Román holokauszttagadás

/ 2003.06.27., péntek 08:13 /

CSÍKSZEREDAI TUDÓSÍTÓNKTÓL

Fotó: Reuters
Az 1941-es pogrom áldozataira emlékeznek Bukarestben

A román kormány 2002. március közepén kibocsátott rendelete bünteti a fajüldöző, idegengyűlölő, gyűlöletkeltő megnyilvánulásokat, a fasiszta jelképek nyilvános használatát. Szabadságvesztéssel sújthatja a holokauszt nyilvános tagadását is. 2003. június 12-én ugyanaz a kormány rövid közleményben leszögezi: "Határozottan állítjuk, hogy az 1940-45-ös időszakban Románia határain belül nem volt holokauszt." Utóbbi közlemény kibocsátására egy nappal azután került sor, hogy Románia Országos Levéltárának és a washingtoni holokausztmúzeum képviselői együttműködési megállapodást írtak alá Bukarestben.

Jogászok és történészek szerint a román kormányt törvénysértés miatt öt hónaptól hat évig terjedő szabadságvesztésre lehetne ítélni. De nem emiatt, hanem inkább az Izraelben és a világ zsidó hitközségeiben tapasztalt mély felháborodás hatására kényszerült a román kabinet újabb közleményt megfogalmazni. Ez azonban különféle értelmezésekre ad okot. A román hatalom burkoltan tagadja, hogy érvénytelenítené a 2002. évi rendeletét, de utólag kimagyarázza a román holokausztot. Általánosságban elítéli a több mint hat évtizeddel ezelőtti tragédiasorozatban való román részvételt, de a Ion Iliescu államfő, Adrian Nastase kormányfő és sok más vezető politikus által is támogatott álláspont szerint a román holokauszt országhatárokon kívüli, mert a mai Moldvai Köztársaság területén és az akkor magyar fennhatóság alatt lévő Észak-Erdélyben történt.

Adrian Severin, Románia volt külügyminisztere, aki az utóbbi években az EBESZ-ben is vezető tisztséget töltött be, a holokauszttal kapcsolatban képtelenségnek nevezi a "területiség" fogalmát. Szerinte a román kormány közleményei nem is annyira a holokausztot tagadják, hanem a bukaresti hatalom politikusainak komolyságát, hozzáértését, felelősségét kérdőjelezik meg. A román sajtó is keményen bírálta a Nastase-kormány politikai bakiját. "A román kormány zsidóellenesebb, mint annak idején Ion Antonescu marsall" - állapítja meg a Romania Libera napilap, amely szerint a mai román hatalom átpolitizálja a történelmet, ráadásul történelemhamisító, és ebben olyan módszereket alkalmaz, amit valamikor a fasiszták kezdtek és a kommunisták folytattak.

Több tekintélyes román politikai elemző és szakíró is úgy véli, a román kormány a szószegő pálfordulásával, holokauszttagadó nyilatkozatával két fő célt követett. Belpolitikai szinten megpróbált közeledni a szélsőséges nacionalista, antiszemita Nagy-Románia Párthoz (PRM), főleg annak híveihez, szavazópolgáraihoz. Ha ez igaz, nem kicsi a tét, hiszen közelednek a választások. A PRM a második politikai erő Romániában. Elnöke, Corneliu Vadim Tudor 2000-ben bejutott az elnökválasztás második fordulójába, főtitkára, Gheorghe Funar 1992 óta Kolozsvár polgármestere. Mindketten nagy Antonescu-imádók. A PRM támogatottsága nem csökkent, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) viszont 15 százalékot esett a választási esélylistákon. Számos romániai település önkormányzatában a PSD és a PRM között állandó torzsalkodás tárgyát képezik a Ion Antonescuról elnevezett utcák, terek, valamint az Antonescu-szobrok eltávolításáért tett erőfeszítések. A Nastase-kormány - tájékozatlanságot mímelve - sokáig tűrte a marsallról elnevezett utcákat, tereket, sőt másfél évvel ezelőtt még Antonescu-szobrok is álltak nyilvános helyeken.

A Nastase-kormány attól tart, hogy az elméletben létező tiltó rendelkezések alkalmazása népszerűségvesztéshez, a nemzetellenesség vádjához vezet. A román parlament némelyik szélsőséges vagy éppen kormánypárti politikusa nyíltan kiáll Ion Antonescu marsall mellett, a román nép nemzeti hősének nevezve.

Külpolitikájában - amelynek ugyancsak szinte állandó kísérője a kétarcúság - Románia szerette volna még inkább Amerika és Izrael hűséges barátjának feltüntetni magát a sokat idézett közleménnyel is. Csakhogy az igyekezet - ha tényleg szándékos - fordítva sült el: az Egyesült Államokban és Izraelben, valamint a világ sok más részén is megdöbbenést, ellenszenvet keltett.

Romániai, izraeli és más országbeli zsidó személyiségek erélyesen követelték a közlemény visszavonását, helyesbítését. Az öt nappal későbbi magyarázkodás részben megfelel az óhajaiknak. Eközben több román politikus is igyekezett hangsúlyozni, hogy az Erdélyben történt zsidóellenes atrocitásokért az akkori magyar kormányt terheli a felelősség. Fura módon, a NATO-tagfelvételre váró államok képviselőinek tavaly március végi, bukaresti eszmecseréjén a házigazdák büszkén újságolták vendégeiknek, hogy holokauszt-emlékművet emelnek Marosvásárhelyen. A kevesebb mint másfél év alatt történt román pálfordulás egyik magyarázata lehet, hogy 2002 novembere előtt Románia a NATO-tagság elnyerésének a reményében szilárdan épített Izraelre és amerikai zsidó lobbira, ám ez a stratégia utólag - úgy tűnik - veszített a fontosságából. A NATO-ba való meghívás előtt a román hatalom képviselői nem tettek a romániai holokausztot tagadó, cáfoló nyilatkozatokat. A 2002. márciusi kormányrendelet is elsősorban a romániai zsidó és roma közösségek védelmére született. Nicolae Cajal akadémikus, a Romániai Zsidó Hitközség Szövetségének elnöke sajnálatát fejezte ki a román kormány meggondolatlan nyilatkozata miatt. Cajal szerint Romániában igenis volt fasizmus, volt holokauszt, sőt ma is létezik zsidóellenesség, noha törvény tiltja.

Tavaly július végén Romániában járt a régóta Nyugaton élő Elie Wiesel, magyar-zsidó származású Nobel-békedíjas író. A román hivatali személyek rendkívül szívélyesen fogadták, de igyekeztek kihasználni politikai céljaikra, nem utolsósorban a közelgő NATO-kampányra. Az író ellátogatott szülővárosába, az észak-erdélyi Máramarosszigetre, majd Bukarestben Ion Iliescu államfőtől átvette a Románia Csillaga Érdemrendet. Kitüntette a Román Akadémia is. Elie Wiesel többször kérte vendéglátóit, hogy ferdítések és történelemhamisítások nélkül, bátran nézzenek szembe a múltjukkal, mert csak így van esély a holokauszthoz hasonló tragédiák megismétlődésének elkerülésére. Az író nem vádaskodott, körútja során nem hordozott haragot vagy bosszúvágyat magában, ám egyik emlékezetes beszédében a holokausztban való román bűnrészességgel kapcsolatban így szólt a hallgatósághoz: "Ne felejtsék, hogy öltek, öltek, öltek..."

Bukaresti történelemhamisítás
WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL

Néhány évvel ezelőtt, amikor először járt az amerikai fővárosban mint Románia új államelnöke, Ion Iliescu meglátogatta a holokausztmúzeumot. Ahogy kiszált az autóból, meglepte a rá várakozó múzeumi igazgatóságot azzal, hogy egyedül a román delegációban sábeszdeklit viselt. Ahogy a látogatás elkezdődött, egy amerikai kísérő fülébe súgta, hogy az intézmény múzeum és nem zsinagóga, ezért nincs szükség a fedett főre. Iliescunak a szeme se rebbent. "Egy kicsit fázom" - mondta magyarázatként. De amire befejeződött a négy emelet megszemlélése, a vendéglátók észrevették, hogy már lekerült az elnökről a fejfedő.
A történet jól demonstrálja a román igyekezetet, hogy az amerikai zsidóságot megnyerjék politikájuknak. A félresikerült gesztust senki nem kifogásolta. Most azonban jóval nehezebb lesz elfeledtetni azt a baklövést, amelyet a román kormány június 13-i nyilatkozata okozott, azt állítva, hogy Románia területén nem volt holokauszt 1940 és 1945 között. Ugyan öt nappal később a kormány visszakozott, de nem adott magyarázatot arra, hogy mi késztette egy történelmi tévhit támogatására.
Bár a román holokauszttagadás nem kapott említést Amerika legfontosabb sajtóorgánumaiban, a hír gyorsan elterjedt a zsidó újságokban és a külföldi hírszolgálati jelentéseket az interneten követő emberek között. A washingtoni román követséggel kapcsolatban álló amerikai zsidók tucatjával telefonáltak román diplomatáknak, feldúlva és értetlenül, magyarázatot kérve vagy követelve. A félrelépés komoly válságot okozott Románia és az amerikai zsidóság között, és nem lesz könnyű a baráti viszonyt helyreállítani.
A román vezetők évtizedek óta igyekeznek megegyezésre jutni az Amerikában élő zsidósággal és Izraellel. Román diplomaták már Nicolae Ceausescu alatt is kitüntető udvariassággal bántak amerikai zsidó vezetőkkel, közéleti emberekkel és újságírókkal, és a baráti hozzáállás semmit nem változott a diktátor bukása óta. Ceausescu politikáját segítette, hogy a bukaresti kormány engedélyezte a zsidó kivándorlást, bár a "nagylelkűségért" pénzt kért. Ezenkívül Románia átadott a megfelelő amerikai szerveknek sok fontos információt és szovjet katonai felszerelést, köztük a legújabb típusú tankokat, persze szintén pénzért. Ugyanakkor személyes beszélgetések során gyakran előfordult - akkor is és mostanában is -, hogy magas rangú román állami tisztviselők és professzorok igyekeztek elhitetni amerikai zsidókkal, hogy Románia történelmileg is más - azaz különb -, mint a többi ország a térségben, hiszen Romániában nem volt zsidóüldözés még a második világháború alatt sem. Az 1989-es rendszerváltozás óta még akadtak olyan nacionalista beállítottságú román kiküldöttek is, akik váltig állították, hogy Ion Antonescu marsall hősiesen ellenállt a németeknek, és megtagadta a zsidók bevagonírozását és haláltáborokba hurcolását. Egyes zsidók elpusztultak ugyan Romániában, folytatódott az érvelés, mivel a vasgárdisták renitenskedtek, de Antonescu és a román hadsereg mentette és nem irtotta a zsidóságot. Csak Románia ellenségei terjesztik azt a hazug propagandát, hogy tömegmészárlások történtek bizonyos helyeken, és céljuk ezzel az, hogy bemocskolják a nemzet becsületét.
Az okiratok és az okiratokra támaszkodó könyvek azonban mást mondanak, és ez nem titok olyan amerikai zsidók előtt sem, akik nem szeretnek veszekedni kínos tényekről messziről jött emberekkel. Történészkonferenciákon idézik Jean Ancelt, akinek a jeruzsálemi Jad Vasem Kutatóintézet által kiadott kétkötetes munkája okiratokkal bizonyítja, hogy "Románia volt az egyetlen német szövetséges, amely felállította saját tervét a zsidók kiirtására, és felhasználta a saját hadseregét, hogy ezt kivitelezze".
Kicsit kínos volt olvasni az eseményeket követő amerikai zsidóknak a Reuters-jelentést, ami szerint Iliescu elnök haszontalan vitának minősítette a kormány holokauszttagadását és a tagadást követő tagadást. Többen lényegében ugyanazt mondták: mikor fog már eljönni az idő, amikor európai polgárok, akiknek nagy része már a mészárlások után született, becsületesen szembenéznek szüleik és nagyszüleik hibáival vagy hallgatásával? Kinek jó fenntartani áhítatos hazugságokat a nemzeti becsület nevében?
Iliescu még egy hibát követett el kijelentésében, amely követte a kormány június 17-i magyarázkodását. Az államelnök azt találta mondani, hogy a romániai vérengzéseket nem lehet összehasonlítani azokkal, amelyek a náci Németországban történtek. Persze hogy nem, és senki sem próbálja felmérni a romániai holokausztot - vagy bárki másét - a német náci mércével. A következőket írta az Amerikában 2000-ben megjelent könyvében a romániai holokausztról Radu Ioanid, aki 1953-ban született Bukarestben, s két francia doktorátust szerzett történelmi kutatómunkájával, és most a holokausztmúzeumban dolgozik, mint a nemzetközi ügyek szakértője: "Románia Antonescu alatt fasiszta diktatúra volt és totalitárius állam. A diktátor parancsai megpecsételték a sorsát a besszarábiai és bukovinai zsidóknak, éppen úgy, mint ahogy dönthettek volna a moldovai zsidók túléléséről. Néhány román egyén bátor, de elszigetelt kiállása sajnos nem nyomott sokat az élet és a halál mérlegén."

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.