Nem ér a nemem

/ 2018.03.07., szerda 15:27 /

Miközben a transzneműség témája idén már Oscar-díjat is ért, egy könyv rengeti meg a liberális világot. Jordan Peterson kanadai pszichológus harca a genderrel, és a klasszikus férfi-női szerepek tudományos dicsérete.

„Aki tudni szeretné, hogyan kell élni, semmi szín alatt ne olvassa el ezt a könyvet. Annak viszont, akit érdekel, hogy milyen, egyre fokozódó támadás fenyegeti a liberális értékeket, félelemmel és reszketéssel érdemes tanulmányoznia.” Ezekkel a szavakkal „ajánlja” a brit Financial Times Jordan Peterson bestsellerkötetét. Miután a kanadai pszichológus 12 szabály az élethez: a káosz ellenszere című könyve januárban megjelent, a mű az Egyesült Államokban és Kanadában az Amazon.com toplistájának élére, az Egyesült Királyságban pedig a negyedik helyre ugrott.

Az eladáson nagyot lendített a szerző interjúja az angol Channel 4 tévéadón. A politikai korrektségről, a férfi és női szerepekről, a genderről szóló beszélgetés egy pontján ugyanis a nézők ritka pillanat tanúi lehettek. Miután a feminizmus alaptételeivel a műsorvezetőnő hosszú perceken át igyekezett falhoz szorítani Petersont, a higgadtságából kibillenthetetlen szerző egyik válaszával úgy összezavarta kérdezőjét, hogy az másodpercekig csak hebegett, majd el kellett ismernie: „Most megfogott!”

Amikor ugyanis Cathy Newman azt firtatta, miért erősebb Peterson joga a szólásszabadsághoz, mint egy transznemű személyé ahhoz, hogy identitását ne sértsék meg, a pszichológus így felelt: „Mert ahhoz, hogy gondolkodhassunk, meg kell kockáztatni, hogy sértőek leszünk. Vegyük azt a beszélgetést, amit épp folytatunk. Ön határozottan azt kockáztatja, hogy megsért, miközben az igazságot keresi. […] Ön pont azt teszi, amit tennie kell. Megpróbálja kideríteni, mi a helyzet. Gyakorolja a szólásszabadsághoz fűződő jogát, s ezzel azt kockáztatja, hogy megsért. És ez tökéletesen rendben van.”

A normalitás ünneplése

A műsorvezető ezután beálló zavara, illetve az egész közjáték tankönyvbe való esszenciája annak az ideológiai vitának, amely napjainkban meghatározza a nyugati világ közgondolkodását. Pedig Peterson életvezetési tanácsokat tartalmazó, a motivációs irodalom műfajába sorolható könyve nem tartalmaz kinyilatkoztatáserejű meglátásokat. A 12 aranyszabály alá rendezett mondandója voltaképpen a kereszténység alapértékein nyugvó emberkép, család és társadalom dicséretét hirdeti, némi pszichológiai, illetve bibliai körítéssel.

Persze a normalitás ünneplése a mai, sok tekintetben magából kifordult világban már önmagában forradalmi tett. A szerző azért is válhatott a hagyományos értékek apostolává, mert a kérdéshez tudományos felkészültséggel közelít, igencsak vitaképes módon, s a klasszikus brit liberalizmus híveként, nem különösebben vallásos emberként a legkevésbé sem lehet holmi keresztény fundamentalistának beállítani.

„Tegnapi önmagadhoz mérd magad, és ne mások jelenéhez”; „Tégy rendet a saját portádon, mielőtt a világot kezdenéd kritizálni”; „Bárkivel beszélsz, tételezd fel, hogy tudhat valamit, amit te nem” – olvassuk az egyes fejezetek címét, majd utánuk a hétköznapi bölcsességekkel vegyes alaptéziseket. Peterson mindjárt kezdésnek a rákok körében tett megfigyelésével támasztja alá, hogy csakúgy, mint az állatoknál, az emberek között is megvan a velünk született nemi szerepmegosztás. Ennek értelmében a férfiaknak mint „a rend embereinek” a mainál férfiasabbá kell válniuk, és feleségüket „istenanyaként” kell tisztelniük, aki arra a szent célra rendeltett, hogy saját testében átörökítse az életet.

Ezután olyan kérdésekről elmélkedik, mint hogy a szülők ne riadjanak vissza gyermekük fegyelmezésétől, de a kötetben helyet kaptak közhelyes megállapítások is, például: használj ki minden lehetőséget, ami eléd kerül; ne hagyd, hogy az élet maga alá gyűrjön; tisztelettel bánj a családtagjaiddal. Munkásságának persze nem ez a része tette Petersont világhírűvé. Népszerűségét a Youtube-nak köszönheti, ahol rendre közzétett előadásai évek óta többmilliós nézettséget érnek el. Sikerének másik összetevője, hogy világnézeti kérdésekben is merészel állást foglalni, sőt a nyugati társadalmakban uralkodó ideológia kihívójaként lép fel.

A misgendering bűne

Megnyilvánulásaiban gyakran szemléletes érveket használ. Ha a nemi identitás szubjektív döntés, akkor az egyik órában lehetek férfi, a másikban nő? – veti fel. Lehet-e egyszerre azt állítani, hogy azért kell több nő a politikába, mert empatikusabban gondolkodnak, illetve kijelenteni, hogy női mentalitásról beszélni előítéletes szexizmus? Ugye ellentmondás azt hirdetni, hogy nemiségünk a társadalom konstruálta tényező, a nemváltó műtéteket viszont azzal támogatni, hogy egy magát férfinak érző személy „rossz”, azaz női testbe született, avagy fordítva?

Aztán itt van Peterson nagy skandináv rejtvénye. Ugyebár az észak-európai jóléti államok mindent megtesznek a nemi szerepek úgymond sztereotip érvényesülése ellen. Erre mi történik? A pszichológus szerint a valaha volt legegyenlőbb társadalom nem hozta el a kívánt eredményt, sőt felerősítette a különbségeket. A legjobb példát a technológiai szektorban látja, amely már a két nem közti esélyegyenlőség megteremtése után alakult ki, mégis sokkal kevesebb nő dolgozik benne, mint férfi. De hasonló a helyzet az ápolói szakmában, ahol a nők és férfiak aránya 20:1, vagy a mérnökök között, ahol ugyanez tapasztalható, csak épp a férfiak javára.

„Képzeljük el, hogy az embereket két tényező különbözteti meg. Valójában persze nem csak kettő, de most vegyük a biológiai és környezeti jellemzőket. Mi történik, ha utóbbi okokat kiiktatod? Nos, nem szabadulsz meg a biológiai tényezőktől, hanem ellenkezőleg: sarkig tárod előttük a kaput” – magyarázta, hogy a férfiak miért választanak mégis előszeretettel „férfias”, a nők pedig „nőies” szakmákat a gendersemlegesség Mekkájának számító Skandináviában.

A legnagyobb vihart 2016-ban kavarta, amikor kijelentette: nem hajlandó betartani azt a kanadai törvényt, amely az egyes személyek által választott genderidentitást is felvette a védendő kisebbségi jogok közé. Nem mintha pártolná, hogy bárkit a szexuális hajlama miatt bántsanak. A pszichológus szerint azonban a törvény nem a sérülékeny csoportok oltalmazását, hanem a véleményszabadság korlátozását szolgálja. Méghozzá azok ellenében, akik megkérdőjelezik, hogy biológiai adottságaink ellenére egy férfi akár nőként határozza meg magát, és fordítva, nem beszélve a többtucatnyi egyéb identitásról.

Peterson jelezte, hogy nem fogja szájára venni a he és she személyes névmások, valamint a Mr. és Mrs. alternatívájaként kitalált xe, xu, ze, vagy Xir és Mx. semleges nemű megjelöléseket. Mondta ezt annak dacára, hogy a törvény értelmében a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletbeszédbe az is beletartozhat és szankciót vonhat maga után, ha valaki a „misgendering” vétkébe esik, vagyis nem az érintettek által magukra alkalmazott megszólítást használja.

Ennek megfelelően ellenfelei Petersonra rásütötték a homofób, szexista bélyeget, és előadásait rendre tiltakozások kísérik. Anyaintézménye, a Torontói Egyetem pedig figyelmeztette, hogy a szólás szabadságát legyen szíves az emberi jogi paragrafusokkal összhangban gyakorolni, különös tekintettel a választott személyes névmások használatára. Miután álláspontját nem vonta vissza, félő volt, hogy elbocsátják, de végül tovább taníthatott. Igaz, tavaly – pályafutása során először – nem kapta meg azt a kutatási ösztöndíjat, amit addig minden évben elnyert. Az illetékes szakmai szervezet tagadta, hogy ezzel büntették volna; hívei mindenesetre ezt nem hitték el, és 200 ezer dollárt gyűjtöttek össze neki – ezzel több mint kétesztendőnyi kutatásra elegendő összeggel támogatva a munkáját.

Gyilkos világnézet?

Amint a lélekbúvár vallja, a társadalmakat felforgató nézetek gócpontjai az észak-amerikai egyetemek, amelyek az utóbbi években milliószám szabadították rá a világra a genderideológiával fertőzött hallgatóikat. Peterson leginkább az olyan, általa neomarxistának nevezett képzések ellen harcol, mint a női és etnikai tanulmányok, a szociológia, az antropológia, de az angol irodalom szakokat is az újfajta totalitárius világnézet fellegvárainak tartja. Ezért szerinte az államnak nem kellene finanszíroznia ezeket a képzéseket – már ha nem akarja, hogy a társadalom alappilléreit pont az általa támogatott intézményekből kikerülő diákok verjék szét.

A Channel 4-interjúban is előkerült Peterson megállapítása, miszerint az eszméknek következményük van. És mivel, mint mondja, évekig vizsgálta a nácizmust és a kommunizmust, állítja: a mai balliberális totalitáriánus gondolkodás a XX. századi előzményeihez hasonló gyilkos ideológia. Mint figyelmeztet, képviselői – csakúgy, mint anno a sztálinisták – kizárólag elnyomókban és elnyomottakban gondolkodnak. Csak éppen a burzsoák és munkások helyébe bármely konstruált csoportidentitás tagjai kerültek a „kirekesztő” heteronormatív felfogás képviselőitől az „LMBTQ-közösségig”, a „kiváltságos fehér embertől” a különféle etnikumokig.

Márpedig szerinte utóbbi szintén rasszizmus, csak éppen fordított előjellel. Az e csoportokhoz tartozást ugyanis az érintettek akarata ellenére teszik meg a legfőbb identitásképző tényezőnek, holott egy személynek emellett lehet egy sor, adott esetben számára fontosabb önazonosítója. Ezen kívül azzal szokta meghökkenteni a genderideológiát valló hallgatóit, hogy ha a 30-as évek Németországában éltek volna, valószínűleg ők is nácinak állnak. Amikor erre tiltakoznak, azzal tromfol: a nemzetiszocializmus az átlagember közreműködésével fejtette ki sok millió áldozattal járó tevékenységét.

A veszélyes eszmék és a nevükben elkövetett tömeggyilkosságok között felvázolt egyenes összefüggés persze vitatható. Minden esetlegesen téves következtetésének ellenére azonban Jordan Peterson olyan tabukat dönt le, amelyek alapvető világnézeti kérdésekben akadályozzák a szabad eszmecserét. Ezért akár hívei, akár bírálói vagyunk, munkásságát érdemes figyelemre méltatnunk, és ami a fenti ok-okozati viszonyt illeti, csak egyet kívánhatunk: legalább ebben az egy kérdésben ne legyen igaza.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.