Szégyenletes eredmény

/ 2004.04.15., csütörtök 08:21 /

Fotó: MTI
Meciar, a jóságos nagypapa

Pozsonyi tudósítónktól

Nincs kisebbik rossz, a szlovák állampolgárok szombaton csak két nagyon rossz jelölt közül választhatnak államfőt. Téves az az állítás, hogy a demokrácia kapott pofont. A lakosság az április 3-i első fordulóban a legerősebb kormánypártot, a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniót (SDKÚ) kívánta büntetni, igaz, a pofont mégis az egész kormánykoalíció kapta.

Az apatikus hazai közvéleménynél a külföldet sokkal jobban sokkolta, hogy az SDKÚ mindvégig favorizált elnökjelöltje, Eduard Kukan külügyminiszter csak a harmadik lett, s nem került be a második fordulóba. Így szombaton két ellenzéki jelölt mérkőzik egymással: a hírhedt Vladimír Meciar háromszoros exkormányfő, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom - Néppárt (HZDS-LS) elnöke és korábbi leghűségesebb vazallusa, Ivan Gasparovic volt házelnök, jelenleg a Mozgalom a Demokráciáért (HZD) vezetője. Két, nacionalista húrokat pengető, kétes múltú - Meciar köztörvényes bűncselekményekkel is gyanúsítható -, a demokratikus világ szemében mind ez ideig szalonképtelen politikus. Mind az EU-, mind a NATO-országok vezetőinek le kell majd nyelniük azt a békát, hogy egyikőjükkel egyenrangú félként, egy partnerország első emberének kijáró tiszteletadással kell majd bánniuk. Brüsszel hivatalosan nem kommentálta ezt az eredményt, de diplomáciai források szerint minimum elszomorítónak tartja, hogy Kukan kiesett. Szlovákiában az elnöki jogkörök szűkre szabottak, így az államfőnek nincs esélye arra, hogy meghatározó módon beleszóljon a politika alakításába. De arra van módja, hogy felkorbácsolja az indulatokat - a nacionalista hangulatkeltést is beleértve.

Meciart nem kell bemutatni. Antidemokratikus, emberi jogokat sértő politikája miatt szakadt el Szlovákia a visegrádi csoporttól, maradt ki a NATO-bővítés első köréből. Az már az 1998-ban hatalomra került Dzurindáék tehetetlensége, hogy a Meciar-éra legkirívóbb bűntettei - Michal Kovác akkori államfő fiának elrablása, Robert Remiás meggyilkolása, több tízmilliárdra rúgó privatizációs visszaélések - miatt sem ítéltek még el egyetlen embert sem. A vezérnek mindehhez készségesen asszisztált a parlament elnökeként és a HZDS második embereként Ivan Gasparovic, ő sem rázhatja le magáról a felelősséget. Azzal nem mosta magát tisztára, hogy a 2002-es parlamenti választások előtt kiugrott a HZDS-ből, és saját pártot alakított, hiszen mindezt csak személyes érdekből, sértődöttségből tette, mert nem kapott előkelő helyet a képviselőjelöltek listáján.

A négy kormánypárt a második fordulóban egyikőjüket sem támogatja. A két ellenzéki jelölt sikere részben annak is tulajdonítható, hogy az első fordulóban szokatlanul alacsony, nem egész 48 százalékos volt a választói részvétel. A legeslegalacsonyabb pedig a magyarlakta vidékeken. A felvidéki magyarok a lehető legésszerűbben viselkedtek: nem vették figyelembe a Magyar Koalíció Pártjának a kereszténydemokrata (KDH) jelölt, Frantisek Miklosko támogatására szólító felhívását. A státustörvény kapcsán Kukan külügyminiszter is, meg Miklosko is kimutatta a foga fehérét. Az egyedüli jelölt, aki elfogadható lett volna, az európai gondolkodású Martin Bútora - neki viszont nem volt semmi esélye, őt csak a szűk szlovák értelmiségi elit támogatta.

A szombati megmérettetés tulajdonképpen nem Meciar és Gasparovic, hanem valójában Meciar és Robert Fico között fog zajlani. A kis Meciarnak is becézett, populista és nacionalista Fico (nemrégiben Kovács László MSZP-elnök vendége volt Budapesten) ugrásra készen várja, hogy átvehesse a hatalmat, pártja, a Smer (Irány) jó egy éve magasan vezeti a népszerűségi listákat. Fico azóta külön háborút vív Meciarral az elkövetkező - talán előrehozott - választásokon megszerezhető miniszterelnöki posztért. Nos, Fico Gasparovic támogatására szólította fel a Smer jelentősnek tűnő szavazótáborát.

Az elnökválasztási fiaskó, Kukan kudarca minden eddiginél súlyosabb kormányválságot idézhet elő. A vereség oka a másik három kormánypárt szerint az SDKÚ és személyesen Mikulás Dzurinda arrogáns politizálása, kiegészítve a minimális szociális érzékenységet is nélkülöző reformintézkedésekkel. Az SDKÚ és Dzurinda botrányai az utóbbi hetekben felháborították a közvéleményt, átléptek minden tűréshatárt. Ezért maradtak sokan távol az urnáktól. Bugár Béla - egyedül ő - már hónapokkal ezelőtt azt mondta, a koalíció fenntartásának egyik lehetséges módja az lenne, ha Dzurinda távozna a kormányfői posztról, de mivel ez az SDKÚ-ra tartozik, az MKP nem fog nyomást gyakorolni partnerére. Az első forduló kudarca után letörten nyilatkozó Dzurinda utalt rá: levonják a személyi konzekvenciákat, amivel mindenki számára jelezte, hogy a lemondását fontolgatja. Bugár Béla ismét alapos önvizsgálatra szólította fel az SDKÚ-t. Két nap múlva, pártja választmányi ülése után viszont Dzurinda bejelentette, nem lesz semmiféle felelősségre vonás. Vagyis minden marad a régiben, mindenki marad a helyén, nincs vezéráldozat. Ez a koalíciós partnereket feldühítette, a koalíciós tanács ülését is félbeszakították, s a második forduló után folytatják a vitát. Mi több, Dzurinda a partnereit teszi felelőssé Kukan kudarcáért, főleg az MKP-t és a Mikloskót jelölő KDH-t. Pedig az SDKÚ tehet arról, hogy nem tudtak megállapodni közös elnökjelöltben, hiszen Dzurindáék pökhendien, a koalíciós partnerek megkérdezése nélkül, már tavaly januárban bejelentették, hogy Kukant indítják. A többiek csak erre reagáltak.

Dzurinda tavaly szétverte az SDKÚ-t is, miután bejelentette, hogy létezik egy csoportocska, amely az ország és pártja ellen áskálódik. Menesztette Ivan Simko honvédelmi minisztert, aki azóta Szabad Fórum néven új pártot alakított, s elvitt magával hét képviselőt. Azóta kisebbségi kormányzás van Szlovákiában, minden lényeges törvény esetében adják-veszik a szavazatokat. A kormányfő közvetlenül az elnökválasztás előtt kapott két hatalmas pofont. Az egyik: a nyomozó hatóságok megállapítása szerint semmiféle csoportocska nem létezik, magyarán: Dzurinda agyszüleménye, ködös politikai játéka volt az egész. A másik: egy független civil szervezet kiderítette, visszaélések történtek az SDKÚ finanszírozásában. A pártnak pénzt ajándékozók listáján tucatnyi - eddig ennyi derült ki - olyan személy szerepel, akik nyilvánosan kijelentették: soha egyetlen fillért sem adtak az SDKÚ-nak, nemhogy tíz- meg százezreket. Ennek kapcsán is többen céloztak rá, nem akar-e Dzurinda úriemberként viselkedni, mint pár éve Helmut Kohl (aki hasonló ügyek miatt távozott a CDU éléről). Dzurinda természetesen nem akart.

A tanulság pedig: az SDKÚ és főleg Dzurinda hozta helyzetbe Vladimír Meciart, Ivan Gasparovicot - és az ambiciózus Robert Ficót. Nem csoda, hogy a legerősebb kormánypárt népszerűsége mára az 5 százalékos parlamenti küszöb határán vegetál, Dzurinda pedig az egyik legnépszerűtlenebb szlovák politikus.

Kishitű kisebbség?

Huncsik Péter társadalomkutatót, Václav Havel volt cseh elnök egykori tanácsadóját, a somorjai Fórum Intézet interetnikai osztályának vezetőjét arról kérdeztük, hogy mi történhetett volna, ha a Szlovákia- szerte népszerű Bugár Bélát választja elnökjelöltjének az MKP.
- Az interetnikus kapcsolatok minőségéért a magyar kisebbség is felelős, nem csak a szlovák többség - állítja Huncsik Péter. - A Bugár Béla vezette tábor 2002-ben hatalmas lehetőséghez jutott. Minőségileg változtathatta volna meg az MKP közéleti szerepét. Ugyanis a koalíció második legerősebb pártjaként került a parlamentbe, és olyan posztokat kellett volna kapnia, amelyek súlyának megfeleltek. Ennek ellenére nem kapták meg a külügyminiszteri tisztséget, amelyik az európai hagyományok szerint szinte automatikusan jár a második legerősebb pártnak. Egy ideig Dzurinda azzal hitegette Bugár Bélát, hogy a külügyi tárca helyett a parlament elnöki posztját szánja neki, de végül az MKP vezetősége olyan alkuba bocsátkozott, amelyben Bugár még ezt sem kapta meg. Meggyőződésem, hogy Bugár Béla sikeresen töltötte volna be e szerepet 2002 és 2004 között, és állítom: ha államelnöknek jelöltette volna magát, nemcsak a magyarok szavazatát szerzi meg, hanem a polgári erőkét is.
Az elmúlt évek során a magyarok rendkívül fegyelmezett szavazóknak bizonyultak. Megfelelő cél érdekében könnyen mozgósíthatók. Bugár Béla esetleg még a második fordulóba is bejuthatott volna.
Bár az MKP az utóbbi években nem politizált rosszul, mégis jellemző rá a kisebbségek kishitűsége, és régi dilemmája újra a felszínre került. Azon tépelődtek, hogy kisebbségi pártként részt vehetnek- e a hatalom gyakorlásában, vagy ellenzékben kell maradniuk. Hat éve a párt vezetősége úgy döntött: megérett az idő a változtatásra, és az MKP belépett a kormánykoalícióba. Ebből a lépésváltásból azonban nem vontak le minden következtetést. Arról kellett volna meggyőzniük az országot, hogy az MKP nem kizárólag etnikai érdekeket képviselő regionális párt, hanem egyike az egész Szlovákia arculatát meghatározó pártoknak. Az MKP-nak ilyen lényeges helyzetben, mint a mostani választás időszaka, nyíltan kellett volna kilépni az országos politikai porondra. A választási eredmények azt bizonyítják, hogy nem vallottak volna kudarcot.
Kristály Lehel-Rózsa T. Endre

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.