Utcai kampányharcosok

/ 2004.05.06., csütörtök 08:21 /

Romániában a közeljövőben több választást is tartanak, és mind a baloldal, mind pedig a radikális jobboldal kampánymódszerei kísértetiesen hasonlítanak az MSZP által követett taktikára. Nem véletlenül. A háttérben ott van Ron Werber és azok az izraeli tanácsadók, akik a háborús módszerekben látják a siker titkát.

Csíkszeredai tudósítónktól

Az erdélyi magyarság körében megrökönyödést, aggodalmat, sőt némelyekben félelmet keltettek a Ron Werber izraeli "kampányember" és néhány szocialista politikus kijelentései a magyar ellenzékkel való leszámolás tervéről, a tervezett módszerekről. Az erdélyi, romániai magyar sajtó is élénken reagált a történtekre. A Székelyföldön megjelenő Hargita Népe napilap főszerkesztője az egyik írásában elrettentő példának minősíti azt, ami a Magyar Szocialista Párt kampánystábja egyik áprilisi értekezletén elhangzott. "Tanulni igen, követni nem" - írja a szerző, arra célozva, hogy az MSZP-vel szimpatizáló erdélyi magyar politikusoknak nem szabad az anyaországi szocialisták által alkalmazni kívánt módszerekkel élniük a többi romániai magyar politikussal szemben.

Nacionalista támadás

A romániai és magyarországi választási kampányoknak vannak kölcsönhatásai. Másrészt viszont az említett kampányszakértő neve is felidéz néhány kellemetlen emléket. Ron Werber annak a román baloldali pártnak volt a választási kampánytanácsadója, amelynek tagjai 1990 és 2000 között a szélsőséges nacionalistákhoz hasonlóan támadták a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) és annak politikusait.

Fotó: MTI
Rabin brassói szobra, propagandacélra. Felavatta: Vadim Tudor

A Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) az 1992-96-os időszakban többségi kormányzó erő volt. Parlamenti és kormányzási szövetségese volt rövid ideig az ultranacionalista Nagy-Románia Párt (PRM), hosszabb ideig pedig az ugyancsak szélsőséges Román Nemzeti Egységpárt (PUNR). Utóbbi elnöke akkor még Gheorghe Funar, Kolozsvár hírhedt polgármestere volt, aki ma a PRM főtitkára, Corneliu Vadim Tudor pártelnök jobbkeze. 1996 nyarán a közelgő általános és elnökválasztás előrejelzései azt mutatták, hogy az RMDSZ által is támogatott jobboldali és jobbközép demokrata ellenzék, élen a Román Demokrata Konvencióval (CDR) együttesen képes lehet a kormányváltásra.

A vészhelyzetet észlelve a román baloldal külföldi segítséghez folyamodott. Először az esélylistákon ugyancsak lefelé haladó Ion Iliescu államfő lépett. Neki egy Mihai Sion nevű bizalmasa révén már 1993 óta jó kapcsolata volt az amerikai APCO Associates céggel, amely jelentős pénzösszegek ellenében egyebek között felvállalta a román kormány erkölcsi támogatását és Iliescu nemzetközi arculatának a sminkelését, egy kedvező, rokonszenves, minél kevésbé kommunista imázs kialakítását. (A Tom Lantos szenátorral is jó kapcsolatokat ápoló APCO harcolta ki állítólag azt is, hogy az amerikai szenátus jelentős hitelt szavazzon meg Izraelnek.) Iliescu az amerikai lobbizásért cserébe kiváltságokat ígért a Romániában élő vagy onnan már kivándorolt zsidó közösségeknek, például az elkobzott javak, ingatlanok visszaszolgáltatása terén. A választások közeledtével az APCO-mű már kevésnek tűnt Iliescu számára, különösen Romániában, ahol jól ismerték. Ekkor merült fel az amerikai és kanadai kampányszakértők, tanácsadók szerződtetésének az ötlete. A román sajtó annak idején "politikai sakáloknak" és "kampányzsoldosoknak" nevezte a külföldieket, annál is inkább, mert volt köztük olyan, aki az előző években az Egyesült Államokban vagy másutt kompromittálódott. Például George Gordon, akinek a nevét összefüggésbe hozták a Watergate-botránnyal, később pedig a pornókereskedelemmel.

Az izraeli Ron Werber és a Werber PR cég 1996 szeptemberében került a képbe. Román hírforrások szerint Adrian Nastase, a PDSR akkori elnöke, Románia jelenlegi miniszterelnöke hívta és szerződtette kampánytanácsadónak. Nastasénak az imponált, hogy Werber korábban Jichak Rabin izraeli miniszterelnöknek volt a kampánytanácsadója. Az amerikai-kanadai-izraeli stáb romániai jelenlétéről csak apránként, ügyesebb újságírók révén értesültek a választópolgárok. A megbízók, felbérlők sokáig takargatták a külföldi segítők jelenlétét. A román sajtó szerint a külföldi tanácsadókat állami költségvetési alapokból fizették, Ron Werber állítólag készpénzt kapott, és a romániai "bevetés" honoráriumából vásárolt házat Izraelben.

Titkos telefonközpont

A romániai választási kampányt óriási botrányok tarkították. Kiderült például az, hogy a PDSR és az Iliescu szolgálatában felállítottak egy titkos telefonközpontot, ahonnan alkalmazottak csoportja igyekezett befolyásolni a közvélemény-kutatás ürügyén felhívott szavazókat, ráadásul a felmérés eredményeit meghamisították. Elterjedt a PDSR-ről, hogy pénzmosásból származó törvénytelen tőkét használt a kampány során. A külföldi tanácsadóstáb eszköztárából nem hiányzott a vitriolos hang. Az RMDSZ-t madárijesztőnek ábrázolták, az RMDSZ, illetve az erdélyi, romániai magyarság természetes jogköveteléseit románellenesnek, az önrendelkezés igényét szeparatista törekvésnek, Románia területi feldarabolási tervének nevezték.

Ron Werberről azt jegyezték fel, hogy a "szavazatok kicsikarása" volt a vezérelve, meglehetősen dinamikus, agresszív kampányra ösztökélte a megbízóit és a jelölteket. A nyilvános szereplésektől ő maga ódzkodott, mindvégig a háttérben ténykedett. Nem mindig értett szót az amerikai szaktársakkal. Közvetlen bizonyíték nincs, de romániai politikai elemzők - románok és magyarok -, valamint jól értesült újságírók tudni vélik azt, hogy a leghatásosabbnak tűnő pillanatokban Werber sugallatára játszotta ki a "magyar kártyát" a PDSR és Iliescu. Erre méltó válasz volt, hogy a 85 százalékban, illetve 76 százalékban magyarlakta Hargita és Kovászna megyében a szavazók 80-90 százaléka Emil Constantinescut, Iliescu ellenjelöljét támogatta, és gyakorlatilag a székelyföldi szavazatok okozták Iliescu bukását. (Az más kérdés, hogy négy évvel később a székelyföldi szavazatokkal nyert Iliescu az ultranacionalista és "akkor még" antiszemita C. V. Tudor ellen.)

Talán sosem derül ki pontosan, hogy szándékosság vagy véletlen, de tény: éppen az 1996-os parlamenti és elnökválasztási kampány elején írták alá a Horn-Iliescu-paktumként is emlegetett magyar-román "csonka alapszerződést". A Werberék által irányított PDSR előzőleg mindent megtett azért, hogy az alapszerződés szövegébe csak a területi autonómia lehetőségét kizáró lábjegyzettel kerüljön be az Európa Tanács 1201-es kisebbségjogi ajánlása. A Ion Iliescu államfő és elnökjelölt kampánystábjának egyik vezetőségi tagja Teodor Melescanu külügyminiszter volt, aki a saját megfogalmazása szerint "kiherélte" az 1201-es ET-ajánlást. Iliescu kampányfőnöke hivatalosan a magyar származású Iosif Boda volt, aki nyilvánosan sosem vállalta nemzeti hovatartozását. Werber szerint Boda arrogáns, ideges és felkészületlen kampányfőnök benyomását keltette. Romániai magyar és román politikai elemzők szerint az MSZP és Horn Gyula miniszterelnök a PDSR-nek akart segítő jobbot nyújtani az alapszerződés aláírásának időzítésével.

Az 1996. novemberi választási bukása után Iliescu az ugyancsak leköszönő kormánypárt, a PDSR szenátora, szenátusi frakcióvezetője, majd később elnöke lett. Iliescu az 1992-96- os időszakban is a PDSR állandó támogatását élvezte, s noha Ron Werber tagadja, hogy 1996 őszén Iliescu elnökjelölti kampánytanácsadója lett volna, mégis egyértelmű a következtetés: léteztek "áthallások", hiszen a PDSR nem lehetett közömbös Iliescu választási eredménye iránt. 2000-ben Iliescu már a PDSR színeiben nyerte az elnökválasztást. 1996-ban és négy évvel később is használt magyarellenes szólamokat a kampánya során, igaz, nem közvetlenül az erdélyi, romániai magyarságot támadta, hanem főleg a jobboldali és jobbközép beállítottságú RMDSZ-tisztségviselők kisebbségjogi nyilatkozatait, lépéseit, kiváltképpen az autonómiatörekvéseket. Iliescu mindig nagyon ravaszul tudta időzíteni az "aggódó" állásfoglalásait a "magyar szeparatista törekvésekkel szemben". A PDSR-ből PSD (Szociáldemokrata Párt) lett, újból kormányzó erővé vált, és újból Adrian Nastase töltötte be a pártelnöki posztot. Parlamenti szövetségese az RMDSZ volt. A korábban elképzelhetetlen együttműködés a kölcsönös kompromisszumokon alapult.

Külső sugallatok

A történelem több szempontból ismétlődik, hiszen az év végén esedékes parlamenti és elnökválasztásra megint érkeznek az amerikai és izraeli kampányzsoldosok. A kormánypárt valószínűleg Tal Zilberstein kampányszakértőt és a Greenbert-Carville -Shrum izraeli marketingcéget szerződteti körülbelül egymillió dollárért. Nagyon valószínű, hogy az izraeli stáb Adrian Nastase elnökjelölti kampányába is besegít. Hacsak nem jelenik meg ismét Ron Werber. (A Greenbert-Carville-Shrum izraeli cég, sajtójelentések szerint, Magyarországon is megbízást kapott, hogy szerezze vissza a kormánytól elpártolt szavazók bizalmát. Igaz, állítólag csak 15 millió forintért igyekszik ezt megtenni.)

Romániában és talán világszerte sok helyen megdöbbenést keltett, hogy a szélsőséges nacionalista, idegengyűlölő hírében álló, főleg a magyarok, zsidók és cigányok iránti megvető ellenszenvét gyakran kinyilvánító Corneliu Vadim Tudor (PRM) is izraeli kampánytanácsadót szerződtet az év végi választásokra. A kampányszakember Eyal Arad, a cégének a neve Arad Communication Group. A bejelentést és bemutatkozást groteszk "megtérési, megtisztulási, vezeklési" színjáték követte. Vadim Tudor Brassóban szobrot emeltetett és avatott Jichak Rabinnak, bármiféle hatósági engedély vagy a tragikus sorsú izraeli államférfi családjának a beleegyezése nélkül, sőt tiltakozásuk dacára. Ezek után Vadim Tudor körutat tervezett Jeruzsálembe, a Siratófalhoz és Auschwitzba, az egykori koncentrációs táborba. Levélben kért bocsánatot Izraeltől, a zsidóktól a romániai holokauszt miatt. Nyilvánosan elismerte, hogy Ion Antonescu körülbelül 400 ezer zsidó deportálásáért és haláláért felelős. Vadim Tudor kijelentette, hogy ettől az évtől filoszemita, vagyis zsidóbarát. Bocsánatot kért az utóbbi másfél évtizedben írt ultranacionalista, antiszemita cikkeiért, glosszáiért, verseiért. Több száz vagy több ezer van ilyen, hiszen Vadim Tudor rengeteg nyilatkozatában, írásában tett vérlázító kijelentéseket, minősítéseket magyarok, zsidók és romák ellen. Azt is mondta, hogy hatalomra jutása esetén egy stadionba összegyűjtené és géppuskával legyilkoltatná a "román állam belső ellenségeit". Legutóbbi hangzatos kijelentése az, hogy amennyiben megnyeri az elnökválasztást, azonnal leromboltatja az aradi Szabadság-szobrot.

Lehet, hogy ezt is külső sugallatra mondta.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.