Jön a síita birodalom?

/ 2017.10.31., kedd 16:13 /

Szíria feldarabolásához vezethet, hogy a polgárháborúba beavatkozó hatalmak megállapodtak: általuk ellenőrzött zónákat hoznak létre az országban. Irán, Törökország és Oroszország geostratégiai érdekeinek megfelelően osztozkodna Szírián.

„Diplomáciai tánc” – jellemezte a CNN tudósítója a minap Szíriáról Asztanában megkötött biztonsági paktum létrehozásának körülményeit. A szerződést Ankara, Teherán és Moszkva, illetve Damaszkusz, valamint a szír ellenálló csoportok írták alá. A dokumentumban megállapodtak a közel-keleti országban kialakult válság rendezését szolgáló feszültségmentes övezetek létrehozásáról. Eszerint Damaszkusztól keletre, Kelet-Gúta térségében, északnyugaton Idlib tartományban, valamint Homsz tartomány északi felének, illetve Latakia, Aleppó és Hamá tartományok egyes részein hoznak létre Törökország, Irán és Oroszország által ellenőrzött biztonsági zónákat, amelyeknek elsődleges célja, hogy a konfliktusos területeken, ahol legalább 50 felkelő csoport tevékenykedik, megvédjék a polgári lakosságot.

Némasági fogadalom

A történelemben ritka, ha ugyan nem egyedülálló az olyan „diplomáciai tánc”, amikor az aláíró felek közben nem is állnak szóba egymással. Ez történt Asztanában, mert a Bassár el-Aszad szír elnököt képviselő küldöttség nem volt hajlandó szót váltani a török küldöttséggel, mondván: az asztanai megállapodások nem legitimálják Törökország szíriai katonai jelenlétét. Damaszkusz elégedetlenségét az váltotta ki, hogy előzőleg török csapatok benyomultak Szíriába, éppen annak az Idlib tartománynak közelében, amely a mostani megállapodás részét képezi. Ankara akkori katonai műveletének célja az volt, hogy kettévágja a török határ mentén tevékenykedő kurd fegyveres csoportokat, és ezzel biztonságban tudja a Földközi-tenger partján lévő török Hatay tartományt. A szíriai felkelő csoportok képviselői viszont az Aszad-rezsim embereivel nem voltak hajlandók találkozni, mert szerintük a damaszkuszi kormány hatalma törvénytelen. Az első esetben Oroszország, a másodikban Irán közvetített.

A diplomáciai „tánc” felszínre hozta, hogy az asztanai megállapodás gyenge lábakon áll, és mint a térség egyik kurd szakértője, Diliman Abdulkader megjegyzi: nem elsősorban a közvetlen párbeszéd elmaradása üresítheti ki az egyezséget, hanem az, hogy a „beavatkozó” hatalmak geostratégiai érdekeik szolgálatába akarják állítani a szerződést. Az iraki kurd származású amerikai egyetemi oktató végkövetkeztetése: elképzelhető, hogy a kazah fővárosban megkötött megállapodás Szíria felosztásának első lépése.

Nehéz volna ellentmondani Abdulkadernek, ha figyelembe vesszük, hogy Irán a közel-keleti síita muszlim közösségére támaszkodva egyre inkább igyekszik kiterjeszteni befolyását. Most már nemcsak Bagdadot – Irakban a lakosság többsége síita, a kormány tagjai is nagyrészt ezen irányzat hívei – tartja ellenőrzése alatt, hanem Damaszkuszt is. Núri el-Máliki volt iraki miniszterelnök nemrég Teheránban arról beszélt, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet legyőzése érdekében, ha kell, az iraki síitáknak szíriai hittestvéreik segítségére kellene sietniük. Az alavita – az iszlám síita ágához közeli irányzat – Bassár el-Aszad szír elnök is egyre jobban támaszkodik Teheránra. Irán reguláris ereje és az általa támogatott Hezbollah terrorszervezet harcolt az Iszlám Állam és az ugyancsak Aszad-ellenes nyugatbarát Szíriai Demokratikus Erők elnevezésű, etnikailag heterogén – arab, kurd, türkmén, örmény, cserkesz, csecsen – szervezet ellen is.

Abdulkader szavaival élve: „A síita félhold felemelkedéséről beszélhetünk, amely vallásháborút generál az iszlám legnagyobb ága, a szunnita felekezet ellen. Irán segítségével Irakkal és Szíriával egy közel-keleti síita birodalom jöhet létre.” A birodalomépítés legfőbb gátja Szíria egységének visszaállítása lenne. Az, hogy Irán az Asztanában kötött szerződés keretében, egy nemzetközi megállapodás révén immár jogi értelemben legitim módon fegyveres erőket állomásoztathat a közel-keleti országban, nem a szíriai egység erősítését szolgálja.

„Az iráni fegyveres erőknek el kell hagyniuk Szíriát” – jelentette ki nemrég Rex Tillerson. Az amerikai külügyminiszter nemcsak a reguláris erők kivonását, hanem a Hezbollah távozását is követelte. Tillerson az Öböl-országokban tett látogatása során arra épített, hogy Teherán ebben a térségben is befolyása alá akarja vonni az ott élő síitákat, ezért egy Iránt elszigetelő koalíció megteremtésére tett javaslatot. A washingtoni külügyminisztériumban attól félnek, hogy a 22 milliós szíriai lakosság 15 százalékát kitevő alaviták és a többségi szunniták között ugyanolyan polgárháború veszi kezdetét, mint amilyen Irakban volt. Ezért Irán kiszorítása Szíriából kulcskérdéssé vált az arab ország egységének visszaállítása szempontjából.

Muszlim belharc

„A síita erők ottani állomásoztatása egy felekezeti alapon létrehozandó birodalom céljait szolgálja, és elkerülhetetlenné válik az arab ország vallási alapon történő feldarabolása” - állítja Phillip Smyth. A Marylandi Egyetem tanára egyenesen síita dzsihádról beszél, amely, hasonlóan az Iszlám Állam szunnita vérengzéséhez, a muszlim másik ágában látja az egyik fő ellenségét. Mindezért Amerika fokozza Iránra gyakorolt nyomását. Donald Trump ismét felmelegítette a perzsa állam nukleáris programját, azt állítva, hogy az ország megszegi a vele kötött 2015-ös megállapodást, vagyis titokban atomfegyver gyártását készíti elő. Az amerikai elnök megfenyegette Teheránt, hogy gazdasági embargóval kell ismét szembenéznie, ha nem tesz le nukleáris programjáról. Csakhogy Iránt nem lesz könnyű kiszorítani Szíriából. Az asztanai megállapodás ugyanis csak úgy jöhetett létre, hogy a három „beavatkozó” hatalom mindegyikének az volt az érdeke, hogy katonái jelen legyenek az arab országban.

Az iraki kurdok szeptemberi függetlenségi népszavazása után a szíriai kurdok is bejelentették, hogy a jövőt egy konföderatív Szíriában képzelik el, ahol széles körű önrendelkezéssel bírnának. Mindez a hideglelést hozta a török vezetésre, amely attól fél, hogy a folyamat megállíthatatlan lesz, és nyugtalanságot okozhat Törökországban is, melynek 83 milliós népességének 15 százaléka kurd nemzetiségű, és az iraki–szír „ütközőövezettel” határos területen él. Ráadásul az iraki és a szíriai kurdok középületein gyakran látni Abdullah Öcalan, a törökországi kurdok elszakadásáért évtizedek óta fegyveres harcot folytató Kurd Munkáspárt (PKK) vezetőjének portréját, aki egy török börtönszigeten életfogytiglani büntetését tölti. Az összes érdekelt nagyhatalomnak azzal kell most már számolni, hogy a síita birodalom mellett folyamatosan jelen lesz egy kurd állam megteremtésének terve. Ennek megvalósítását viszont Ankara szükség esetén katonai erővel akadályozza meg.

Régi sérelmek

Törökországot egy másik tényező is motiválja. Az első világháború utáni harcok lezárásaként a ma Törökországhoz tartozó Hatay tartomány Szíriához került, de ezt Ankara soha nem fogadta el. A második világháború kitörése előtt, 1938-ban török csapatok szállták meg a tartomány nagyobb részét, majd népszavazást tartottak a területen, és annak eredményeként annektálták. Szíria hivatalosan soha nem ismerte el a török annexiót. Viszont a mai határ szír oldalán 100 ezer török maradt. Az ő védelmük mindig ürügy lehet a török beavatkozásra.

A szíriai törökök ölték meg 2015 novemberében a Hatay tartomány déli csücske fölött a török légierő által megsemmisített orosz bombázó egyik, ejtőernyővel kiugrott pilótáját. Hatay stratégiailag fontos, mert határos a válságzónával, Idlib tartománnyal, amelyet Asztanában konfliktusmentes övezetté nyilvánítottak.

A Global Risk Insights amerikai külpolitikai elemző portál a XXI. század egyik potenciális konfliktusos területeként jellemezte a térséget. A török csapatok nem sokkal az asztanai megállapodás után Hatay tartományból vonultak be Idlibbe. Ezt a pozíciót csak megfelelő biztonsági garanciák mellett adnák fel. De ha mégsem, akkor a térség a befagyott konfliktusgócok sorát fogja gyarapítani.

Oroszország viszont látszólag engedett, mert belement, hogy az irániak és a törökök nemzetközi jogi szempontból legálisan tartózkodjanak Szíriában, és ellenőrzésük alatt tartsák az ország több stratégiailag fontos részét. Pedig Moszkva eddig hallani sem akart arról, hogy egyetlen közel-keleti szövetségese területét, amely légi és tengeri támaszpontot biztosít számára, idegen katonák bakancsa tapossa. Az engedményért cserébe megkapta az ellenőrzés jogát a déli és a középső biztonsági zónák felett. Moszkva ezzel megvédi Aszad elnököt, megtarthatja támaszpontjait, de szinte biztos, hogy nem fog katonai konfliktusba keveredni Törökországgal és Iránnal csak azért, hogy Szíria egysége ismét visszaálljon.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.