Fegyverbe!

/ 2018.04.11., szerda 17:55 /

Lettország idén lesz százéves, de a világ nem csak emiatt figyel rá – meg az egész Baltikumra –, hanem Oroszország miatt is. Hogyan segített Vlagyimir Putyin abban, hogy megszülessen az egyik legöntudatosabb NATO-nemzet?

Egy évvel ezelőtt a védelmi kiadások mindentudója, a Stockholm Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI)közzétette éves jelentését, amelyben részletezi, melyik ország mennyit költ a haderejére. Sok meglepetés nem volt benne, egyet kivéve: egy állam 2015 és 2016 között egészen példátlan, 44 százalékos többletforrást biztosított a fegyveres erőinek, s ezzel a védelmi büdzsé egyik évről a másikra csaknem másfélszer akkora lett. És nem állnak meg: 2016 és 2017 között újabb plusz 24 százalék, idén pedig még 29 százalékkal több: a 2014-ben – a NATO kimutatásai szerint – 221 millió eurós katonai költségvetés ma 576 millió euróra (180 milliárd forintra) rúg. Összehasonlításképp: az ötször népesebb Magyarország mindössze kétszer ennyit költ ilyen célra (úgy, hogy légierőt is fenn kell tartania). Most, hogy államiságának 100. évfordulóját ünnepli, az érdekelte a Heti Választ, mitől fél Lettország ennyire.

Szovjet Hanza

Ha az ember végigsétál a fővárosán, Rigán, nem nagyon érti a dolgot. Pedánsan rendben tartott utcák; felújított épületek az art nouveau olyan remekeivel, hogy azt Budapest is megirigyelhetné; a kora tavaszi északi mínuszokban is hívogató parkok, háttérben a Hanza-városokéra emlékeztető központi terek karcsú templomtornyaival. A várost kettészelő és pár kilométer múlva a Balti-tengerbe torkolló Daugava folyó nyugati (bal) partján persze ott vannak az államiság száz esztendejét jó ötven évre „megakasztó” szovjet kor kellékei: a panelerdők, a tagköztársaságok fővárosainak járó tévétorony, meg az irdatlan II. világháborús győzelmi emlékmű, amely ma a 640 ezres Riga csaknem 40 százalékát kitevő orosz ajkú lakosság Mekkája.

A Szovjetunió összeomlásával és az 1991-ben újra elnyert függetlenséggel elérkezett az eufória. (Az elszakadási folyamatot két évvel korábban a három balti országon 600 kilométeren át nyúló, kétmillió fős élőlánc tette emlékezetessé.) Moszkvát ugyanis az önálló Lettország újjászületésekor épp a Mihail Gorbacsov elnök elleni augusztusi puccs(kísérlet) kötötte le, a következő években pedig Borisz Jelcin káoszt káoszra halmozó kormányzása következett. Oroszország minden volt, csak veszély nem. Eközben a baltiak a maguk útját járták, és nem lehetett kérdéses, hogy törekvéseik EU-és NATO-tagsággal végződnek; 2004 májusára meglett mindkettő. Nem kell messzire menni, hogy kiderüljön, nem döntöttek rosszul: a kontraszt minden téren égbekiáltó a Baltikum és Lengyelország közötti orosz exklávéval, Kalinyingráddal; mintha nem is szomszédos területek, hanem más bolygók lennének.

A fordulat éve

Mára viszont kiderült, hogy az 1990-es években és a 2000-es évek elején megismert, a Nyugattal szinte békülékeny Oroszország csak átmeneti volt. A Krím 2014-es elszakítása Ukrajnától Lettországban és az egész Baltikumban megszólaltatta a vészcsengőt. „A Krím utáni három hónapban több mint 1500-an jelentkeztek nálunk szolgálatra” – árulja el a Heti Válasznak a lett nemzeti gárda, a Zemessardze parancsnoka, Ainars Ozolinš dandártábornok. A 8000 fős fegyveres testület a vezérkari főnök irányítása alatt áll, tagjai – a főtiszteket leszámítva – civil önkéntesek, akik bármikor mozgósíthatók. Különösen erősek a kiberelhárításban, melynek részleteit azonban még Ozolinš parancsnok sem ismeri. Mint mondja, nem szól bele olyasmibe, amihez nem ért, egyszerűen bízik a beosztottjaiban, akik ez esetben a lett gazdaság büszkeségei, a Zemessardzében napi 20 euróért önkénteskedő, amúgy több ezer eurós fizetésű IT-mérnökök. A gárdának orosz nemzetiségű tagjai is vannak, ami jól példázza, hogy a lettországi etnikai feszültségek nem olyan élesek, mint ahogy az orosz propaganda láttatni szeretné.

„Nem akarom elviccelni a dolgot, de Vlagyimir Putyin sokat segített a hadsereg ugrásszerű finanszírozásában 2014 után, mert felnyitotta a döntéshozók szemét, miközben megnőtt a társadalmi támogatottságunk is” – ezt már az emlegetett vezérkari főnök, Leonids Kalninš altábornagy mondja lapunknak a védelmi minisztérium épületében. Krím szerinte jó lecke volt, és már soha nem fog visszatérni a korábbi békés jószomszédi állapot. Pánikot viszont nem akar kelteni: „Inkább a hazafiasság elterjesztésére törekszünk, és ez működik. Nem ijedünk meg Oroszországtól, de aggodalommal tölt el, amit az utóbbi években láttunk” – értékel, ugyanakkor Kalninšnak megvan a véleménye azokról az újságcikkekről, amelyek már a harmadik világháború kitörését vizionálják a Baltikumba: „Valamivel el kell adni a lapokat.”

Előretolt helyőrség

A pénzen kívül a NATO nyugtatja a lett kedélyeket. A szövetség 2016-os varsói csúcsán döntöttek arról, hogy a keleti tagországok elrettentő képességét segítendő Lengyelországba és a három balti országba négy többnemzetiségű zászlóalj harccsoportot telepítenek. A „fokozott előretolt jelenlét” (Enhanced Forward Presence) névre keresztelt misszió keretében Lettországba hat szövetséges nemzet (Albánia, Kanada, Lengyelország, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia) több mint 1100 katonája érkezett, akik jórészt a lett szárazföldi erők legnagyobb bázisán állomásoznak a Riga melletti Adažiban. Ottjártunkkor a 350 fős spanyol kontingens épp éleslövészetet gyakorolt, drónokkal, M113-as páncélozott csapatszállítókkal és Leopard 2-es tankokkal. „Otthon nem nagyon használhatjuk ezeket, itt viszont ideálisak hozzá a körülmények – mutat az irdatlan gyakorlótérre parancsnokuk, a Libanont és Koszovót is megjárt Juan Jansa őrnagy, akiből többszöri érdeklődésre is csak rébuszokban tudjuk kiszedni, mit is szolgál a jelenlétük: – Azért vagyunk itt, hogy megelőzzük »akármelyik« ország agresszióját.” Lettország azonban azt is megértette, hogy a hadviselés nagy része ma már a virtuális világban történik, ezért e téren is aktív.

2014 óta Riga ad otthont a NATO stratégiai kommunikációs központjának. Janis Sartst, a légierő egykori központjában működő StratCom igazgatóját arról faggatjuk, vajon mit tudtak az oroszok, amit mi nem. „Elsőként jöttek rá az információs fegyver fontosságára, ráadásul az állam a nyilvánosság minden szeletét ellenőrzi, a szólásszabadság rovására; értik, hogy minden egyes cselekvés kommunikál. Oroszország erős, de nem annyira, mint amennyire annak láttatja magát; ha egyszer ignorálnánk őket, szinte sokkban lennének.” Sartsék tehát – titkos adatokat is felhasználva – a többi között abban próbálnak segíteni azt ezt kérő kormányoknak, hogyan lehet megtalálni azt az egészséges egyensúlyt, hogy az emberek figyelmét fenntartsák a lehetséges veszélyekre, de ezt ne vigyék túlzásba.

Egy gondolata egyébként – magyarországi aktualitása miatt – szöget üt a fejünkbe: „Ha meg akarjuk értetni a társadalommal a kockázatokat, akár a félelemkeltést is használhatjuk eszközül. De ez veszélyes és erkölcstelen fegyver, és ha sokat használjuk, a visszájára fordulhat, mert szükség esetén a társadalom már immunis lesz mindenre. Csak akkor nyúljunk a félelemkeltéshez, ha a fenyegetés már közvetlen!”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.