Kell egy csapat?

/ 2016.11.03., csütörtök 15:05 /

A magyar kormány uniós haderőt hozna létre az EU határainak védelmére. Az Oroszországgal közeli államok a keleti végeken használnák a regimentet. De miért nem bújik végül egyetlen katona sem közös egyenruhába?

Vlagyimir Putyin orosz elnök sikítófrászt hozott a román vezetőkre, amikor a múlt hónapban a kínai Hangcsouban a Bloomberg riporterének Kalinyingrád – amely a volt Kelet-Poroszország része, orosz exklávé Lengyelország területébe ágyazva – státuszát firtató kérdésre azt válaszolta: „Ha valaki felül akarja vizsgálni a második világháború kimenetelét, akkor tárgyalhatunk. De akkor nem csupán Kalinyingrádról kell tárgyalnunk… ott van a listán Magyarország és Románia is.” Nem csoda, hogy Klaus Johannis román államfő a vélt orosz fenyegetettség miatt hevesen helyeselte az Európai Uniónak a kollektív katonai védelemről szőtt elképzelését. A helyzet paradoxona, hogy a közös hadsereg felállítását éppen Orbán Viktor sürgette idén nyáron tusványosi beszédében, de ő nem az orosz veszély miatt, hanem a migránsáradat megállítása érdekében.

A magyar miniszterelnök – aki eddig élesen bírálta az unió vezetőinek központosítási törekvéseit – közös hadsereg létrehozását szorgalmazta kollektív ezredekkel, azonos vezénylési nyelvvel, amikor kijelentette: a briteknek az unióból való kilépésével a földrész katonai ereje csökkent, és Európa nem maradhat védtelen. Ahogy a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete írja jelentésében: „Az EU-ból a legerősebb hadsereggel, a második legnagyobb gazdasággal és a harmadik legjelentősebb népességgel rendelkező tagállam távozik a júniusi népszavazás következtében. Az EU alaposan meggyengül, így a közösség hadseregei közül már csak a francia regiment lesz képes arra, hogy az unió határain kívül akár egyedül is bármilyen hadműveletbe kezdjen.”

Az ötletet az uniós vezetők felkarolták. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint a közösséget nem lehet komolyan venni hadsereg nélkül. Az „új Európa kezdetéről” adott ki közös nyilatkozatot augusztus végén a francia, a német és az olasz államfő a Nápolyban tartott találkozójuk után, melynek középpontjában a közös európai haderő létrehozása állt.

Az ötlet ugyanakkor korántsem új, a közös hadsereg tervei nem egyik napról a másikra születtek. Erről tanúskodik az Európai Unió erre vonatkozó dokumentuma, amelyet a brüsszeli központ szigorúan elzárt szobájában őriztek. Ide csak a biztonsági és politikai kérdésekben illetékes tagállami képviselők szűk csoportja léphet be, de ők is csak rendkívüli biztonsági ellenőrzés után. Minden náluk lévő elektronikus rögzítőeszközt egy lezárt helyiségben kellett hagyniuk, mielőtt elolvashatták a szöveget, de a tervezetről kézírásos jegyzeteket azért készíthettek. A londoni The Times napilap egy hónappal a brit referendum előtt szerezte meg Brüsszelből az egyik írásos feljegyzést. Eszerint Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője vetette papírra az addig csak töredékesen lefektetett elképzeléseket az új armadáról. A The Times szerint mindez az első lépés lenne egy EU-hadsereg létrehozása felé. Mint kiderült, Mogherini másfél évig dolgozott a tervezeten, a Krím félsziget orosz bekebelezése után kezdett munkához.

A közös hadsereg terve kényszer szülte pótcselekvés volt, mivel az EU-nak az ukrán válság megoldására tett, a tárgyalóasztaloknál felépített elképzelései a gyakorlatban összeomlottak. A német, a francia és a lengyel külügyminiszter közvetítésével 2014 februárjában Viktor Janukovics akkori elnök és a kijevi tüntetők között elért egyezmény – előre hozott elnökválasztás, az elnöki jogkört korlátozó alkotmány visszaállítása – két órát sem élt meg, mire Janukovics elmenekült. Öt nappal később az EU tehetetlenül nézte, hogy Vlagyimir Putyin katonái elfoglalják a Krímet, zárt ajtók mögött pedig azt javasolták az új ukrán vezetésnek, hogy nyelje le ezt a békát, mert Brüsszel semmit sem tehet. Vagyis kiderült: katonai erő nélkül a „puha” nyomásgyakorlás mit sem ér, és a krími események miatt Oroszország ellen bevezetett uniós szankciók sem tántorították el Moszkvát, sőt Putyin azóta ellenőrzése alá vonta Ukrajna legiparosítottabb keleti régióját is. Persze kérdés, hogy egy jelentős uniós katonai erő mennyire rettentette volna el az orosz államfőt, vagy Brüsszel megkockáztatna-e egy „forró konfliktust” Moszkvával. Annyi azonban bizonyos, hogy az elrettentő erő hiánya felbátorította az oroszokat.

Mogherini még be sem fejezte az EU haderejének tervezetét, egy másik külső erő is egyre hangosabban dörömböl az uniós határokon. A közel-keleti migránsok százezreinek adott biztatást a német Willkommenskultur. Ma már azonban a bevándorláspárti országok is úgy látják, hogy az ellenőrizetlenül az unió területére érkező tömeget meg kell állítani, különben Nyugat-Európában az iszlamista terror lesz az úr.

A tábor a veszélyeztetettség forrásától függően két csoportra oszlott. Azok az államok, amelyek nem határosak Oroszországgal, a migránsáradat ellen akarják felhasználni a közös haderőt. Azok az országok pedig, amelyek közvetve érintkeznek a birodalommal, a Krím annektálása óta rettegnek Moszkva nyugati irányú terjeszkedésétől, így ennek megakadályozásában számítanának az EU seregére.

Az első csoport tagjait – idetartozik Magyarország is – komolyan aggasztja az ENSZ menekültügyi ügynökségének múlt havi jelentése, amely szerint Dél-Szudánban a polgárháború miatt 1,6 millió ember kényszerült lakhelyének elhagyására, negyedmillió pedig már át is lépte az ország határát, és északnak tart. A BBC szerint az áradat elérte Ugandát, és a migránsokat aligha lehet majd rábírni, hogy ne folytassák útjukat Egyiptom felé, ahol minden bizonnyal megindulnak az unió irányába az embercsempészek segítségével. A szíriai és líbiai konfliktus sem csillapodik, vagyis nem fog csökkenni az Európára nehezedő migrációs nyomás.

Az Oroszországgal határos államok, vagyis Észtország, Litvánia, Lettország és Lengyelország, valamint közvetett módon Románia (a román nyelvű Moldova és az Ukrajna közötti transznisztriai területen állomásozó orosz csapatok miatt) vigyázó szemüket Moszkvára vetik. Az érintett fővárosokban nem felejtik el Putyin szavait, amelyeket Petro Porosenko ukrán elnöknek mondott néhány hónappal a Krím annektálása után: „Ha akarnám, az orosz csapatok két nap alatt nemcsak Kijevben, de akár Varsóban, Rigában, Vilniusban vagy éppen Bukarestben lennének.” A moszkvai diplomácia nagyon ért a feszültség fenntartásához, mindig van egy-két elejtett mondat, amelyet aligha lehet másként értelmezni, mint fenyegetésnek. A Krím elfoglalása után nem sokkal Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megjegyezte: Moszkvának meg kell védenie az orosz ajkú lakosságot a Balti-országokban. Márpedig Putyin ezzel indokolta a Krím elfoglalását is.

Az orosz fenyegetésnek kitett, illetve a migránsok rohamától félő államok nemcsak az EU-nak, hanem a NATO-nak is a tagjai. Így joggal merül fel a kérdés, miért volna szükség külön európai haderőre, ha az Észak-atlanti Szerződés Szervezete elméletileg garantálja a kollektív védelmet. Csakhogy a NATO eddigi értelmezése szerint a menekültáradat nem minősül egy tagállam elleni külső támadásnak, tehát nem esik az 1949-ben megkötött washingtoni szerződés közös védelemről szóló 5. cikkelyének hatálya alá. Más a helyzet Oroszországgal, mert itt szükség esetén a NATO-nak lépnie kellene. Az amerikai választási kampányban ugyanakkor Donald Trump republikánus elnökjelölt új életet lehelt az elszigetelődés ideológiájába, mondván, Amerika hagyja magára Európát, és törődjön a saját dolgával. A Demokrata Pártban is vannak hívei az izolacionizmusnak, akik úgy gondolják: az európai szövetségesek potyautasok, mert nem akarják éves GDP-jük két százalékát a haderejük fejlesztésére szánni, pedig ez a NATO-elvárás.

Hazánk haderejének fejlesztése érdekében önkéntes tartalékosokat kiképző területi bázisokat akar létre hozni. Az a cél, hogy mind a 197 járásban tevékenykedjen legalább egy századnyi önkéntes tartalékos erő. Vagyis az ideális az volna, ha húszezer tartalékost képeznének ki a következő években.

Európában majdnem minden tagállam támogatja a közös hadsereg ügyét. Ugyanakkor a hadsereg létrehozásának terve felszínre hozott egy sor kérdést: mi lesz a parancsnoklás rendje, milyen testület gyakorolja a politikai ellenőrzést, milyen viszonyban lenne a nemzeti hadseregekkel, mi volna a vezénylési nyelv, be lehetne-e vetni az unió határain kívül is, milyen kapcsolatban állna a NATO-val? A leglényegesebb vonatkozást azonban egyetlen uniós politikus sem fogalmazta meg nyilvánosan: a hadsereget ki ellen kellene felhasználni, vagyis mi lenne az EU katonai doktrínája?

A sokasodó kérdések miatt Mogherini maga kezdi megfúrni a saját elképzelését, merthogy a szeptemberi pozsonyi uniós csúcs után már nem közös hadseregről, hanem csak szorosabb együttműködésről beszél, s Berlin és Párizs is finomította álláspontját. Ursula von der Leyen német és Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter is azt mondta, senki sem akar egyforma egyenruhát viselő európai katonákat. Így az a helyzet állt elő, hogy Magyarország – a visegrádi négyekkel együtt – eddigi politikájával ellentétben olyan EU-intézmény létrehozását szorgalmazza, amely erősítené Brüsszel központosítási törekvéseit. A mélyebb integráció leghangosabb szószólói viszont a problémáktól megriadva fel akarják puhítani saját, eredetileg erősen integráció párti elképzelésüket. Valószínűtlen ugyanis, hogy az EU képes legyen közös katonai doktrínát kidolgozni, enélkül pedig nincs közös hadsereg sem.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.