Puccsveszély a Boszporusznál

/ 2001.04.27., péntek 07:41 /

Sorozatos tüntetések, a rendőrséggel való összecsapások, bankok előtti sorban állás és mindenekelőtt a gyorsan növekvő árak jellemzik napjaink Törökországát. A tavaly novembertől tartó gazdasági válság még nem érte el mélypontját. Egymás után zárják be a nagy gyárakat, bocsátják el az alkalmazottakat. A gazdasági problémák mára politikai válságba csaptak át.

Nem az első eset a modern Törökország második világháború utáni történelmében, hogy a gazdasági problémák politikai színezetet kapnak. Az elmúlt fél évszázadban a földrajzilag kisebb részben Európához, nagyobb részben a Közel-Kelethez tartozó ország egyik válságból a másikba bukdácsolt. Pesszimista elemzők szerint tulajdonképpen a folyamatos válság jellemzi Törökországot. Ez természetesen nincs így, de kétségtelen tény, hogy a hullámokban jelentkező feszültségek nemegyszer a hadsereg beavatkozását igényelték.

A modern Törökországot 1923-ban Kemal Atatürk - a Törökök Atyja - a hadseregre támaszkodva kiáltotta ki. Azóta a katonaságnak meghatározó befolyása van az ország életére. Az elmúlt öt évtized alatt három alkalommal döntöttek a fegyveres erők úgy, hogy közvetlen módon beavatkoznak az ország belpolitikájába, és átveszik a kormányzás felelősségét. Mindhárom esetben katonai puccsot hajtottak végre. A három akció azonban jellegében eltért egymástól. Az 1960-as katonai hatalomátvételkor a hadsereg a külföldi tőkével összefonódó hazai felső réteg ellen lépett fel, méghozzá rendkívül keményen. Adnan Menderes miniszterelnököt elfogták, bíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték. A törököknek is van egy, a mienkhez hasonló közmondásuk: "Akit az Úristen (Allah) akasztófára szánt, az ott is végzi." Menderes ugyanis kivégzése előtt néhány évvel repülőgép-balesetet szenvedett. Kíséretének nagy része meghalt, de ő néhány karcolással és kisebb zúzódásokkal megúszta a szerencsétlenséget, mivel egy szárításra szétterített szénakazal közepére esett, viszonylag alacsony magasságból. A helyzetre jellemző, hogy évtizedekkel később Menderest rehabilitálták, Törökország harmadik legnagyobb városának, Izmirnek a repülőterét is róla nevezték el.

Az 1970-es katonai beavatkozás a féktelen terrort, a szélsőséges csoportok egymással történő leszámolását, az emberrablásokat volt hivatva felszámolni. Abban az időben a szélsőjobb és a szélsőbal napi áldozatainak száma elérte a húsz főt. Egy évtizeddel később a gazdasági válság és káosz jelei miatt vonult ki a hadsereg a laktanyáiból.

Bár jellegükben a katonai beavatkozások eltértek egymástól, mégis volt egy közös gyökerük. A modern Törökország ugyanis nyolc évtized alatt sem tudta felszámolni az örökölt társadalmi és gazdasági elmaradottságot. A második világháború után elsősorban amerikai nyomásra megszüntették az egypártrendszert, és nyugati mintára parlamenti demokráciát hoztak létre. Ami azonban kontinensünk fejlettebbik részén működőképes, az Európa és Ázsia határán csak részben alkalmas arra, hogy betöltse funkcióját. Törökország a mai napig nem találta meg azt a politikai berendezkedési formát, amely képessé tenné, hogy a demokrácia alapelveinek tiszteletben tartásával gördülékenyen működő államgépezetet hozzon létre. Az ennek hiányából adódó zavarok okozzák rendre az egymást követő gazdasági és politikai válságot. Mindehhez párosul a jelentős állami tulajdon. Jelenleg is az állam kezében igen sok nagyvállalat van, és tegyük hozzá, hogy ezek a cégek igencsak veszteségesek.

A privatizáció elhúzódik, miközben az állami vállalatok falják a költségvetés pénzét. A mostani gazdasági válságot megelőzően az elmúlt évtizedekben Törökország már átesett néhány pénzcserén, mert a bankók oly mértékben elértéktelenedtek, hogy jószerivel a sok nulla már nem is fért rájuk. Jellemző a katasztrofális gazdasági helyzetre, hogy harminc évvel ezelőtt egymillió török líráért akár egy lakást is lehetett kapni, ma pedig ez az összeg nagyjából háromszáz forintot ér.

A mostani krízis megoldására az IMF egyik török szakértője, Kemal Dervis vállalkozott. Az ő általa felvázolt program azonban nem tartalmaz sok új elemet. Az elképzelés lényege változatlanul a nagy állami vállalatok privatizálása, az adóreform, illetve a valutatartalékok felszabadítása, valamint a kamatok központi szabályozása. Mindez természetesen a nadrágszíjmeghúzás politikájával jár együtt, amelyből viszont a török munkavállalóknak van elegük. A munkanélküliség egyes becslések szerint már elérte a húsz százalékot. Szinte biztos, hogy a közeljövőben a török politikai élet elsősorban nem a parlament falai között fog zajlani, hanem az utcán. Május elsején a török munkavállalói érdekképviseletek is hagyományosan tüntetéseket szerveznek a nagyvárosokban. Az idei valószínűleg a leghevesebb ilyen jellegű megmozdulás lesz. Közben a színfalak mögött a fegyveres erők vezetői már arról tanácskoznak, hogy végül is mikor és hogyan próbáljanak beavatkozni az egyre zűrzavarosabb belpolitikai életbe.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.