heti-valasz.hu/vilag/kiderult-miert-franciaorszag-lett-a-terror-fo-celpontja-119604

http://heti-valasz.hu/vilag/kiderult-miert-franciaorszag-lett-a-terror-fo-celpontja-119604

Irán, a puskaporos hordó

/ 2018.05.16., szerda 14:40 /

Háborús dinamikát indított be, hogy Irán túlnyerte magát a közel-keleti konfliktusokban, és határossá vált Izraellel. Az atomalku amerikai felmondása növeli a kockázatot, miközben legtöbb oka aggódni Európának van.

A nemzetközi sajtóban nincs elhasználtabb frázis, mint hogy „katasztrófa fenyeget a Közel-Keleten” – ezért nem lehet hibáztatni az olvasót, ha már immunitást alakított ki magában, és ezt látva unottan továbblapozna. Csakhogy a katasztrófa a Közel-Keleten időről időre tényleg bekövetkezik; ez például jelentős különbség Koreához képest. Ott szintén meg szokták jósolni, de sosem következik be, csupán feszültebb és oldottabb periódusok váltják egymást. Ez olyan különbség, amit a koreai enyhülés miatt fél szemmel már a Nobel-békedíjra sandító amerikai Donald Trump elnöknek is meg kellene fontolnia. A Távol-Kelettel ellentétben a Közel-Keleten nem nehéz katasztrófát előidézni, a maga módján mindegyik elődje meg is tette, bár egyiküknek sem állt szándékában.

A közel-keleti politika olyan bonyolult terep, hogy még tökéletes tájékozódási képességgel is aknára lehet lépni. Számtalan jel utal rá, hogy a 2003-as iraki háború, a 2011-es líbiai katonai beavatkozás és a nyolc éve tartó szír polgárháború után most újra kataklizma fenyeget, mégpedig Irán környékén.

Trump május 8-án bejelentette, hogy az Egyesült Államok felmondja az elődje által Iránnal kötött atomügyi megállapodást, és ismét gazdasági szankciókat léptet életbe a perzsa nagyhatalom ellen. Az elnök már a kampányban azt képviselte, hogy Barack Obama hátrányos alkut kötött Iránnal, és ebben egyetértett vele a republikánus pártelit java is. Inkább az volt a meglepő, hogy eddig tartotta magát a megállapodáshoz. Az egyezmény értelmében az elnöknek 90 naponta tanúsítványt kellett kiállítania, hogy Irán betartja a megállapodás rá eső részét. Megválasztása után Trump 2017 márciusában és júliusában kiállította a tanúsítványt. Októberben viszont már nem, sőt kijelentette, hogy Amerika ki fog lépni az egyezségből, ha a nemzetközi partnerek nem tudják „megjavítani”. A fenyegetést most valóra váltotta, noha az európai szövetségesek, Emmanuel Macron francia elnök, Angela Merkel német kancellár, sőt a mindig lojális Theresa May brit miniszterelnök is könyörögtek, hogy álljon el szándékától.

Aki bombázni akar

Az atommegállapodást az Egyesült Államok, a három európai nagyhatalom, Oroszország és Kína közösen kötötték Iránnal. Leegyszerűsítve azt jelentette, hogy Irán 15 évre felfüggeszti hadászati célú atomprogramját, csökkenti az atomfegyver kifejlesztésére felhasználható nukleáris anyagok és eszközök készletét, cserébe a nagyhatalmak feloldják az iráni gazdasági fejlődést gúzsba kötő szankciók java részét. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség feladata lett, hogy ellenőrizze, Irán betartja-e a megállapodást, ezért a perzsa államnak meg kellett engednie, hogy az ügynökség szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartson.

Az ügynökség az elmúlt három évben folyamatosan arra a következtetésre jutott, hogy Irán betartotta a megállapodást. Amerika kilépése után Yukiya Amano főtitkár közleményében azt állította: „Irán jelenleg a világ legalaposabb nukleáris ellenőrzésének alanya az alku következtében, ami igen jelentős nyereség. Az ügynökség a mai nappal megerősíti, hogy Irán a nukleáris jellegű kötelezettségvállalásait betartotta.”

Amerikán kívül alapvetően csak az izraeliek és a szaúdiak gondolják azt, hogy a világot átverték, és Teherán valójában gőzerővel dolgozik a bomba kifejlesztésén. Az évtizedek óta a perzsa állam elleni katonai akció legnagyobb propagátorának számító Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök az amerikai kilépés előtt egy retorikailag hatásos, de adatokban szegény prezentációt is tartott arról, hogy Irán hazudott a múltban a programjáról, tehát biztosan most is hazudik.

Trump döntése összefügg a kormányában bekövetkezett személyi változásokkal. Rex Tillerson korábbi külügyminiszter és H. R. McMaster volt nemzetbiztonsági tanácsadó az alku megőrzésének pártján állt, és sokáig vissza tudták tartani Trumpot a felrúgásától, idén tavasszal azonban az elnök mindkettejüket háborúpárti héjákra cserélte. Különösen McMaster utódja, John Bolton jelentős szereplő ebből a szempontból, nála ugyanis nincs elkötelezettebb híve az Irán elleni háborúnak. Bolton volt az iraki háború egyik fő ideológusa is, amit a világ nagy részével ellentétben máig sikernek tart. Ebből legalább azt sejthetjük, hogy egy iráni beavatkozás sikerét sem a halottak és a menekültek száma vagy a közel-keleti regionális stabilitás szempontjából ítélné meg.

Bolton 2015-ben a The New York Timesban megjelent cikkében („Azért, hogy megállítsuk az iráni bombát, le kell bombázni Iránt”) azt javasolta, Amerika néhány nukleáris létesítmény lebombázásával alku helyett korlátozott katonai akciót hajtson végre. „Egy ilyen műveletet érdemes lenne összekötni az iráni ellenzék erőteljes amerikai támogatásával, aminek célja a teheráni rezsimváltás” – írta. Mindez ellentétben áll azzal, hogy Trump a kampányban azt ígérte a választóknak, kivezeti Amerikát a közel-keleti konfliktusokból – de Bolton most fontos ember, akire az elnök odafigyel. (Trumpnál ez az állapot az eddigi tapasztalatok szerint nagyjából egy évig szokott tartani, Bolton pedig hírhedten nehéz természetű.)

A becsület sérelme

Az iráni atommegállapodás ugyanakkor attól még nem szűnik meg, hogy Amerika felmondta. A többi partnerország például ragaszkodik a megőrzéséhez, és hajlandó kereskedni is Iránnal, bár az Egyesült Államok szankciókkal fenyegeti az ebben részt vevő cégeket, például a német vállalatokat. Irán számára gazdasági szempontból Amerika nem különösebben lényeges, sokkal fontosabb, hogy szabadon adhasson el olajat Indiának – ennek mértéke a szankciók feloldása után lényegesen megnőtt –, vagy Európából hozzájusson a legkorszerűbb gépekhez és járművekhez. Iránnak az amerikai fricska elsősorban a büszkeségét sértette eddig – és a becsületsértés jelentőségét a Közel-Keleten nem szabad lebecsülni. Koreában Trump azt tapasztalhatta meg, hogy a pragmatikus távol-keletiek a legdurvább sértegetések után is képesek mosolyogni és vidáman hajlongani egymás előtt, amint érdekük úgy kívánja. A Közel-Keleten azonban más normák uralkodnak.

Sok elemző tart attól, hogy az amerikai gesztus a keményvonalasokat erősítheti az iráni vezetésben, s kihúzza a talajt a mérsékelt Hasszán Rohani elnök és az óvatos nyitást szorgalmazók alól. Rohani egyelőre azt mondja, Irán tartja magát az egyezséghez addig, ameddig a többi partner le nem falcol. Hamenei ajatollah, az ország legfelső vezetője viszont arra célzott, hogy az alkut halálra ítéltnek tekinti.

Az egyezség felmondásának másik rettegve várt hatása napokon belül valósággá vált: Izrael és Irán katonai konfliktusba került, mégpedig Szíriában. A zsidó és a perzsa állam az iszlamista rezsim 1979-es megalapítása óta ősellenségek, de ez eddig jórészt csak verbális kakaskodást jelentett, hiszen három ország és 1500 kilométer választotta el őket egymástól. Az elmúlt években azonban Irán „közelebb csúszott” Izraelhez, amitől az izraeliek egyre idegesebbé váltak. Ez a változás az iraki háború nem várt következménye. Az amerikai beavatkozás ugyanis megbuktatta az Iránnal ellenséges szunnita Szaddám-rendszert, és Irán-barát, síita kormányt juttatott hatalomra.

Teherán ezenkívül szövetségese a dél-libanoni síiták Izrael-ellenes politikai-katonai szervezetének, a Hezbollahnak, amely mára a legerősebb tényező lett a széttagolt Libanonban. Ugyancsak hagyományos partnere a síita kisebbség által uralt szíriai Aszad-rendszernek, amelyet 2012 után az iráni támogatás mentett meg a bukástól. Az elmúlt hat évben a perzsa állam berendezkedett Szíriában, paramilitáris alakulatokat állomásoztat az országban, támaszpontokat épített, és a szír hadseregben döntő szerephez jutottak az iráni katonai tanácsadók. Aszad az életét és a hatalmát köszönheti Irán lojalitásának, így nincs abban a helyzetben, hogy befolyásának korlátokat szabjon.

Az ellenállás tengelye

Az így létrejött, Izraelt közvetlenül érintő szövetségi rendszert, amely Irántól Irakon és Szírián át Dél-Libanonig húzódik, a résztvevők az ellenállás tengelyének nevezik. Ezt az új geopolitikai tényt azonban a zsidó állam nem veszi tudomásul, hanem szét akarja zúzni – de ehhez szüksége lenne Amerika segítségére. Az tel-avivi kormány egyik minisztere a napokban halállal fenyegette Aszadot, ha nem távolítja el az irániakat az országából, egy másik miniszter pedig kilátásba helyezte, hogy mostantól nem tesznek különbséget a Hezbollah és a libanoni állam között. Izrael évek óta szórványosan, az utóbbi hetekben pedig rendszeresen bombázott iráni célpontokat Szíriában. A feszültség végül az atomalku felmondása után robbant ki: rakétatámadás érte az Izraelhez tartozó Golán-fennsíkot Szíria felől, amire Izrael rakétazáporral válaszolt, katonai bázisok tucatjait megsemmisítve, megrongálva Szíriában. Az iráni és a szír haderők ma már annyira összeolvadtak, hogy képtelenség megmondani, a rakétákat szírek vagy irániak lőtték-e ki a Golánra, és az ellencsapás szíreket vagy irániakat sújtott-e.

Amennyiben Izrael szilárdan maga mögött érzi Amerikát – és az erősen Izrael-barát Trump elnöksége alatt van oka erre, ellentétben az Obama-korszakkal –, Netanjahu megvalósíthatja Bolton tervét, és lebombázhatja az iráni nukleáris létesítményeket. Izraelnek régóta nem hivatalos, viszont kíméletlenül betartott katonai doktrínája, hogy rajta kívül nem lehet a térségben más atomhatalom. Ennek érvényesítésére bombázta le 1981 júniusában az Osirak atomlétesítményt Irakban, 2007-ben pedig egy észak-koreai segítséggel épülő nukleáris központot Kelet-Szíriában.

Ha viszont Izrael és Irán tényleg háborúba kezd, vagy ha Amerikát sikerül rávenni egy újabb közel-keleti beavatkozásra, elszabadul a pokol, és Európára sosem látott menekültáradat vár. A veszély valós, és az európai diplomácia azon fog dolgozni, hogy elhárítsa. Paradox módon ebben egyetlen igazán hasznos szövetségese lesz: Oroszország, amely Izraellel és Iránnal egyaránt beszélő viszonyban van, és túl sokat fektetett már be ahhoz Szíriában, hogy tétlenül nézze egy újabb mindent elemésztő tűzvész fellángolását.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.