valasz.hu/vilag/szigetorszag-a-kodben-mit-akarnak-meg-az-angolok-az-europai-uniotol-129164

http://valasz.hu/vilag/szigetorszag-a-kodben-mit-akarnak-meg-az-angolok-az-europai-uniotol-129164

Török van a falóban

/ 2017.03.22., szerda 16:14 /

Kétséges Recep Tayyip Erdogan többsége a hatalmát bebetonozó népszavazáson, emiatt fontos neki a nyugati törökség szavazata. A török politikusok kiutasítása miatti bosszúként havi 15 ezer migráns zúdulhat Európára. De kinek a karrierjébe kerül mindez: Merkelébe vagy Erdoganéba?

A Főnök – ezt a címet viseli az egyik legújabb török film. A történet Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnök életét mutatja be 1999-ig, amikor egy iszlamistának minősített vers elszavalásáért – Ziya Gökalp költeménye: „A mecsetek a mi laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a bajonettjeink, a hívek a katonáink” – 10 hónap elzárást kapott, amelyből négyet le is töltött.

Az alkotás valószínűleg nem nyer Oscar-díjat, de nem is azért készült. Feladata, hogy a Nyugat-Európában élő törököket mozgósítsa az április 16-i népszavazásra, meggyőzze a mozilátogatókat, hogy voksoljanak az alkotmánymódosításra. Az új alaptörvény a parlamenti demokráciát elnöki köztársasággá változtatná, megszűnne a kormányfői poszt, a végrehajtó hatalom az államfő kezébe kerülne. „Minket meggyőzött a film. Az erős Erdogan erős Törökországot jelent, ami jó nekünk” – vélekedtek a már Németországban született, a török állampolgárság mellé német útlevelet is szerzett huszonéves mozilátogatók, akiknek körében a The Guardian brit napilap tudósítója végzett rögtönzött felmérést.

Csak a török haza

Erdogan alapvető érdeke maga mellé állítani a nyugat-európai ötmilliós török vagy török gyökerekkel rendelkező közösséget, hogy a referendumon át tudja nyomni az alkotmánymódosítást. Ezért akartak az ankarai kabinet tagjai „roadshow-t” tartani a nyugat-európai nagyvárosokban. Ez csak részben sikerült, mert Berlinnek, Hágának, Stockholmnak, Koppenhágának, Brüsszelnek elege lett a török politikusok vendégszerepléséből, és különböző okokra hivatkozva megakadályozták az ankarai kormány tagjainak beutazását országukba. A hollandiai törökök erre törni-zúzni kezdtek, a németországi törökök pedig tüntetéssel válaszoltak. Ez is jelzi, hogy a nagyrészt kettős állampolgár törökök ötödik hadoszlopként viselkedhetnek választott hazájukban. A nyugatiak ellenkezésének kimondott vagy ki nem mondott oka: Erdogant az uniós nyugat-európai országok tekintélyelvű rendszer bevezetésével vádolják.

A török politikusok elleni fellépés érzékenyen érintette az ankarai vezetést. Az anyaországbeli közvélemény-kutatások szerint ugyanis az új alkotmányt pártolók eddig nem kerültek meggyőző többségbe. Ráadásul az Akam közvélemény-kutató intézet úgy ítéli, hogy még a kormányon levő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) híveinek harmada is elutasítja az elnöki köztársaság gondolatát, mivel az egyszemélyes vezetés megvalósítását visszafordíthatatlannak véli, a hatalommal pedig később bárki visszaélhet.

A nyugat-európai törökök közül az áprilisi választáson minden második embernek van részvételi joga, így alakult ki a szavazásra jogosultak 2,5 milliós tábora. (Az európai törökök körében három utód általános.) Isztambul és Ankara után Nyugat-Európa a harmadik legnagyobb választási „körzet”. Nem is akármilyen: a 2015. novemberi parlamenti választásokon az AKP 50 százaléknyi voksot gyűjtött be az „anyaországi” szavazóktól, Nyugat-Európában viszont 60 százalékos volt a kormánypártot támogatók aránya, s ez már elég volt az abszolút többség megszerzésére a törvényhozásban. (A külföldön élő törökök a beilleszkedési problémák, az óhazából szított nemzeti öntudat, a muszlim valláshoz való kötődés miatt fogékonyabbak az Erdogan nevével fémjelzett, „a haza mindenek felett” jelszavát előtérbe helyező propagandára, mint az otthoniak.)

A dolgok jelen állása szerint áprilisban a nyugat-európai törökök lehetnek a mérleg nyelve. Erdogan az elmúlt években jól felépített koncepció alapján terjesztette ki befolyását a nyugat-európai törökökre. „Bárhol éljenek honfitársaink, mi is ott vagyunk velük” – ez a köztársasági elnökhöz tartozó, a külföldön élő törökök ügyeivel foglalkozó ügynökség jelszava. A központi irodát 2010-ben hozták létre, 300 főt foglalkoztat, feladata a kormány befolyásának kiterjesztése az ország határaitól több száz kilométerre. Ankara mindezt úgy éri el, hogy az idegen környezetben „kis török világot” teremt, kulturális intézményeket támogat, hozzájárul a török iskolák fenntartásához.

Szakad vagy nem?

Erdogannak más módszerei is vannak, hogy hátba támadja Nyugat-Európát, melyre politikusai kiutasítása után most már ellenségként tekint. A földrész nyugati felén egyre-másra alakulnak a „török” pártok. Ezek az alakulatok nem csak a törökökre számítanak, a felekezeti hovatartozásra is építenek, s a többi muszlim bevándorlót is soraikban szeretnék tudni. Még egy éve sincs, hogy Német Demokraták Szövetsége néven ilyen párt alakult Berlinben. A formáció vezetője, Remzi Aru harmadik generációs török üzletember, Erdogan feltétlen támogatója. A múlt heti hollandiai szavazáson mutatkozott be a helyi törökök, illetve muszlim és egyéb bevándorolt nemzetek tagjait tömörítő DENK Párt, melyet a holland sajtó Ankara szószólójaként minősített.

Otthon még a pártja vezetői garnitúrájában sem mindenki sorakozott fel teljes mellszélességgel Erdogan mögé. A Der Spiegel német hírmagazin szerint az elnök pozíciója messze nem olyan erős, mint ahogy kívülről látszik. A „bomlási” folyamatot Ahmet Davutoglu, a tavaly májusban lemondott miniszterelnök indította el. „A szakadás elkerülésére hoztam ezt a döntést” – indokolta távozását a volt kormányfő. Vagyis Davutoglu nem támogatta Erdogan egyszemélyes államvezetési koncepcióját. Az elnök februári kampánynyitó ankarai nagygyűlésén a kormánypárt meghatározó személységei ott ültek mögötte a pulpituson, de az AKP egyik legfajsúlyosabb személyisége, aki Erdogan előtt az államfői posztot is betöltötte, Abdullah Gül nem vett részt a rendezvényen. Ez a nemtetszés egyértelmű üzenete volt. Mindkét befolyásos AKP-politikus Erdogan baráti társaságába tartozott, sőt Davutoglu tavaly nyáron Erdogan lányának az esküvői tanúja volt.

Ki bukik?

Erdogan nem bíz semmit a véletlenre, s kifelé és befelé is felszította honfitársai veszélyérzetét. Úgy fogalmazott: „Törökország 93 évvel a köztársaság megalapítása után újabb függetlenségi háborút vív. Államiságunk minden eleme heves támadás alatt áll. A terrorszervezetek csupán látható megnyilvánulásai és eszközei ennek a harcnak. Mi lényegében az e szervezetek mögött álló erők ellen küzdünk” – mondta.

És hogy ki az ellenség, azt Süleyman Soylu török belügyminiszter mondta ki. „Ami a tavaly július 15-i puccskísérlet alkalmával nem sikerült Németországnak és Hollandiának, azt most más módszerekkel igyekszik elérni.” A tárcavezető hozzátette: Európa megőrülne, ha a török kormány kikövezné az utat azon 15 ezer menekült előtt, akit havonta küldhetne az Európai Unióba. A kormánypárti Sabah napilap azt az üzenetet címezte az uniónak: „Hiába harcoltok. Erőtök nem elegendő Törökország megállításához.” Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter pedig felfüggesztette az Európai Unió és Törökország között egy évvel ezelőtt kötött megállapodás cikkelyét a menekültek visszafogadására.

Az EU–török konfliktus rövid távú tétje, hogy az őszi parlamenti választásokra készülő Németországnak vannak-e eszközei Törökország lecsillapítására, mely most már nyíltan Európa kapuján dörömböl – és nemcsak az EU-tagságot követeli, hanem Berlin kihívójaként viselkedik. Nem könnyű a helyzet, mert menekültügyben az unió Törökország túszává vált. Angela Merkel német kancellár nem hagyhatja szó nélkül Erdogan elnöki rendszerének bevezetését, de azt sem szeretné, hogy a politikus több százezer menekültet zúdítson Németországra. A felbőszült elnökkel szemben Merkelnek már alig van mozgástere, és úgy fogyatkozik tovább, ahogy közeledik a szeptemberi parlamenti választás napja. Ha viszont áprilisban Törökországban nem kerülnek többségbe az igen szavazatok, akkor Erdogan hazai tábora fog csalódni benne. Ez kiélezné az AKP-n belül a mérsékeltek és az ortodox konzervatívok közti ellentétet, és meggyengítené Erdogan hatalmát. Persze a menekültek ott vannak a kezében adu ászként, és ha valaminek, ennek a „Főnök” pontosan tudatában van.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.