Voks kesztyűben

/ 2004.04.29., csütörtök 08:21 /

Pozsonyi tudósítónktól

Fotó: MTI
Gasparovic biztos volt a győzelmében

PÉNZBÜNTETÉST vagy akár két év börtönt is kaphat az a 42 éves pozsonyi férfi, aki az április 17-i második fordulóban gumikesztyűben választott államfőt. Az ország ezen a sztorin röhög - kínjában. Semmi baja sem történik viszont annak a pozsony-ligetfalui polgárnak, aki közvetlen véleménynyilvánítás helyett egy patkánnyal a vállán lépett a szavazóhelyiségbe, ő ugyanis nem veszélyeztette a voksolás menetét. A patkány a szavazókör elnöke szerint disztingváltan viselkedett. De nézzük az első, tanulságos esetet. Roman G. gumikesztyűben, és a szabályokkal ellentétben nyitott borítékot dobott az urnába. Ezt észrevette a szavazóbizottság egyik hölgytagja, aki hisztérikusan kirohant a helyiségből rendőri segítségért, mert terrortámadásra gyanakodott. A szerv nyomban kinyittatta az urnát, s mivel reggel volt, és még csak páran voksoltak, könnyen meglelte a nyitott borítékot. Abban szabályosan kitöltött szavazólapot meg egy kísérőlevelet talált, fehér port, levélbombát nem. A rendőr a bizottság tagjai előtt fel is olvasta a levelet, amelyben Roman G. keresetlen szavakkal ecsetelte, minek nézi a két elnökjelöltet, mondván, ezért is húzott gumikesztyűt, amikor a kisebbik rossznak tekinthető jelölt neve mellé tette az x-et. A 42 éves férfi ellen vizsgálat indult a szavazás akadályoztatása, a levél tartalmát illetően pedig rágalmazás címén.

Az eset mindennél jobban jellemzi a közhangulatot. A külföld számára folytatódott a meglepetéssorozat. Az első fordulóban az volt a meglepetés, hogy a favorizált Eduard Kukan külügyminiszter, Mikulás Dzurinda kormányfő pártjának, a Szlovák Keresztény és Demokratikus Uniónak (SDKÚ) a jelöltje kiesett, amivel a választók a miniszterelnök és pártja tisztességtelen politikai módszereit büntették. A második fordulóba így a hírhedt háromszoros exkormányfő, Vladimír Meciar és korábbi jobbkeze, a parlament egykori elnöke, Ivan Gasparovic jutott. A külföld számára most Meciar veresége okozta a meglepetést, a hazaiak számára az, hogy Gasparovic ilyen nagy arányban, közel húsz százalékkal győzött. Gasparovic 59,91, Meciar 40,09 százalékot kapott, 43,5 százalékos részvétel mellett. Ez utóbbi volt a döntő tényező, hiszen az első forduló 48 százalékos részvételi aránya, s a csalódottság után, hogy a két lehető legrosszabb jelölt jutott tovább, a szakértők arra számítottak, a második fordulóban csak nagyon kevesen járulnak az urnákhoz. Fegyelmezett szavazótáborát ismerve ez mindenképpen Meciarnak kedvezett volna, így ő volt a toronymagas esélyes.

Bugár kontra Dzurinda
Az elnökválasztás tovább rontotta a magyar pártelnök és a kormányfő viszonyát. Kezdődött a két ország közötti státustörvényvita idején, amikor Dzurinda emlékezetes budapesti látogatásakor letagadta, hogy előzőleg négyszemközt megállapodott Bugár Bélával. Azóta Bugár csak tanúk jelenlétében hajlandó vele tárgyalni. Amikor Dzurinda szétverte saját pártját, és kisebbségbe manőverezte a kormányt, elsőként Bugár vetette fel óvatosan, hogy Dzurinda fontolóra vehetné a távozását. Közben arra is maradt energiája, hogy odacsípjen Budapestnek is egyet-kettőt, például amikor Kovács László a magyarellenes Robert Ficót fogadta, vagy amikor visszautasította a magyar állami kitüntetést. Az első elnökválasztási forduló után Dzurinda főleg az MKP-t okolta Kukan kieséséért. Pedig Dzurindáék pökhendisége miatt nem tudott a kormánykoalíció közös jelöltet állítani. Dzurinda a partnerek megkérdezése nélkül, már 2003 januárjában bejelentette, hogy Kukan az SDKÚ elnökjelöltje. Az MKP ezért egy másik kormánypárt jelöltjét, a kereszténydemokrata Frantisek Mikloskót támogatta az első fordulóban. Bugár, akit mindinkább a szlovák politikai élet fenegyerekének tekintenek, a két elnökválasztási forduló között mutatta be Olyan országban élek... című könyvét. A könyvbemutatóról minden szlovák lap tudósított. És természetesen azt az oldalt idézték, ahol Bugár azt mondja, Dzurinda helyében ő május másodikán, az unióba való belépés másnapján lemondana. Lapzártánk pillanatában Dzurinda példátlanul heves kirohanást intézett a sajtóban Bugár ellen. Bugár még nem mondta ki az utolsó szót.

Gasparovic győzelme tehát elsősorban a minden várakozást fölülmúló részvételnek tulajdonítható. Másodsorban annak, hogy egyrészt a populista-nacionalista húrokat pengető Robert Fico vezette Smer támogatta, ma ennek a pártnak a legnagyobb a tömegbázisa. Harmadsorban annak, hogy a demokratikusan gondolkodó, reformpárti polgárok közül is sokan elmentek szavazni. Ezért véli több hazai elemző úgy, hogy a polgároknak több eszük volt, mint a kormánypártoknak, amelyek közül kettő a második forduló bojkottálására hívott fel, kettő pedig a választóira bízta a döntést, azzal a nem is burkolt ajánlással, hogy a pártvezérek bejelentették: ők maguk nem mennek el szavazni.

Érdekesek voltak a nyugati reagálások. Hivatalosan nem kommentált sem az EU, sem a NATO, nem hivatalos források szerint azonban Brüsszelben nagy volt a megkönnyebbülés. A mértékadó lapok pedig úgy kommentálták az eredményt, hogy a szlovák polgárokat ismét a Meciartól való félelem hajtotta az urnákhoz. Ez így nem igaz. A vezér bukása óta hat év telt el, az emberek már nem félnek Meciartól. Inkább viszolyognak tőle. Egyszerűen nem bírták volna naponta elviselni a látványát a tévéhíradókban. Mások szerint rossz fényt vetett volna Szlovákiára, ha olyan helyzetbe hozza az EU- és NATO-partnerek legfelsőbb vezetőit, hogy kezet kelljen fogniuk a korábban kiközösített Meciarral. Ennek ellenére azt kell mondani, hogy a választást Meciar vesztette el, mert a kampányfinisben már nem tudta türtőztetni magát, bebizonyította, semmit sem változott, ugyanolyan vulgáris, mint régen.

Gasparovic sem jobb Meciarnál, de ezt csak a hazaiak tudják. Igaz, ő sokkal jobb benyomást tett a választókra a visszafogottságával, valamint azzal, hogy bocsánatot kért a meciari időszakban elkövetett bűneiért. További tapasztalat: ahány elnökválasztási forduló, annyi megrendítő pofon Dzurindának. Az elsőt Kukan kiesése jelentette. A másodikat Gasparovic győzelme. Egyrészt azzal, hogy a kormányoldal szavazótáborának egy része elment voksolni, másrészt azzal, hogy Gasparovicot választotta. Meciar ugyanis az utóbbi hónapokban a kisebbségbe került kormány szekerét tolta, szinte már nem is ellenzékiként viselkedett. A jóérzésű polgárok most értésre adták, ellenszenves számukra bármiféle Dzurinda -Meciar-paktum. A következő pofon pedig már a levegőben lóg: Gasparovic valószínűleg mindent meg fog tenni azért, hogy kormányzati helyzetbe segítse Robert Ficót és a Smert.

A felvidéki magyarok jórészt távol tartották magukat az egész cirkusztól. Az tény, hogy a déli járásokban is többen szavaztak a vártnál, s mindenütt óriási fölénnyel Gasparovic nyert. Az arányokat lehetetlen megbecsülni, de valószínű, hogy nemcsak a szlovák, hanem a magyar szavazóknak tulajdoníthatóan is. Amikor megkérdezték Gasparovicot, honorálja- e majd ezt a magyaroknak, a június 15-én hivatalba lépő államfő kijelentette: "Az az elvem, hogy nem ismerem el a diszkriminációt. Sem a negatívat, sem a pozitívat. Mindannyiunknak egyenlő jogaink vannak."

Nézzük, ki az új elnök, akivel Szlovákiának már nem kell olyan görnyedten az unióba masíroznia. A leköszönő államfő, Rudolf Schuster nem állt hivatala magaslatán, cselekedeteinek a régi apparátcsikreflexek szabtak irányt. De egyvalami elmondható: soha nem volt magyarellenes megnyilvánulása, soha nem tartott be az MKP-nak. Ellenkezőleg, hálás volt a magyaroknak, amiért 1999-ben az elnöki székbe segítették. Nos, ennek vége. A 63 éves Gasparovic poltári születésű, jogot végzett, ügyészként dolgozott, 1968 óta egyetemi tanár. 1989 után két évig Prágában élt, ő volt Csehszlovákia főügyésze. Alakulásától, azaz 1992-től tagja volt a meciari HZDS-nek, a szlovák parlament elnökeként szolgálta ki főnökét. 2002- ben kilépett a HZDS-ből, és saját pártot alakított. Az elnökválasztási kampányban a külföldön még ismeretlen, szélsőséges nemzeti pártocskák támogatását élvezte. Ezek a politikai perifériára szorult csoportok megpróbálnak valamiféle egységes frontba tömörülni, s Gasparovic kezdeményezésére is létrehozták az egyelőre nem nagy szerepet játszó Nemzeti Erők Konföderációját. Ennek a veszélyeire felfigyelt Jan Marinus Wiersma, Szlovákia EP-jelentéstevője, mondván, az új elnöknek "ugyanazok a gyökerei, mint Meciarnak". Ehhez még hozzá kell tenni azt a programot, amelyet magával visz az elnöki palotába. Gasparovic ugyanis eddig három dolgot hangsúlyozott. Erős elnök szeretne lenni, s "a politika nemzeti, valamint szociális jellege" felett kíván őrködni. Meggyőződése, hogy a Tiso-féle fasiszta szlovák állam nélkül a mostani szlovák állam sem létezne.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.