Hit által nyert szabadság

/ 2017.10.25., szerda 15:51 /

Luther háztartása, Melanchthon zsebórája, Kálvin tudományos igénye – a reformáció 500. évfordulóján a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője jelképes alakok, helyszínek és tárgyak felidézésével fest történelmi tablót a protestantizmusról.

Hogy miként is történt annak a 95 tételnek a nyilvánosságra hozatala, aminek 500. évfordulóját október 31-én ünnepeljük, nem tudjuk pontosan. Az viszont bizonyos, hogy az 1483. november 11-én született, Martin Ludherként anyakönyvezett Ágoston-rendi szerzetes immár nem pusztán egy, a templom, a kolostor vagy akár az egyetem falain belüli vitát akart kezdeményezni tételeivel, hanem Mindenszentek előestéjén, Wittenberg városának egyik legforgalmasabb helyén mindenkit meg akart szólítani.

Sola fide

Ha az ember ma látogat el az Elba-parti kisvárosba, nehezen tudja elképzelni, hogy egy olyan szellemi áramlat forrásvidékénél jár, ami döntően változtatta meg az embernek Istenhez, a tudáshoz, a személyes felelősséghez és az embertársaihoz való viszonyát. A Bölcs Frigyes választófejedelem által 1502-ben alapított egyetemből sosem lett óriási intézmény, mint ahogy a város is megőrizte kissé álmos jellegét, amin még az idei nagy reformációs megemlékezések sem változtattak sokat.

A hely szellemének ugyanakkor már önmagában üzenete van: egy kis egyetem, egy szűkebb közösség vagy az egyes ember autonómiája, szellemi frissessége, mozgékonysága segítheti a korszakalkotó gondolatok megszületését, akár egy tévedhetetlennek gondolt intézménnyel, hatalommal szemben is. Az egyes ember felemelése azáltal, hogy a Szentírás neki is szól (sola scriptura), hogy a hit által (sola fide) az isteni kegyelemben ő is részesülhet (sola gratia), hogy Krisztus az ő megváltója is (solus Christus), a szabadság olyan megtapasztalásával adományozta meg a kor emberét, ami máig hatással van a közgondolkodásra.

Az október 31-i dátum jelentőségével a reformátor nagyon is tisztában volt, hiszen – tételeinek nyilvánosságra hozatala mellett – ezen a napon írta meg levelét Albrecht mainzi érseknek, a birodalom első számú egyházi vezetőjének arról, hogy a búcsúcédulák árusítása „alapvetően téves értelmezés”, amely által a „boldogtalan lelkek” azt hiszik, hogy üdvösségük biztosítva van. E mesterien megfogalmazott szöveget „a méltatlan gyermek”, ahogy a szerző magát nevezi, életében először már Martinus Lutherként írja alá. A névváltoztatás a görög „elutherius” szóra utal, melynek jelentése „a szabad”, az evangélium olvasása által szabaddá lett ember.

Az Isten igéjének tanulmányozása által elnyert szabadság, az ebből merített bátorság ugyanakkor a teológiai fordulat kimondásán túl a Német–Római Császárság hatalmi viszonyait megingatta. A búcsúcédulák gyakorlatának megkérdőjelezése ugyanis az észak–déli pénzpumpa működését kritizálta, ami az üdvösség elnyerésének lehetőségét firtató kérdésből súlyos politikai problémát kreált. Az ugyanis már 1517-ben is világos volt, hogy a vagyonukat és az alattvalóik vásárlóerejét óvó német választófejedelmek nem örülnek, ha a pénz délre vándorol, még ha oly nemes, vagy – történelmi távlatból – magasztos célt szolgál is, mint a Szent Péter-bazilika építése. Ha valaki hasonlóságot vélne felfedezni az akkori és a mostani érdekellentétek között, nem áll messze a valóságtól, még ha a mai európai uniós pénzügyi vitáknak teológiai vonatkozása nincs is.

A reformáció tehát az első pillanattól nagyon is gyakorlatias gondolkodást megkövetelő politikai, gazdasági erőtérbe került, aminek tanulmányozása persze nem vonhatja el figyelmünket a teológiai alapvetésekről. Martin Luther, Philipp Melanchthon, majd Jean Calvin és Ulrich Zwingli ugyanis kiváló tudósok voltak, korántsem különböző világi hatalmak segéderői. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy később véres háborúk, évszázadokig tartó politikai ellentétek bontakoztak ki a reformáció tanainak hívei és ellenfelei között.

Az 500. évfordulón Wittenbergben rendezett kiállítás, mely 95 korabeli tárgyat, köztük Luther Magyarországon őrzött végrendeletét állítja reflektorfénybe, úgy rajzolja meg a kor legfontosabb személyiségeinek arcélét, hogy mindennapjaik sodrásában mutatja be egy világméretűvé vált vallási mozgalom kialakulásának kezdetét.

Már a Wittenberg belvárosának szélén felállított, leginkább a Feszty-körképhez hasonlítható Asisi-panoráma, Yadegar Asisi festő- és akcióművész alkotása is a ráhangolódást segíti. Ki-ki eldöntheti, mennyire tart mesterkéltnek vagy giccsesnek egy ilyen, a város 1517-es életét bemutató körtablót, az viszont tagadhatatlan, hogy a korabeli szokások, az élet brutalitásának, véres valóságának ábrázolásával segíti megérteni, hogy Luther és társai milyen körülmények között változtatták meg először szűkebb környezetük, majd Európa gondolkodását.

Asztali beszélgetések

A középkori városban élő három főszereplő, Luther, Melanchthon és az idősebb Lucas Cranach egykori lakhelyeinek meglátogatása nyomán világossá válik, micsoda jól szervezett logisztikával működő gépezet volt a máig lenyűgöző szellemi, művészeti tevékenységet folytató emberek mögött. Lutherék háztartása eleve döbbenetes méretű volt azáltal, hogy gyakran több tíz, akár külföldi egyetemista is lakott náluk. Ebben a kulturális és nyelvi sokszínűségben a feleség, Katharina von Bora vezette ház naponta akár 50-60 embernek biztosított ételt és higiéniai körülményeket, miközben a családfő könyvek sokaságát írta, prédikációkra készült, hogy esténként a – tanítványok által feljegyzett – „Asztali beszélgetések”-en adomázásra is jusson ideje – a házilag főzött sör elfogyasztása mellett.

A néhány házzal távolabb lakó Philipp Melanchthon mindennapjai is az egyetemi sürgés-forgásban zajlottak, s bár egyházalapítóként a teológus Luthert tartjuk számon, az enciklopédikus kitekintésű Melanchthon mint praeceptor Germaniae, azaz Németország tanítómestereként vonult be a köztudatba. A szikár professzor családi háttere is rávilágít a korabeli hálózatok fontosságára, hiszen nagybátyja, Johannes Reuchlin (1455–1522), korának első keresztény hebraistája, filozófus, jogász és diplomata volt, aki korán felismerte unokaöccse tehetségét, és eredeti nevét – Schwarzerdt – görögre fordítva voltaképp pályára állította Luther későbbi legközvetlenebb munkatársát, barátját.

Melanchthon kezdetben csak görög nyelvet tanított Wittenbergben, de történeti, filozófiai tudása, bibliaismerete hamar az egyetem egyik legnépszerűbb, tudományosan legelismertebb tanárává tette. Hogy munkája mellett több ezer levelet írt Európa-szerte élő egykori tanítványainak, tudóstársainak, együttműködést épített ki más tudományos műhelyekkel, mint például a genfi Jean Calvinéval is, jelzi hatalmas energiáját, ami a reformáció tanainak terjedését segítette. Szemléletes illusztrációja Melanchthon nagyon fegyelmezett életének, hogy a 95 kiállított tárgy közt ott van a zsebórája is, amely egyike az első kisméretű időmérőknek a XVI. század technikatörténetében.

A szintén néhány házzal odébb élő Cranach család hatása a város életére és a reformáció folyamatára már szinte korunk politikai befolyásszerzési és kommunikációs gyakorlatát idézi. Az idősebb Lucas ugyanis több mint harminc éven át városi tanácsos, ezen belül több évig polgármester is volt. Hogy ezáltal miképpen tudott családjának a patikaműködtetés, a nyomdászat vagy az alkoholkimérés különböző előjogokat biztosítani, borítsa jótékony homály. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy befolyása mögött teljesítmény húzódik: festményeivel, grafikáival a művészettörténetben maradandót, a képek érthetőségével, műhelyének sokszorosító tevékenységével pedig a reformáció megismertetése érdekében korszakos jelentőségűt alkotott. Ne felejtsük el, hogy a kor embereinek elsöprő többsége nem tudott írni, olvasni, így a képeknek és a kimondott szónak különös jelentősége volt.

Muszlim kihívás

A három főszereplő együttműködése, tevékenységük egymástól eltérő, de egymást nagyon is erősítő karaktere volt a reformáció hatásának alapja. És természetesen Luther bibliafordítása, ami azért meghatározó a német és az egész európai eszmetörténet számára, mert az anyanyelven megszerezhető tudás ígéretét hordozta, nem pusztán a lateiner világ kiválasztottainak. A Wittenbergben tanult magyarok, Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás és más peregrinusok ezt a tapasztalatot hozták haza, hogy nálunk is elindulhasson az a folyamat, amely a reformáció egyházainak kialakulásához vezetett, és ami meghatározó módon segítette a nemzeti nyelv és kultúra kialakulását is.

Az október 31-i és az egész évben zajló megemlékezések a kezdetét jelzik egy olyan sorozatnak, amelynek során a következő hónapokban felidézhetjük a modern Európa kialakulását meghatározó gondolatokat, történéseket. A Biblia nemzeti nyelvekre történő lefordításával és a helyi öntudat megerősítésével a Szentírás univerzális üzenete, a felebaráti szeretet egyetemessége vált láthatóvá. Az így megszerzett tudás növeli az egyes ember szabadságát, de a felelősségét is. A gazdaságra, a munkára vonatkozó reformátori elvek teret adnak a versenynek. A tálentumok mennyiségének különbségét elfogadva más és más helyen és mértékben támogatják az egyén szerepvállalását, de folyamatosan emlékeztetnek a szolidaritás, az elesettek megsegítésének kötelezettségére is.

Vajon e gondolatok mentén nem jutnánk-e előbbre mai gazdaság- vagy akár oktatáspolitikai vitáink megoldásában, magunkkal hurcolt konfliktusaink tisztázásában? És amikor félelemmel tekintünk arra, hogy idegen civilizációk mennyire veszélyeztetik a zsidó-keresztény hagyomány és a felvilágosodás által meghatározott európai értékrendet, s aggódva figyeljük a radikális muszlimok hitének megátalkodottságát, ne felejtsük el, hogy minden racionális, világi következménye ellenére a reformáció legfőbb üzenete mégis csak az, hogy hit által válunk alkalmassá mindarra, amiben az alapítók is oly eredményesek voltak, és fél évszázaddal később mi is lehetnénk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.