Békítgessünk-e diktátorokat?

/ 2018.06.18., hétfő 17:20 /
Békítgessünk-e diktátorokat?

A második világháború tanulsága, hogy a békét fenyegető, azt fölrúgó hatalmakat nem lehet megszelídíteni engedményekkel. Tehát megelőző háborút kellett volna indítani Hitler Németországa ellen a Rajna-vidékre történő bevonuláskor, vagy Mussolini ellen, amikor megtámadta Etiópiát?

Majdnem biztosan, de nagyon kevesen támogatták volna a háborút. Észak-Koreát ma veszélyes volna katonai eszközökkel megrendszabályozni, de húsz évvel ezelőtt még lett volna rá lehetőség. Meg kellett volna próbálni? Ma épeszű ember nem gondolja, hogy a Krím félszigetet elfoglaló Putyint háborúval kellett volna a nemzetközi jog tiszteletben tartására kényszeríteni. De várható volt, hogy a szankciók hatására Oroszország kivonul Ukrajna megszállt területeiről? Aligha. Akkor viszont jó képet kell vágni ahhoz is, hogy – mondjuk így – Oroszország katonai eszközökkel segíti elő Kelet-Ukrajna egyes részeinek különválását? Vagy az autoriter, illiberális rendszereket mégis célszerű békítgetni? Nem könnyű ma döntéshozónak lenni a demokratikus országokban.

Hetven éve axióma, hogy Észak-Amerika és Nyugat-Európa, az atlanti világ szoros politikai és katonai együttműködése az európai béke záloga. Hogy mit jelentene még egy atomfegyverek bevetése nélkül vívott háború is, arról ízelítőt ad a Kiborgok című, néhány napja a budapesti Ukrán Nagykövetség által bemutatott, a donyecki repülőtérért folytatott harcokról szóló film. De az I. világháború századik évfordulója kapcsán is könyvek, filmek, kiállítások figyelmeztetnek a háborúk szörnyűségeire, annak értékére, hogy mifelénk béke van. Ezért is több empátiára volna szükség az ázsiai és afrikai háborúk áldozatai iránt, a nagyhatalmaknak külpolitikájukkal a békét kellene szolgálniuk.

Ma még nem lehet megmondani, hogy Trump elnök nem konvencionális lépései háborúkhoz vezetnek-e, vagy békét teremtenek a Közel- és a Távol-Keleten. Az Európai Unió ellen indított kereskedelmi és vámháború hozadéka viszont máris látható: az EU felülvizsgálja Oroszországgal szembeni politikáját, azaz megkezdte az „appeasement”, a békéltetés folyamatát. Hiba volna ezt a történelmi precedensek alapján eleve elutasítani. Putyin nem Hitler, s noha nem haboz erőt alkalmazni (Grúzia, Szíria), vagy fenyegető katonai lépéseket tenni nyugati határvidékén, nincsenek világuralmi céljai, addig lép, ameddig engedik. Lehet-e, szabad-e vele megegyezni akár Ukrajna ellenére, de egy új enyhülés érdekében, ami a világ más tájain csökkentené a feszültségeket, fékezné a migrációt, és csillapítaná Oroszországnak a 90-es évek dereka óta jelentkező sértődöttségét? Vagy a jószándékból születő egyezmények – mint 1938-ban a müncheni Hitler és a nyugati nagyhatalmak között – mindig az ellenkező hatást érik el, a béke helyett a háborús veszélyt növelik?

Mi a magyar érdek, mi a teendő ebben a helyzetben? Ha valamikor fontos a visegrádiak egyetértése és közös fellépése, akkor ennek most van az ideje. Meg kell találni a középutat a Moszkvával szemben zsigerileg bizalmatlan lengyel és a veszélyesen intim magyar politika között. Ha ezt megtaláljuk, az jó szívvel ajánlható Nyugat-Európa számára. Az ukrán–orosz viszály, e testvérháború gyökere a kisebbségi kérdés. Az 1953-ban orosz ajándékként Ukrajnához csatolt Krím népessége vegyes, az orosz többség mellett ukrán és tatár kisebbséggel. Kelet-Ukrajnában a társadalom többsége orosz nyelvű, de hogy orosz tudatú-e, az kérdéses. A megoldás kézenfekvő: a területi vagy a kulturális autonómia. Minden kisebb egység döntse el, melyik nyelven akarja taníttatni gyermekeit, igazgatni önmagát. Egész Ukrajnában lehet az ukrán az államnyelv, de a vegyes vagy a nemzetiségi vidékeken legyen egy második hivatalos nyelv is. Ukrajna és szomszédai kössenek egymással védnökhatalmi egyezményeket a kisebbségek védelmére, nemzetközi garancia mellett. Dél-Tirol példája bizonyítja, hogy ez működik. München helyett Bécs lehetne egy Kelet-Európában tartós békét hozó nemzetközi konferencia színhelye.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámon.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.