felsooktatasirangsor.hu/vilag/posztfeministanak-oscar-dijat-nyerhet-e-isabelle-huppert-122707

http://felsooktatasirangsor.hu/vilag/posztfeministanak-oscar-dijat-nyerhet-e-isabelle-huppert-122707

Eskü a Koránra

/ 2017.01.18., szerda 15:05 /

Romániában csúcspozíciókhoz jut a muszlim kisebbség, helyenként a magyarok rovására. Az ország így akar az iszlám szemében jobb színben feltűnni. A terrorizmus terjedésével azonban a terv visszájára sülhet el.

„A román titkosszolgálatokhoz rendelt amerikai tanácsadók akadályozták meg, hogy a török-tatár származású Sevil Shhaideh regionális fejlesztési minisztert nevezzék ki Románia első női és ugyancsak első muszlim kormányfőjévé” – állítja Barabás T. János. A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője szerint Shhaideh szíriai származású férje nemzetbiztonsági kockázat a NATO-tag Románia számára. A most már Bukarestben élő férj a Kreml által támogatott Bassár el-Aszad szír elnök híve, a damaszkuszi mezőgazdasági minisztérium volt főtisztviselője. Az amerikaiak azért ellenezték Shhaideh kinevezését, mert az Egyesült Államok Szíriában az államfővel szemben álló Szabad Szír Hadseregnek nyújt katonai támogatást, és tartani lehetett attól, hogy Shhaideh úr információkat ad ki – állítja az elemző.

A miniszterelnöki kinevezés ötlete része volt annak a több évtizedes múltra visszatekintő elképzelésnek, hogy Bukarest a helyi muszlimokat felhasználva jó színben tüntesse fel magát az iszlám világban. Shhaideh beiktatása lett volna az első alkalom, hogy az Európai Unióban az iszlám egyik követője kormányfői tisztségbe kerül. Shhaidehnak viszont meg kellett elégednie a fejlesztési tárcával és a miniszterelnök-helyettesi poszttal, s azzal, hogy ő lett az első politikus Romániában, aki miniszteri esküjét nem a Bibliára, hanem a Koránra tette le. A politikus korábban szülőföldje, a muszlimok által is lakott Dobrudzsa megye önkormányzatának volt a vezetője, a szocialisták megbízható embereként az volt a feladata, hogy a helyi oligarchákat pénzelje és kézben tartsa.

A hálás muszlimok

Románia délkeleti csücskében 65-70 ezer muszlim vallású török és tatár él. Bár a teljes népesség 0,3 százalékát teszik ki, komolyan képviseltetik magukat a román felső és középvezetői garnitúrában. Bukarest mesterségesen felturbózza az iszlám jelentőségét Romániában, hogy a muszlimok láthatóak legyenek a világ számára, és az ország jó benyomást keltsen muzulmán körökben. A román miniszterelnök alá tartozó Etnikumközi Kapcsolatok Főosztályának államtitkári rangban lévő vezetője szintén tatár származású. Hivatalának feladata például „kidolgozni és jóváhagyásra a kabinet elé terjeszteni a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azonosságának megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkozó stratégiákat”. Régebben ezt a posztot a szokásjog alapján magyar politikus töltötte be – mint a legnagyobb nemzetiség képviselője –, de 2015 októberében Laczikó Enikő Katalint, az RMDSZ emberét indoklás nélkül menesztették.

Ezzel az akkori szocialista román vezetés két legyet is ütött egy csapásra. Megszabadult a megbízhatatlan, „kuruckodó” magyar politikustól, és kifelé azt kommunikálhatta, hogy egy muszlim került magas polcra. Az Etnikumközi Kapcsolatok Főosztályának élére a tatár származású Amet Aledin került, aki feltétel nélküli hűségéről biztosította megbízóit. „Romániában élünk, Románia a hazánk, román állampolgárok vagyunk. Ide tartozunk. Szeretjük és kötelességünk szolgálni ezt az országot, amely helyet ad nekünk, hogy megszülethessünk, élhessünk, és nagyon sokunk számára ez lesz az a hely is, ahol meghalunk” – nyilatkozta.

„A romániai törökök és tatárok a tengermelléken többnyire kis településeken, hagyományos tekintélyelvű mikrotársadalomban élnek. A faluban a pap (imám) tanító és bíró is egy személyben, a családban a férj dönt mindenben, szava parancs. Történelmük során a dobrudzsai muzulmánok erősen ki voltak szolgáltatva a térség többnyire zsarnoki hatalmainak, számukra a túlélés a felsőbbség iránti feltétlen engedelmességet jelenti, ezzel is magyarázható hűséges, alázatos magatartásuk a román állammal szemben. Nem is beszélve arról, hogy a szegényes körülmények miatt rá vannak utalva az állam támogatására” – elemzi a törökök és tatárok viselkedését Barabás T. János. A kutató szerint a muszlimok nem sokat köszönhetnek a románoknak. A muszlim többségű Dobrudzsa – nyugaton a Duna, keleten a Fekete-tenger határolja – az 1880-as berlini konferencia döntése révén került Romániához. A román tüzérség ágyútűzzel fogadta új polgárait, így űzte el az ottani muszlim többségű lakosság felét. Az 1920-as évek elején Bukarest arománok – a románhoz hasonló nyelvet beszélő népcsoport – betelepítésével még inkább az iszlám követőinek kárára változtatta meg az etnikai arányokat.

Ma már csak egyetlen falu található, ahol a muszlimok vannak többségben. Dobromir háromezer helybéli polgárának 60 százaléka török, akik az oszmán uralom óta élnek itt. Két mecsetük van, és muszlim vallási iskola is működik a községben. Dobromir mégis az alkalmazkodás és önfeladás mintája. Az Adevarul román napilap szerint az egyik falusi így magyarázta az elrománosítás egyre láthatóbb jeleit: „Mi nem olyanok vagyunk, mint a magyarok, hogy gondokat okozzunk másoknak, mi csendesek vagyunk.” De ami ezután jön, a radikális muszlim világban halálos bűnnek számít: „Disznót vágok és megeszem, ez az igazság” – ismeri el Iaşa Remzi, a falu egyik hangadója.

Az iszlám mint eszköz

A romániai muszlimok kimaradtak a húszas–harmincas évek törökországi forradalmából, és az azt követő reformok sem érintették meg őket. Így a nacionalizmus, mely a köztársasági Törökország alapideológiája volt, elkerülte a kis közösséget. Ezzel is magyarázható, hogy könnyen alkalmazkodnak, és tétován ugyan, de elindultak az identitásváltás útján. Az anyaország sem várja őket tárt karokkal, Isztambulban egyenesen kinézik a szegény rokont, aki tengiznek mondja a tengert, pedig az törökül deniz. Az atatürki nyelvreform ugyanis nem volt hatással a romániai törökökre, archaikus nyelvjárásukat pedig ma már kevesen értik.

A román politika már a kommunista időszakban felismerte, hogy a minimális ellenállást sem tanúsító muszlim csoport hasznos lehet a rendszer külpolitikai elfogadtatásában. Nicolae Ceausescu 1965-ös hatalomra kerülése és 1989-es bukása között az egységes nemzetállam jegyében még nem tolta előre a közéletben a muszlimokat, de elnézte nekik, ha gyakorolták vallásukat. Az iszlám országok felé pedig azt a képet sugallta, hogy Romániában a muszlimok szabadon élhetnek, követhetik hitüket. Sőt, palesztin katonai kiképzőtábor is működött Romániában, és Ceausescu évtizedeiben 800 egyetemi hallgatót fogadott az ország, s jelentős részük ott is maradt.

A kommunista ország kirakatbabának használta a muszlimokat, hogy Líbia és Szaúd-Arábia olajmilliárdjait Romániába fektesse be – nem nagy sikerrel. Az elmúlt évtizedekben százezres nagyságrendben telepedtek Romániába arabok és törökök, főleg Bukarestbe, ahol a pékségek, vágóhidak többsége már muzulmán kézen van. A muzulmánok számának megugrása biztonsági kihívás is, hiszen többnyire válság sújtotta vidékekről jöttek. A román fél az 1990-es évek közepéig Szaúd-Arábiából engedett be segélyt, támogatást a szintén szunnita hittestvéreknek. A román sajtó szerint a szaúdiak szélsőséges tanokat is behoztak az országba, így jelenleg elsősorban török kapcsolatai vannak az iszlám közösségnek. Az elmúlt évtizedben Bukarest inkább Törökország felé fordult, ahol a szekuláris állam visszaszorulásának és a politikai iszlám térnyerésének vagyunk tanúi. A török cégek pedig kaptak az alkalmon, és egyre-másra telepítik Romániába nagyvállalataikat. Az elképzelések szerint a háztartási gépeket gyártó Arcelik 100 millió eurós zöldmezős beruházást akar megvalósítani, miközben a török cégnek már van egy gyára a Bukaresthez közeli Găestiben.

Az Ankarával való jó viszony érdekében a román diplomácia megint játékba hozta az iszlám kártyát. Hosszas vajúdás után a bukaresti hatóságok engedélyt adtak egy gigamecset felépítésére a fővárosban. Recep Tayyip Erdogan török elnök tavaly Bukarestben közölte: minden támogatást megad a projektnek. Persze kérdéses, hogy román részről is elő tudják-e teremteni az anyagi eszközöket a beruházáshoz. Viszont tény, hogy a romániai iszlám „jobb láthatósága” érdekében az elmúlt két évtizedben a romániai mecsetek száma megduplázódott, így ma 80 imahely áll az iszlám követőinek rendelkezésére.

Jönnek a szélsőségesek

A román politika azonban valószínűleg kudarcként fogja megélni az iszlám nyitást. Ankarának ugyanis nem tetszik, hogy Románia hadiipari együttműködést kötött Izraellel, és erős katonai jelenlétet kíván kiépíteni a Fekete-tengeren, ami együtt járna a török befolyás visszaszorításával a térségben. A másik komoly érdekellentét, hogy Bukarest az Azerbajdzsán–Grúzia–Románia gázszállító rendszer (AGRI) megvalósítását preferálja, ami vetélytársa lehet az Ankara által szorgalmazott, Oroszországból Törökországon keresztül az unióba tartó gázvezetéknek. Az AGRI rontja az erősen török érdekeltségű Transz-Anatóliai (TANAP) gázvezeték leendő üzleti lehetőségeit is. Az 1850 kilométer hosszú vezeték Azerbajdzsánból indul, és Grúzián, Törökországon, Görögországon, majd Albánián át jutna el Olaszországba.

Belpolitikailag pedig veszélyessé vált Bukarest „iszlamizált” diplomáciája. A román sajtó szerint a romániai muszlimok szélsőségesek toborzásának célpontjává válhatnak, mint ahogy történt Boszniában és Macedóniában. A lapok helyi szakértőket idéznek, akik szerint az Iszlám Állam célja a balkáni térség destabilizálása. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egy éve kiadott jelentése szerint tíz, hét és három évre kiutasítottak Romániából több francia állampolgárt, mert az Iszlám Állam és az al-Kaida terrorszervezet nézeteit vallották, és dzsihadista propagandát fejtettek ki.

A Ceausescu idején Romániában tanuló egyetemi hallgatók és a palesztin katonai kiképzőtáborban jeleskedők közül sokan nem tértek haza. Ráadásul az utóbbi években a Közel-Keletről utánpótlást is kaptak a külföldi muszlimok. Juszuf Murát bukaresti mufti szerint az új emberek független módon szervezik meg magukat, olyan kulturális egyesületeket hoznak létre, amelyek a radikális csoportok megszervezésének falaznak.

A jelek szerint azonban Bukarest még mindig nem ismerte fel az „iszlám nyitás” veszélyét. Pedig az SRI igazgatójának, George Maiornak egy évvel ezelőtti nyilatkozata nem megnyugtató: „Románia afganisztáni jelenléte és az idetelepített amerikai rakétapajzs miatt rajta vagyunk a terrorszervezetek térképén. A terroristák számára Románia éppen olyan célpont, mint a nyugat-európai államok” – állítja a titkosszolgálati főnök.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.