Berberek Európa ellen

/ 2017.09.06., szerda 16:32 /

Marokkó vált a terroristák legnagyobb kibocsátó országává: a Nyugat-Európában elkövetett támadások résztvevőinek fele innen származik. Az elkövetők viszont nem arabok, hanem berberek, akik akár ki is szakadhatnak eddigi hazájukból.

Lehet, hogy a barcelonai terrortámadás fordulópontot hoz a terrorizmus elleni harcban: a figyelem középpontjába egy régóta ismert, ám eddig figyelmen kívül hagyott tény került. A konszolidált, erős központi hatalommal rendelkező és békés Marokkóból származik ugyanis a nyugat-európai merényleteket elkövető terroristák legalább fele. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az európai bürokrácia a marokkói merénylőket belegyömöszölte a szélsőséges muszlim-arab „skatulyájába”, mert a támadásokat az Iszlám Állam vállalta magára. Ezzel a hatóságok máris tálalni tudták a közvéleménynek az indítékot, vagyis papíron minden rendben volt. Csak éppen a terrortámadásoknak nem lehetett elejét venni.

A marokkói elkövetőket közelebbről megnézve kiderül, hogy tulajdonképpen nem is arabok, hanem berberek. (Igaz, többnyire berber-arab kettős identitásuk van, és mind a két nyelvet használják.) A marokkói terroristák közös jellemzője, hogy kevés kivételtől eltekintve mindegyikük a Rif-hegységből származik, mely Marokkó földközi-tengeri partvidékén, a Gibraltárral szemben lévő Tangertől az algériai határig 400 kilométer hosszan és körülbelül száz kilométer szélesen húzódik.

A barcelonai terrortámadás főszereplője, Younes Abouyaakoub, aki kisteherautóval a katalán nagyváros sétálóutcájába hajtott, szintén a Rifből származik, csakúgy, mint ugyancsak első generációs bevándorló hét társa. A tavalyi brüsszeli repülőtéri robbantás öt elkövetőjéből és előkészítőjéből négynek a Rif-hegységben vannak a gyökerei, hárman közülük viszont már Belgiumban születtek. A párizsi merényletsorozat egyetlen ismert túlélő elkövetője, Salah Abdeslam szülei is a Rifből költöztek Belgiumba.

Mindenki ellenség

Miközben VI. Mohammed marokkói király a terrorizmus megfékezésében együttműködik a nyugati titkosszolgálatokkal, a monarchia egyben az egyik legnagyobb szélsőségeskibocsátó állam. A Rif-hegységben élő berber őslakosság ezer évre visszamenőleg minden központi hatalomnak ellenállt. Harcoltak a berber királyok, majd a VIII. századtól az arab hódítók ellen, a XX. század elején a francia és spanyol gyarmatosítóknak keserítették meg az életét – a húszas években hat évig tartó felkelés tört ki, melyet csak nehezen tudtak leverni. Az 1956-os függetlenné válás után a berberek az arab elitet vették célba, amely kiszorította őket a hatalomból. Zárt közösségről beszélünk, településeik a 2000 méteres magasságnak és az úttalan utaknak köszönhetően nehezen közelíthetők meg. A berberek az elszigeteltség miatt meg tudták őrizni nyelvüket és kultúrájukat, s a 33 milliós marokkói népesség harmadát alkotják még ma is. A berberek lakta hegyvidék az ország legszegényebb része. A Rif arabul azt jelenti: a művelt föld széle; mezőgazdasági művelés valóban nincs a területen, az egyetlen „haszonnövény” a marihuána: a hegyvidéken a berberek a kábítószer előállításából és csempészésből élnek.

A monarchiával való történelmi szembenállás miatt II. Haszan – VI. Mohammed apja – közel négy évtizedes uralkodása alatt egyszer sem kereste fel a Rif-hegységet. Az állami intézmények sem épültek ki olyan mértékben, mint az ország többi részén. Ez a helyzet mágnesként vonzotta az Iszlám Államot. A dzsihadista ideológia betört a hegységbe, ahol az erőszak egyébként is mindennapos. Ráadásul a marokkói imámok az Öböl menti országokba jártak „továbbképzésre”, ahol a muszlim vallás radikális, szalafi ága uralkodik, például Szaúd-Arábiában.

A fentiek miatt a berberek egyre inkább radikalizálódtak, és e folyamat már az Iszlám Állam megjelenése előtt jó egy évtizeddel elkezdődött. A 2004- es madridi vonatmerényletek elkövetőinek mindegyike a Rif lábánál lévő, 400 ezer fős Tetuánból származott. Három évvel a madridi támadások után a The New York Times egyik riportere felkereste a várost, és döbbenten tapasztalta, hogy a helyi fiatalok nagy részének pozitív élményt adott a madridi mészárlás. Aligha lehet csodálkozni, hogy a Rif egyik „gyermeke”, Najim Laachraoui már szülővárosában, a hegység déli lábánál lévő Ajdirban az Iszlám Állam bombagyárosává képezte ki magát. A „szakember” 2013-ban Szíriába utazott, hogy tökéletesítse tudását. Komoly ismeretekre tehetett szert, mert tavaly a brüsszeli repülőtéren az ő pokolgépei 32 embert öltek meg, és a merénylővel is végeztek.

Naiv vesztesek

Mindennél meglepőbb viszont a spanyol hatóságok előrelátásának hiánya. A madridi merényletsorozatban játszott felkészítő szerepéért a Nyúl fedőnevű, 18 évre ítélt Rachid Aglif imámnak nem kellett magányosan töltenie börtönbüntetését. Társat kapott cellájában egy másik imám személyében, akit egyszerű köztörvényes bűncselekményért, kábítószer-csempészésért ítéltek el 2012-ben két évre, és akinek addig nem voltak radikális nézetei. A Rif-hegységben lévő Bab Tazából származó Abdelbaki Es-Satty a börtönben Rachid Aglif hatására radikalizálódott. Ő volt, aki a barcelonai támadást végrehajtó személyeket ideológiailag felkészítette, majd a merénylet előtt a bombakészítéskor bekövetkezett véletlen robbanásban meghalt.

Kérdés, az Európában élő berberek miért támadnak új hazájukra. Molenbeek összetörte a szívemet című könyvében Teun Voeten belga családapa írja le talán a legjobban az európaiak és a bevándorlók, jelesül a berberek kapcsolatát. Voeten korábban a mára hírhedtté vált, 80 százalékban muszlimok lakta brüsszeli kerületbe költözött családjával. Naivan arról álmodozott, hogy gyerekei multikulturális közegben nőnek fel, együtt játszanak a berber szomszédok csemetéivel. Csalódnia kellett, ugyanis a berberek nem fogadták be. „A régi migránsok és gyermekeik számára vannak olyan kapcsok, amelyek egymáshoz kötik őket. Elsősorban a rifi kötelékek magatartási »kódexe« alakított ki olyan mentalitást, amely az új haza törvényei fölé helyezte a barátságot, a rokonságot, az azonos gyökerű emberekkel vállalt szolidaritást. Ez a gondolkodásmód segített Salah Abdeslamnak és a párizsi terrortámadásban részt vett többi dzsihadistának elrejtőzni Molenbeekben” – fakadt ki könyvében Voeten. A belga hatóságok ma már úgy látják, a Rif közösségét a „törvénytelenség és törzsi, agresszív kultúra” jellemzi, ellentétben a többi bevándorlócsoporttal.

Mindez cáfolata annak az elméletnek, hogy a környezet a hibás, vagyis a hetvenes évektől Nyugat-Európa már nem kínált beilleszkedési formákat a berbereknek. Igaz, hogy 40-50 éve elkezdődött a nehézipar visszaszorulása, bányák zártak be, ekkor történt a két olajárrobbanás, majd a globális pénzügyi válság sok munkahelyet szüntetett meg. Ugyanakkor új iparágak születtek, mint például az informatika, ám a berberek sem az előbbiben, sem az utóbbiban nem helyezkedtek el tömegesen. A kiskereskedelem, a szolgáltatások és az építőipar volt az ő világuk, a fiataloknak pedig az utca; a nyugat-európai berber terrorsejteket így az agresszív mentalitás és a szélsőséges iszlamizmus tragikus találkozása termelte ki.

Marokkó a következő

Egy másik tényező tovább mélyítheti a problémát: nem elképzelhetetlen, hogy a Rifben nagy hagyományokkal rendelkező szeparatizmus és a terrorizmus egymásra talál. Ennek már most vannak jelei. Tavaly októberben a hegység földközi-tengeri lábánál fekvő Al-Hoceimában tüntetés robbant ki, mert a hatóságok egy halásztól el akartak kobozni egy kardhalat (mondván, annak halászati szezonja már lejárt), de az eljárás közben egy kukásautó a halászt halálra gázolta. Ilyen jellegű tüntetésekre az arab tavasz kirobbanása óta nem volt példa Marokkóban. Több mint ezer embert tartóztattak le, de az uralkodó parancsára szabadon engedték őket, sőt VI. Mohammed bocsánatot kért a börtönt megjárt emberektől. A királyi gesztus azonban nem csillapította le a kedélyeket.

Idén júliusban újabb tüntetés zajlott le, s ez már erőszakba torkollott: a rendfenntartók könnygázt vetettek be a demonstrálók ellen, s 72 rendőr és 12 tüntető sérült meg. A felvonulók elsősorban az ország többi részéhez képest lepusztult infrastruktúra fejlesztését akarták kicsikarni, de már politikai követelések is megfogalmazódtak. A Rifben a megmozdulások egyre inkább radikalizálódnak, és elképzelhető, hogy szakadárok rövidesen előállnak a Marokkótól való elválás ötletével. Ennek jele, hogy a tüntetéseken alig lehet marokkói zászlót látni, a felvonulók az egyes berber régiók lobogóit lengetik, és az utcákon egyre inkább érezhető a berber öntudat erősödése. Kérdés, hogy a szeparatisták és a terroristák egymásra találnak-e. Ha igen, akkor biztos nem lesz béke a Rif-hegységben, és az arab tavasz Marokkót is eléri.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.