valasz.hu/vilag/elkepesztoen-latvanyos-show-val-unnepeltek-arany-janost-walesben-126074

http://valasz.hu/vilag/elkepesztoen-latvanyos-show-val-unnepeltek-arany-janost-walesben-126074

Kié lesz a Balkán?

/ 2016.11.09., szerda 15:46 /

Oroszország állhat ama puccskísérlet hátterében, melyet volt szerb kommandósok akartak végrehajtani Montenegróban. Moszkva és Washington a rivalizálás színhelyévé tette a Balkán még el nem kötelezett államait.

A terv az volt, hogy ha nem az oroszbarát nacionalista ellenzék, a tíz pártot tömörítő Demokratikus Front nyeri az októberi montenegrói választást, húsz leszerelt szerb önkéntes kommandós - akik az oroszok oldalán Kelet-Ukrajnában is harcoltak - éjszaka beront a törvényhozás épületébe, letartóztatja a podgoricai kormány tagjait, köztük Milo Đukanović miniszterelnököt, és a Kreml híveit hirdetik ki a voksolás győztesének. Ezt követően a montenegrói biztonsági szervek egyenruhájába öltözött félkatonai szervezet tagjai géppisztollyal belelőttek volna az épület előtt ünneplő tömegbe, hatalmas pánikot és felfordulást okozva a fővárosban. Így ellehetetlenült volna az eddig kormányzó, Nyugat-barát Szocialisták Demokratikus Pártjának ismételt hatalomra kerülése.

Csatlós pártok kora

A puccskísérlet nem sikerült, mert a montenegrói rendőrség a voksolás előtti napon letartóztatta az egység tagjait, az elfogottaknál 125 ezer eurót és montenegrói rendőri egyenruhákat találtak.

A választásokat a szocialisták nyerték (35 mandátumot szereztek), a Demokratikus Front mindössze 18 helyhez jutott a 81 fős törvényhozásban. Az erőpróbának a nyugati, euroatlanti közösséghez vagy az orosz érdekszférához való tartozás volt a tétje. A mostani menetrend szerint a 670 ezer lakosú balkáni országot egy éven belül felveszik a NATO-ba és belátható időn belül az EU-ba is, vagyis véglegesen Nyugat-orientált lesz. A Demokratikus Front ezt akarta megakadályozni, választási kampányának fő elemei: népszavazás kiírása az ország NATO-tagságáról és a kapcsolatok megerősítése Oroszországgal. A Kreml számára ez volt az utolsó lehetőség, hogy a helyi „csatlós párt” segítségével megállítsa Montenegró nyugati orientációs folyamatát, az ortodox országot saját érdekszférájába vonja. Milo Đukanović – aki az elmúlt 25 évben vagy miniszterelnöke, vagy köztársasági elnöke volt Montenegrónak – viszont a kampányban azt ígérte, ha hatalmon maradhatnak, folytatódik a nyugati integráció. A választások után Đukanović lemondott, először azt mondta, hogy azért, mert az oroszok puccsot szerveztek ellene, utána viszont kijelentette: az ország már jó úton jár, előbb-utóbb a NATO és az EU tagja lesz, ő ezzel befejezte küldetését. Valójában az új koalíciós kormány könnyebb megalakítása érdekében távozott a hatalomból. A szocialistáknak nincs abszolút többségük az új törvényhozásban, hagyományos szövetségeseik, az etnikai alapon szerveződött kis pártok körében viszont Đukanović elutasítottsága igen erős. A veterán balkáni politikus az elmúlt negyed században most mond le harmadszor, 2006-ban és 2010-ben is ugyanezt tette. Đukanović most sem tekinti véglegesnek lelépését, a szocialisták máris bejelentették, hogy őt indítják a 2018-as elnökválasztáson. A podgoricai kormányt az új kabinet megalakulásáig ügyvezető minőségben a szocialisták elnökhelyettese, Duško Marković, a titkosszolgálat korábbi főnöke vezeti majd. Markovićra valószínűleg nem véletlenül eshetett a választás.

Nyikolaj Patrusev, az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára ugyanis az események után nem sokkal Belgrádban termett; szerb közlés szerint a látogatást már régóta tervezték, csak az idejét nem határozták meg pontosan előre. A megbeszélések hivatalos témája pedig a nemzetközi terrorizmus és a migrációs válság volt. A Kommerszant című orosz gazdasági-politikai napilap szerint viszont Patrusev a montenegrói puccskísérlettel kapcsolatos ügyek elsimítása érdekében utazott a szerb fővárosba.

Patrusev tulajdonképpen az orosz kémfőnök Vlagyimir Putyint váltotta a KGB utódszervezete, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat élén, ma a nemzetbiztonsági tanács vezetőjeként az orosz elnök legbizalmasabb munkatársai közé tartozik. Feladata nagy valószínűséggel az volt, hogy csillapítsa a belgrádi vezetés felháborodását, mivel Moszkva a leghűségesebb balkáni szövetségese háta mögött, szerb szélsőséges elemeket felhasználva akarta a montenegrói eseményeket saját javára fordítani.

A Szovjetunió felbomlása óta folyik Moszkva és Washington geostratégiai küzdelme Európában, és ennek egyik „legforróbb” színtere a Balkán. A Kreml azt veti a Nyugat szemére, hogy felrúgta az 1989-es máltai megállapodást. Akkor a két szuperhatalom megegyezett: Moszkva nem állja útját a kelet-európai társadalmi változásoknak, cserébe Washington nem vonja be a NATO-ba a térség országait, beleértve a függetlenségüket kikiáltó volt szovjet tagköztársaságokat – Amerika viszont azt mondja, hivatalos megállapodás erről soha nem született. Jelenleg a helyzet az, hogy az egész régió, néhány kivételtől eltekintve, a nyugati védelmi rendszer tagja.

A néhány kivétel: Montenegró, Macedónia, Bosznia, Koszovó és Szerbia. Az öt ország egymással határos, jelenleg még el nem kötelezett tömböt alkot a Balkán közepén. Ezért a geostratégiailag fontos területért folyik tehát a küzdelem. Oroszország az „ötöket” befolyási övezetébe kívánja vonni, az Egyesült Államok pedig ezt a terjeszkedést akarja megakadályozni úgy, hogy a térséget az euroatlanti integráció részévé teszi. A régióban megjelent egy harmadik, magának érdekszférát követelő, jelentősebb állam is: Törökország. A három hatalom között proxyháború folyik. Vagyis az érdekelt hatalmak nem közvetlenül csapnak össze, hanem az adott országban az ő befolyásuk alatt lévő helyi politikai erők ütköznek meg egymással. Illetve, mint a montenegrói események mutatják, egyben a hibrid háború jelei is megmutatkoznak, amikor egy befolyást kereső hatalom nem saját reguláris erőit, hanem az általa támogatott félkatonai szervezeteket veti be.

Kínálati lista

Oroszország a pánszlávizmusra és a görögkeleti hitre alapozva akarja kiépíteni balkáni birodalmát. Az öt országból három ortodox, Bosznia szerbek lakta része is az, Koszovó pedig muszlim. Moszkva retorikája szerint az amerikai Coca-Cola-kultúra, a hollywoodi bárgyú szerelmi történetek helyett mély, a vallásban gyökerező világnézetet ajánl a keresztény testvéreknek, akiket a közös szláv múlt is egységbe forraszt. Ezért „barkácsolta” össze Montenegróban a tíz különböző világnézetű és filozófiájú ellenzéki pártból álló Demokratikus Frontot, Macedóniában pedig „védőszárnyai” alá vonta a kormányon lévő, bonyolult nevű Nemzetközi Macedóniai Forradalmi Szervezet–Demokrata Párt Macedónia Egységéért pártot. Szerbiában pártállástól függetlenül az egész elit oroszbarát – különösen a délszláv háborúk óta, amikor Moszkva anyagi és erkölcsi támogatása mentette meg az országot a teljes összeomlástól. A boszniai szerbek, akik Belgrád „lélegeztetőgépére” vannak kötve, így érthetően a Kreml támogatói közé tartoznak.

Törökország „kínálati listáján” a muzulmán hitéletnek a mindennapi életbe való integrálása, illetve az ottomán hagyományok felélesztése szerepel. Minderre elsősorban a boszniai muszlimok fogékonyak, akiknek identitása az ottomán időszakra nyúlik vissza, de a muzulmán Koszovó és a NATO-tag Albánia lakossága sem közömbös a török importideológiára. Ankara a muszlim vidékeken mecseteket újít fel, régi könyveket restaurál, vallási iskolákat finanszíroz. Recep Tayyip Erdogan török köztársasági elnök éppen a minap látogatott Koszovóba, ahol felajánlotta hazája közvetítő szerepét a volt jugoszláv tartomány és Szerbia közötti feszültség oldására. Törökország ugyanis nemcsak a muszlim régiókra, hanem az ortodox keresztény országokra is kiterjesztette figyelmét; a közös történelem, az ottomán múltból fennmaradt építészeti emlékek és szokások ápolása révén akar befolyást szerezni ezekben az államokban. És, ha kell, akkor a zsebébe is nyúl: Macedóniában például pékséget hozott létre egy olyan településen, ahol már régóta probléma volt a kenyérellátás.

Szerb hintapolitika

Az Egyesült Államok nincs abban a helyzetben, hogy kijátsszon bármilyen etnikai vagy felekezeti kártyát. A washingtoni politikacsinálók egyetlen „ütőlapja”, hogy az euroatlanti integrációba csábítja a térség államait, és a tengerentúlon alkalmazott demokrácia átültetését próbálja elősegíteni. Vissza nem térítendő katonai segélyek és amerikai beruházások teszik vonzóvá a washingtoni ajánlatot. Az USA mindenkit támogat, aki a nagy rivális Oroszországgal szembemegy; ha ilyen szervezet nincs, létrehoz egy számára felhasználható alakulatot. E politika iskolapéldája éppen Montenegró, ahol az eredetileg kormányzó szocialistákat beszélte rá a „pályamódosításra”, így lett a cigarettacsempész, oroszbarát Milo Đukanović elkötelezett demokrata. „Arra buzdítjuk az amerikai befektetőket, hogy jöjjenek Montenegróba, melynek stabil piac- és üzletorientált gazdasága van” – áll a podgoricai amerikai nagykövetség honlapján. Jelenleg 26 nagy tengerentúli cég működik a kis balkáni országban.

Macedóniában az ellenzéki szocialistákat találta meg Washington. A baloldali párt birtokába került több kormányzati tisztviselő telefonbeszélgetéséről készült felvétel, amelyek állítólag azt bizonyítják, hogy az oroszbarát kabinet utasítására húszezer ember telefonját hallgatták le. Nem tudni, hogy a beszélgetések tartalma hogyan került a macedón ellenzék kezére. Tény viszont, hogy Szkopjéban van az Egyesült Államok legnagyobb követsége. Mint ahogy a Der Spiegel német hírmagazin egy korábbi cikkében feltárta: az épület alatt hétemeletnyi szint található, ahol a CIA a Balkánon folytatott telefonbeszélgetéseket figyeli.

A nagy játszmában Szerbia hintapolitikát folytat. Egyfelől az EU hivatalos tagjelöltje, de nem akar a NATO-ba belépni, vagyis nem kíván Oroszországgal szemben felvonulási terület lenni. A belgrádi vezetők Brüsszellel, Washingtonnal és Moszkvával is jó kapcsolatokat ápolnak. A Kreml nem is ellenzi, hogy Szerbia az EU-tagja legyen; trójai falónak szánja a közösségen belül, amelyen keresztül érdekeit érvényesítheti. A dologban van logika, hiszen az orosz–szerb kapcsolatok kiállták az idő próbáját, és bár Belgrád Brüsszelbe igyekszik, mégsem csatlakozott a Krím megszállása miatt bevezetett uniós szankciókhoz.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.