Nem bocsátják meg a clintoni kegyelmet

/ 2001.04.27., péntek 07:41 /

New York-i tudósítónktól

Adakozó, megbízható, tisztességes üzletember, szerető apa - egyfelől. Zsaroló, adócsaló, olajüzér, tisztességtelen, spekuláns - másfelől. Vagy skizofrén egyéniségről van szó, vagy valaki hazudik. Mindenesetre Marc Rich kapcsolatai Izraeltől Oroszországig olyan szövevényesek, hogy talán soha nem fogjuk megtudni, mit is csinált valójában. Annyi biztos, hogy 1983 óta Svájc Meggen falucskájában él, jogi státusát tekintve menekültként, miután megfosztották amerikai állampolgárságától 48 millió dolláros adócsalás és az Iránnal folytatott illegális olajkereskedelem miatt. Ő annak a 140 embernek az egyike, akiket Clinton elnöki kegyelemben részesített utolsó fehér házi napján. Mindez értetlenséget és felzúdulást váltott ki, mígnem vizsgálatot indítottak az elnöki kegyelem körülményeinek tisztázására. Ezért aztán Marc Rich egyelőre nem szándékozik hazatelepülni abból az országból, ahol a törvények szerint nem fogható perbe az Egyesült Államokban elkövetett bűncselekmények miatt. Igaz, egy új, a pénzmosásra vonatkozó svájci törvény szerint most már szimatolhatnak a Zürich mellett alapított cége körül.

A háttér szövevényes, a történet James Bond-i. Tavaly ősszel Avner Azulay nyugdíjas izraeli felderítő ügynök New Yorkban felkereste Rich volt feleségét: "Nézze, milyen sok magas rangú izraeli személyiség írt levelet az amerikai elnöknek a kegyelmi kérvény támogatására! Nevetséges lenne, ha Rich gyermekeinek az anyja nem szólna egy jó szót ez ügyben." És - mint ahogy azt az International Herald Tribune megírta -, erre hamarosan sor került egy fehér házi vacsorán. De Denise Rich, az elvált feleség csak része volt ennek a "globális stratégiának", ugyanis Marc Rich jogi képviselői szorgosan keresték a kopogtatókat a kérlelhetetlen szövetségi államügyészség és a washingtoni igazságügyi minisztérium kapuin.

Izraeli hivatalos személyek nyilvánosságra hozták, hogy Rich ellenszolgáltatás nélkül támogatott felderítő műveleteket. "Érzékeny küldetéseket" finanszírozott, és amikor Izrael diplomáciailag elszigetelt volt, megengedte, hogy világszerte az ő irodáit használják, ahol az ügynökök titokban tevékenykedhetnek. Érdemes megvizsgálni néhány levelet abból a 73-ból, amelyeket Clinton kapott a "pardon" meghozatala előtt. Yaakov Neeman, az előző izraeli kormány igazságügy-minisztere szerint Rich "minden idők legjelentősebb személyisége, aki nemcsak Izraelt és a zsidó világot támogatja... Felhívom figyelmét arra a tényre, hogy Izrael a békefolyamatok elősegítése céljából, humanitárius megfontolásokból sokkal komolyabb esetekben is adott már kegyelmet". Marlene Post, a Hadassah (1912-ben alapított amerikai cionista nőszervezet) elnöke szerint Rich muzulmánokat, keresztényeket és zsidókat segített Izraelben és a Közel-Kelet más részein is. Shlomo Riskin rabbi Efrat városából arra hívta fel az amerikai elnök figyelmét, hogy pozitív kapcsolatokra törekszik a környező palesztin falvakkal: "Ezeknek a palesztinoknak nincs még egészségbiztosításuk sem..." Vajon miért írt levelet Clintonnak az a Shabtai Shavit, aki az izraeli biztonsági szolgálat, a Moszad vezetője volt 1989-től 1996-ig? Érdekesség, hogy ezek a levelek kísértetiesen hasonló stílusúak és tartalmúak. Mindegyik megemlíti azt is, menynyit szenvedett Rich, amikor a 23 éves lánya 1996-ban leukémiában meghalt, és még a temetésre sem térhetett haza New Yorkba.

Rich a világnak nemcsak a közel-keleti részén adakozott: a Clinton-könyvtár alapítványnak 450 ezer dollárt utalt át. Denise Rich, a "zsíros demokrata macska" - ahogy a The New York Post nevezte április közepi számában -, Clintonék személyes jó barátja közel egymillió dollárt költött a demokraták kampányára. (Volt miből, hiszen a válásán 200 millió dollárt "keresett".)

Igaz-e, hogy Rich adományok osztogatásával, a mindenütt jelen lévő képviselői révén mintegy megvásárolta az elnöki kegyelmet? Clinton határozottan állította, hogy minden felelősséget vállal a döntéséért. Pedig zavaró lehetett volna az a körülmény is, amire január 19-én éjjel derült fény, egy nappal a kegyelmi kérelem aláírása előtt. Egy fehér házi alkalmazott a kormány számítógépes, hírszerzéssel kapcsolatos dossziéjában utalást talált arra, hogy Rich fegyverekkel is kereskedik. Azonnal felhívta Jack Quinnt, Rich ügyvédjét (történetesen korábban Clinton tanácsadója volt), aki szerint "az állítás minden alapot nélkülöz". Clintonnak elég volt az ügyvéd szava, nem rendelt el vizsgálatot az ügyben.

A No. 1. (ahogy alvilágiasan Clintont nevezték a milliárdos olajüzér köreiben) nem hallgatott azokra az amerikai hivatalos személyekre sem, akik azt mondták, hogy az FBI, a CIA és egy nemzetközi per anyaga szerint Rich "intim üzleti viszonyban" állhat az orosz maffiával. Állítják, hogy Clinton sosem kérte ki az ezzel kapcsolatos, számára egyébként is elérhető információkat. Mint ahogy az az About.com internetoldal "Szervezett bűnözés" alatti egyik cikkében olvasható: számos nemzetközi bűnüldöző szervezet úgy látja, hogy "Rich kapcsolatban áll a londoni székhelyű Trans-World Group nevű céggel. Ez tartja ellenőrzése alatt Oroszország alumíniumiparának csaknem felét, és jelenleg vizsgálat folyik ellene pénzmosás gyanúja miatt. A vállalkozáshoz az induló tőkét valószínűleg Rich adta. Ráadásul ezt az egész zűrös céget még zsarolás, megvesztegetés, csalás és gyilkosság bűntettével is vádolják".

A legfrissebb fejlemény, mint ahogy arról a Time magazin is beszámolt egyik legutóbbi számában, hogy Denise Rich mentességet kap a bírósági eljárás alól, ha mindent elmond azokról a törvénytelenségekről, amelyek a kegyelmi kérvény elnyerését megelőzték. Bush kormánya azon van, hogy folytassák le a vizsgálatot, ami egyébként más clintoni kegyelmekre is vonatkozik. Itt van például az a négy, New York-i zsidó származású férfi, akiket azért ítéltek el, mert milliókat loptak közpénzekből. Állítólag azért részesültek elnöki kegyelemben, mert Hillary Clintonnak a szenátusi választásokon való győzelméhez a zsidónegyedükben "hatalmas mennyiségű" szavazatot gyűjtöttek össze. Tudni kell, hogy a zsidó közösségnek ez a része hagyományosan a republikánusokra szavaz. Valószínű, hogy Clintonnak az átélt támadások után már nem lesz kedve játszani azon a szaxofonon, amit a "demokrata donornak" nevezett Denise Rich ajándékozott neki.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.