heti-valasz.hu/vilag/kiderult-miert-franciaorszag-lett-a-terror-fo-celpontja-119604

http://heti-valasz.hu/vilag/kiderult-miert-franciaorszag-lett-a-terror-fo-celpontja-119604

Szovjet bábfigura ült Kim Ir Szen helyén?

/ 2001.04.27., péntek 07:41 /

Kim Ir Szen, a Nagy Vezér születésnapját idén is megünnepelték e hónap közepén hazájában, Észak-Koreában. Annak ellenére tartottak hatalmas tömegfelvonulásokat, hogy a kommunista világ mindeddig egyedüli dinasztiaalapítója már 1994 nyarán elhunyt. Az államfői posztot hivatalosan azóta sem töltötték be, mert fia, Kim Dzsong Il, a Kedves Vezető még nem foglalta el az államelnöki bársonyszéket. Igaz, az összes többi magas rangú állami és pártfunkciót megörökölte apjától. Tulajdonképpen ki volt Kim Ir Szen? A Kádár-rendszer egyik magas rangú funkcionáriusa betekinthetett a szovjet levéltárak féltve őrzött titkainak egy részébe. Cikkünkben az ő információit is felhasználtunk.

Fotó: MTI
A Nagy Vezér szobrának
örökké állnia kellene

Észak-Koreát a világ több mint fél évszázada a korlátlan diktatúra, a belső terror, a féktelen despotizmus és az ideológiai egyszínűség hazájaként ismeri. A szélsőséges jelenségre sokan sokféle magyarázatot próbáltak adni, megfejteni a rejtélyt azonban nem sikerült. Valóban megmagyarázhatatlan például az az elvakult Amerika-gyűlölet, ami oda vezetett, hogy hosszú évekig eltitkolták, hogy ember járt a Holdon, csak azért, mert az illető az Újvilágból származott. Már az is szinte hihetetlen, hogy a hírzárlat sikerült. Akik ismerik Észak-Korea belső viszonyait, nem csodálkoznak rajta, hogy az elhurcolástól, a márványbányákban letöltendő kényszermunkától vagy éppen a kivégzéstől rettegő észak-koreaiak meg sem kísérlik a vezetékes rádiók és kábeltévék megbütykölését, hogy azok a dél-koreai adók vételére is alkalmasak legyenek.

Partizánvég

Észak-Korea egy beteg ember rémálmát valósítja meg. Az álmodozót Kim Ir Szennek hívták, és a jelenlegi első számú észak-koreai vezető, Kim Dzsong Il apja volt. Hogyan jutott el a Nagy Vezér, mert így szólították az 1994-ben elhunyt, magát korlátlan hatalommal felruházó Kim Ir Szent, a politikai aberrációnak erre a fokára?

A Nagy Vezér, a második világháborút követő hatalomra jutása óta betegesen küzdött azért, hogy az észak-koreai és a nemzetközi közvélemény mint bölcs és hatalmát senki és semmi által sem megkérdőjelezhető politikust ismerje meg. Mindehhez isteni adottságokkal kellett felruháznia magát. Még attól sem riadt vissza, hogy kirobbantsa a koreai háborút, amely majdnem a harmadik világégésbe taszította az emberiséget. Nem véletlenül vágyakozott a hazai és a nemzetközi elfogadtatásra.

A Koreai Királyságot a gyorsan fegyverkező és egyre inkább terjeszkedő Japán Császárság 1905 és 1910 között elfoglalta, és közigazgatásilag a magához csatolta. A betolakodók kegyetlen törvényeket vezettek be. Nemcsak a koreai iskolákat zárták be, de még a koreai nyelv használatát is betiltották. Százezerszám hurcolták el az embereket Japánba, hogy ott rabszolgaként hadiüzemekben dolgoztassák őket. A második világháború alatt Korea természeti kincsei a japán politikát szolgálták. A háború után a sztálini Szovjetunó és az Egyesült Államok egyaránt ki akarta terjeszteni befolyását a Koreai-félszigetre. Végül is a jaltai konferencián úgy állapodtak meg, hogy a háborút követően a 38. szélességi foknál kettévágják az országot, és az északi részt a szovjetek, a délit pedig az amerikaiak szállják meg.

A japán hódoltság ellen széles körű koreai ellenállási mozgalom, fegyveres partizánharc bontakozott ki. A koreaiak elsősorban nemzeti alapon szegültek szembe a japánokkal. Az volt a céljuk, hogy kiűzzék a megszállókat, és visszaállítsák hazájuk függetlenségét. A fegyveres ellenállást egy legendás partizánvezér vezette, akit Kim Ir Szennek hívtak. Számtalan harci összecsapásból került ki győztesen, nem kevés borsot tört a japánok orra alá. A sorozatos hadi sikerek nyomán a legyőzhetetlenség legendája vette körül. Az eldugott hegyi falvakban, a nagyvárosok sikátoraiban a nép szájról szájra adta a történetet: Kimet nem fogja a golyó, Kimet nem lehet megölni.

A végzet azonban a legendás harcost is utol-érte. Egy, a japánokkal folytatott összecsapás során halálos sebet kapott. A koreai lakosság azonban nem akarta a gondosan felépített legendát lerombolni, és bár Kim befejezte földi harcát, a remény nem halt meg, legalábbis a koreai nép számára. Sokan látni vélték az égig érő hegyek úttalan útjain, barlangok mélyén, a kínai határ közelében. Több sikeres partizánakció végrehajtását is neki tulajdonították. A nép nem hagyta meghalni vezérét.

Átírt életrajz

Sztálin elérkezettnek látta az időt, hogy a Távol-Keleten előnyhöz jusson az amerikaiakkal szemben. Előhúzott politikai tarsolyából egy, az emigrációban élő koreai kommunistát, akit kalandos úton visszajuttatott Koreába, és aki Kim Ir Szen néven vette fel a kapcsolatot a partizánokkal. A népmese ismét igazi tartalmat kapott. A partizánharc körülményei között csak kevesen ismerték az igazi Kim Ir Szent, akik mégis tudták az igazságot, azok a Koreai Munkáspárt hivatalos története szerint hősi halált haltak a japán megszállók elleni harcban. A nagyhatalmi alku - Sztálin minden mesterkedése ellenére - testet öltött. A Koreai-félsziget déli részén partra szálltak az amerikaiak, míg északon Kim Ir Szen, a legyőzhetetlen partizánvezér a szovjet csapatok élén vonult be szülővárosába, Phenjanba. (A hivatalos életrajz szerint ebben a városban látta meg a Nagy Vezér a napvilágot.)

A szovjetek által felépített Kim Ir Szen-életrajznak és életútnak volt azonban egy gyenge láncszeme. A Phenjan utcáin szovjet katonai egyenruhában parádézó és Kim Ir Szen nevét viselő ember jóval fiatalabb volt az eredeti Kim Ir Szennél. Az életrajz adatain még könnyű lett volna változtatni, hiszen ennél sokkal bonyolultabb dolgokat is megoldott már a sztálini titkosszolgálat, de a harmincas éveinek elején járó férfit mégsem lehetett korlátlanul öregíteni. A koreai pártpropaganda azonban újraírta a történelmet. Az állítólagos szülői házat tatarozták és mellette múzeumot hoztak létre. A pártiskolában képzett vezetők a lehető legnagyobb átéléssel magyarázzák az odalátogatóknak, hogy a Nagy Vezér már kora gyermekkorában komoly elméleti tudásra tett szert, és oktatta a kínai száműzetésben a nála jóval idősebb honfitársait. Így lehetett megmagyarázni, hogy az 1912-ben született Kim hogyan válhatott egy ország vezérévé. A hivatalos verzió szerint szülei korán meghaltak, apai nagyapja nevelte, aki természetesen már meghalt. Külön párttörténeti múzeumot is alapítottak, melynek ugyancsak az volt a célja, hogy bizonyítsa: az ifjú ember majdhogynem természetfeletti képességekkel rendelkezett. Igaz, a múzeum anyaga időnként változott. A hatvanas évek elejéig Kim Ir Szent 1945-ben még szovjet katonai egyenruhában ábrázolták a fotók, később azonban már polgári ruhában mutatkozott a tablókon. Ez a Szovjetuniótól való eltávolodás egyértelmű jele volt, mivel a Nagy Vezér nehezményezte, hogy Sztálin az 1950-1953-as Koreai háború idején nem támogatta eléggé az északiakat az ENSZ-zászló alatt harcoló amerikai és nemzetközi haderő elleni harcban. Másfelől Kim nem akarta magáévá tenni a hruscsovi reformgondolatokat. A Nagy Vezér fokozatosan a rászabott és saját maga által továbbfejlesztett elmélet foglya lett. Élete utolsó szakaszában talán már maga is elhitte a pártapparátus által gerjesztett hisztériát. A múltat végképp eltörölni vagy hihetően átírni, ez lehetett a nemzetközi kommunista világhoz fűződő jelszava. Legalábbis azt a múltat akarta eltörölni, ami a színre lépése előtt történt.

Filmek és színésznők

Fia, Kim Dzsong Il ugyanolyan titokzatos személy, mint apja volt. Jellemző, hogy pontos születési helyét sem ismerjük. Valahol a kelet- szibériai Varockoje mellett látta meg a napvilágot a második világháború alatt, 1942-ben. Az ötvenkilenc éves politikus februári születésnapjáról ugyancsak jelentős rendezvényekkel, táncmulatságokkal emlékeztek meg. Aki nem táncolt kellő lelkesedéssel, azt megtáncoltatták, és erről az észak-koreaiaknak már bőségesen van tapasztalatuk. A nagy ünnep tiszteletére a jegyrendszerre ráállt országban az arra érdemesek külön élelmiszer-fejadagokhoz jutottak.

Kim Dzsong Il évtizedekig apja árnyékában élt, ami persze nem jelenti, hogy ne vett volna részt a politikában, tegyük mindjárt hozzá, annak meglehetősen szennyes felében. Apja, a Nagy Vezér, aki mindenkire gyanakodott, fiára bízta a titkosszolgálat vezetését. Állítólag az ifjabb Kim nevéhez fűződik a másfél évtizeddel ezelőtt kudarccal végződött merényletkísérlet Burmában a dél-koreai miniszterelnök ellen. A szöuli kormányfő az észak-koreai ügynökök tapasztalatlansága miatt megúszta a támadást, de a helyette felrobbantott dél-koreai nagykövet és számos más személy életét vesztette az akcióban. A kudarcért az apa állítólag olyan keményen leszidta fiát, hogy az kisebb ideg-összeroppanást kapott. Ugyancsak az ifjabb Kim számlájára írják az 1987-ben felrobbantott és 115 ember halálát okozó dél-koreai utasszállító gép tragédiáját is. A történtekről Kim Hjon Hi (nem rokona az elnöki családnak), a merényletet végrehajtó csinos terroristanő számol be a Kémek iskolája című, nálunk 1994-ben megjelent könyvében. A tettes elfogása után bűnbánatot tanúsított Dél-Koreában, és őszintén feltárta a merénylet körülményeit.

A kudarcok és nemzetközi felháborodást kiváltó események ellenére az öreg Kim mindent megtett, hogy megalapítsa a világ első kommunista dinasztiáját. Kérdés persze, hogy a dinasztia a jelenlegi Kedves Vezetőt is túléli-e? A Kedves Vezetőnek van ugyan két fia és két lánya (úgy tudni) az 1972-ben kötött házasságából.

Az ifjabb Kim egyébként vonzódik a gyengébb nemhez. Különösen a fiatal színésznőket kedveli. Gyakran látogat el a phenjani központi filmstúdióba, hogy a hivatalos megfogalmazás szerint: személyesen adjon tanácsokat a készülő alkotások rendezőinek. A rossz nyelvek szerint azonban inkább a filmben szereplő fiatal színésznők vonzzák. Kim Hjon Hi fent említett könyvében azt is leírja, hogy az iskolai tornaórán ismeretlen férfiak listát vezettek a csinos lányokról.

Az ifjabb Kim szereti a filmeket. A Phenjan zöldövezetében lévő elnöki palotában számtalan videoberendezés található. Napestig képes filmeket nézni, természetesen olyanokat, amelyeknek az élményétől honfitársait megfosztja. Az utóbbi időben azonban le kellett mondania arról, hogy csak a kedvtelésének éljen, hiszen országát megannyi politikai támadás éri a felelőtlen rakétakísérletek, az ellenőrizhetetlen nukleáris program, a féktelen nyomor miatt. Mindez igen sok munkát ad Kim Dzsong Ilnek.

Végül is kinek a születésnapját ünnepelték meg e hónap közepén, illetve februárban? Erre a kérdésre lehet, hogy soha nem kapunk megfelelő választ.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.