunk, és csak töredéke az LMBT-személyekről. Amikor az Európai Néppárt nevében a többi frakcióval tárgyaltam, a következő dilemmával szembesültem: megkockáztassam-e, hogy a szélsőbaloldali, szocialista vagy liberális frakciók azért nem szavazzák meg a javaslatot, mert nem tartalmazza a dédelgetett témájukat. Úgy döntöttem, ez a három rövidke bekezdésnyi gesztus bőven megéri – és valóban ennek köszönhettük, hogy a 751 fős parlamentben mindössze heten voltak a határozat ellen, s 13-an tartózkodtak. Ilyen elsöprő támogatásról nemhogy három éve, de három hónapja sem mertünk volna még csak álmodni sem.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.